Falkába zárva [Jungkook ff.]

13. rész - Több, mint ösztön

Noel:

    Görcsben állt a gyomrom, ahogyan tükörképemet szuggeráltam. Karácsony utolsó napja volt és jócskán túl voltunk az ajándékozáson. Izzy, mint arra számítottam sikongatva örült a tőlem kapott babának és étkészletnek, ami boldoggá tett. Anya elsírta magát a mosogatógép láttán és megjegyezte: talán mégsem vagyok olyan hülye, mint gondolta. Már csak Tae ajándéka volt hátra, ami miatt veszettül aggódtam. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok majd és kellemetlen helyzetet szül tapasztalatlanságom. Anya és Izzy a nagyihoz utaztak két napra, így csakis miénk volt a ház. A csend még inkább frusztrált, de nagyot sóhajtottam, próbálva lenyugtatni dübörgő szívverésem. Izgultam. Nem is kicsit.
    Lassan nyitottam ki szobám ajtaját, ráérősen kilépve a fürdőből. Ezerféleképpen lejátszottam ezt gondolatban, de a valóság sokkal ijesztőbb volt. Szerettem volna valami szexi pózt bevágni, vagy kecsesen, csábítóan mozogni, ahogyan a filmekben szokták a csajok ilyenkor, viszont, annyira görcsöltem, képtelen voltam rá. Így kissé esetlenül összefontam hasam előtt karjaimat, egyik lábamról nehezedve a másikra. Tae az ágyam szélén ült, mobilját nyomkodva. Szívdöglesztően festett fekete hosszúujjú pólójában és szaggatott farmerjében. Haja szemébe hullt, miközben a készülék fölé hajolt, bele merülve tevékenységébe. Megköszörültem torkom, jelezve: ott vagyok, mire felkapta fejét. Gyomrom liftezett, amint lassan, apró részletességgel végig járatta rajtam tekintetét. Ajkai elnyíltak döbbenetében, íriszei hihetetlen gyorsasággal váltottak sötétbarnából élénkkékbe. A belőle áradó fűszeres illat felerősödött, betöltve a helyiséget, megbolygatva érzékeimet. Mobilját a szőnyegre hajította, majd kezét hívogatón kitárta felém. Ismételten sóhajtottam és átszelve a köztünk lévő távolságot, elé léptem. Fogalmam sem volt, mit mondjak. Egyáltalán, beszéljek e. Félő volt, hülyeséget mondok majd és a varázs elvész. Tae fejét hátra döntve nézett fel rám, mivel kivételesen magasabb voltam nála. Szemeiből áradt az áhítat, pedig nem gondoltam magam vonzónak. Felemelte kezét, hajcsatom után nyúlva, aztán óvatosan eltávolította onnan, hogy ujjaival fésülje ki fenekemig érő sötét tincseimet. Egyre jobban pánikoltam, attól tartva, beégek. Szám kiszáradt, ezért nyelvemet kidugva nedvesítettem meg ajkaimat. Tae váratlanul, hirtelen hevességgel húzott az ölébe és vette birtokba ajkaimat, lágyan, mégis szenvedélyesen csókolva. Vérem szinte azonnal felpezsdült, orcám kipirult a testemet elárasztó vágytól. Egyik kezével tarkómat tartotta, erősen, mégis vigyázva, másik a hátamon siklott le, gerincem mentét, lefelé haladva. Libabőröztem és bizseregtem ott, ahol hozzám ért. Ügyetlennek éreztem a mozdulatot, ahogyan pólója aljához nyúltam, bejutva az anyag alá, simogatva felhevült bőrét, kicsalva belőle egy jóleső morgást. Nyelve táncba hívta az enyémet, mire meglepődve kóstáltam, hogy ez adott némi bátorságot. Körmeimmel finoman bőrébe karcoltam, amitől megmarkolta fenekemet, ágyékához dörgölve. Felnyögtem hozzám nyomódó férfiasságának kellemes érzetére és már egyáltalán nem ódzkodtam attól, hogy megérintsem. Felbátorodva ragadtam meg ruhája alját és bújtattam ki pólójából, megszakítva csókunkat. Imádtam azt a vágytól izzó kék szempárt, mely engem figyelt. Vissza hajoltam hozzá, ám ezúttal nyakát vettem célba, csókokkal, harapásokkal kényeztetve. Sóhajtozásai édes dallamként csengtek füleimben. Összerezzentem, mikor ujjai megtalálva melltartóm kapcsát kioldották azt. Nem akartam, hogy fedetlenül lásson, ezért karjaimat magam elé kapva takartam el mellkasomat. Arcom ezúttal a szégyentől égett. Igen, Jungkookkal történtek közöttünk „dolgok”, de sosem látott meztelenül. Mindig pólót, vagy trikót viseltem az olyan alkalmakkor.
- Abba hagyjuk? Ez túl sok neked? – búgta bőrömbe mély hangján, mely most a vágytól karcosabbnak hangzott.
- Nem kell, csak hagy szedjem össze magam, jó? – beszéltem a sírás határán egyensúlyozva.
- No! Nyuszifül – fogta tenyerei közé arcom – tökéletes vagy és ne kezdj el veszekedni, mert nekem – hangsúlyozta ki – az vagy. Gyönyörű vagy Kicsim.
- Gyönyörűnek tartasz? – lepődtem meg.
- A leggyönyörűbbnek a világon. – csibészesen elmosolyodott – Persze, csak az én kis hercegnőm, Izzy után.
Felnevettem és a vállára csaptam. Tae pontosan tudta, hogyan enyhíthetné feszültségemet és be is vált az ötlete. Karjaimat lassan leengedtem magam elől, mire a srác óvatosan lehámozta rólam a csipkés anyagot. Ajkai rögtön kényeztetni kezdték kulcscsontomat, nedves csókokkal behintve a területet. Kéjes sóhajtozásaimat ketté szelte mobilja csengőhangja. Kelletlenül mordult fel, fejét hátra szegte, bocsánatkérőn nézve.
- Ez apa csengőhangja, muszáj felvennem – húzta el száját.
Kerülve pillantását másztam le róla, rögtön bele bújva pizsama pólómba, elrejtve meztelen felsőtestem. Tae idegesen beszélt, többször tincsei közé túrva ujjaival. Nem akartam hallgatózni, ezért inkább saját, reszkető légvételeimre koncentráltam. Vitatkoztak, majd hosszú percekkel később elemelte fülétől a készüléket, bűnbánóan pislogva.
- Ne haragudj, de haza kell mennem. Váratlanul beállítottak a nagyiék. Tényleg sajnálom Nyuszifül. Eskü, bepótoljuk.
- Semmi gond, Tae. Menj csak. – erőltettem mosolyt az arcomra, noha, kegyetlen közel voltam ahhoz, hogy sírva fakadjak.
Tae hálás mosolyt küldött felém és sietős puszit nyomva fejemre elrohant. Tekintetem az ágy végében árválkodó melltartóra tévedt, hallottam a Volvo motorjának felzendülő hangját és abban a pillanatban kitört belőlem a zokogás.