Falkába zárva [Jungkook ff.]

19. rész - Fekete és fehér

Noel:

       Jennie mellett sétálgattam az erdőben, a szokásos járőrözésnek eleget téve. Gondolataim ezer felé kalandoztak, egyik problémám után jött a másik. Fogalmam sem volt, bízhatom e ismét Jungkookban, mennyire őszinték szavai és tettei. Az összeköltözés is foglalkoztatott, mert tény és való, vágytam a külön életre, de nem akartam cserben hagyni anyát és Izzyt. Tudtam, mennyire sokat jelent neki a segítségem. Apám távozása után volt egy nagyon kemény időszaka anyának és attól féltem, ha én is elmegyek otthonról, újra megismétlődik. Ráadásul, furcsán éreztem magam. Nagyon-nagyon furcsán. Gerincem szüntelenül bizsergett, enyhe forrósággal elárasztva. Tekintetem a fák között cikázott, esetleges veszélyforrást keresve, ám nem volt ott semmi. Titkon vágytam arra, hogy a fehér farkas felbukkanjon. Tudni akartam, miért harapott meg? Miért pont engem és mi célja van velem? Jungkook azt mondta, akkor van szükség új farkasokra, ha kevés a falka létszáma. Tehát, kellek annak a fehér farkasnak valamire, ebben biztos voltam. Mondani akartam valamit Jennienek, de nem tudtam. A fájdalom váratlanul kerített hatalmába, elborítva az egész testemet. Ahhoz tudtam volna hasonlítani, mint amikor megharapott az ismeretlen farkas. Égtem belülről. Bőröm húzódott és fájt, mintha szét hasadni készülne. A földre roskadtam, négykézláb öklendezve. Túl sok volt ez a gyomromnak. Jennie kétségbeesett sikoltása kínszenvedést okozott füleimnek, olyannyira, dobhártyáim majd’ kiszakadtak.
- JUNGKOOK!!! JUNGKOOK!!!
Ujjaim görcsösen begörbültek, ezzel körmeim a sáros földbe mélyedtek. Gerincem ropogott, tovább erősítve hányingeremet. Fogalmam sem volt, mi a franc történik velem, de kegyetlenül fájt. Szemfogaim hol kiélesedtek, hol visszahúzódtak. Tompán hallottam, amint valaki rohamtempóban közelít felénk, ami megrémített. Ilyen állapotban nem tudtam megvédeni Jenniet, ami idegesített. Jungkook finom illata bekúszott orrnyílásaimba, enyhe nyugalmat hozva. Lihegve állt meg előttünk, majd leguggolt, halk hangon beszélve hozzám.
- Kicsim, engedd ki. Hagyd, hogy szabaddá váljon. Ereszd ki a farkast és megnyugszik.
Valóban éreztem. Ott kavargott bennem, nyugtalanul bolyongva, arra várva, hogy kieresszem. Szót fogadva nem küzdöttem ellene, nem próbáltam meg elnyomni, magamban tartani. Szabadjára engedtem. Üvöltöttem a bőrömet ért kínkeserves feszítés miatt, aztán megtörtént. Fejemet prüszkölve ráztam meg, eltüntetve a kellemetlen szagokat orromból és felálltam. Sokkal magasabb voltam, sokkal erősebb. Értetlenül pislogtam az engem figyelő Jungkookra, aki elnyílt szájjal hátrált egy lépést. Úgy nézett rám, mintha csodát látott volna. Ki szerettem volna tenni kezeimet, megszemlélve, mi változott rajtam, de rákellett jönnöm, hogy minden. Fehér mancsok voltak kézfejem helyén, ami megdöbbentett. Furcsa volt az érzet, miként bundámat megborzolta a hideg szellő. Zavart voltam, nem tudtam, mit kéne most tennem. Érdekes, mennyire könnyedén ment a mozgás, mintha mindig is farkas lettem volna. Előre lépkedtem párat, tesztelve új formám. Sikerélmény édes íze kavargott számban, hiszen végre farkassá váltam. Sokkal több mindent érzékeltem. Eddig is éles érzékeim még érzékenyebbé váltak, nyilvánvalóvá téve, ez az alak vadászatot és a harcot szolgálta. Elsőre ennyit elégnek is véltem, így tanácstalanul Kookra pillantottam.
- Csak gondolj az emberi formádra – javasolta.
Azt tettem, ám nem történt az égvilágon semmi. Beszélni akartam, de szavak helyett panaszos vonyítás hagyta el számat.
- Csssshh! – piszegett le Jungkook.
Félrebillentett fejjel pislogtam rá, nyelvemet kilógatva oldalt a számból.
- Ezt ne csináld többet! Így úgy festesz, mint egy kottyos husky – tanácsolta – Az ellenség így maximum halálra simogat majd.
Óh, ez tetszett! Megvan az új harci taktikám. Én leszek az elterelő hadművelet, a debil véreb.
- Próbáld meg újra, de ezúttal, koncentrálj.
Nem volt kedvem. Ki akartam élvezni új formámat. Mellső lábaimmal a földhöz lapultam, hátsómat az ég felé emeltem, kissé megrázva, majd az Alfára vetettem magam. Jungkook háta halkan puffant a földön, ahogyan hanyatt estünk. Nyelvemmel az arcát nyalogattam, amit kelletlenül fogadott.
- Szállj le rólam! Hallod, Noel? Hagyjál má’! – kiáltozott.
Felmerült bennem, hogy ráülök a fejére és élete végéig ezzel szívatom majd, de letettem róla. Pedig, új értelmet nyert volna személyét illetően a „seggfej” kifejezés. Túl jószívű vagyok.
Hirtelen változtam vissza, teljesen váratlanul. Immáron totál meztelenül csücsültem Jungkookon. Tenyerei rögtön csípőmre tévedtek, finoman egy helyben tartva, míg én karjaimmal melleimet takartam. Fáztam, nem is kicsit.
- Meggondoltam magam, maradj csak – mondta csibészes mosolyával.
- Bocs, de én még itt vagyok – szólt közbe Jennie integetve – de ha gondoljátok, felvehetem nektek. – ajánlotta.

*&*&*&*

      A forróvíz jólesően ölelte körbe fáradt és átfagyott testem. Miután sikeresen visszaváltoztam emberi formámba, Kook oda adta a pólóját, de semmit sem ért a januári hidegben, így szarrá fagytam, mire haza értünk. Jungkook sétált be a fürdőszobába, két bögrét tartva ujjai közt, melynek egyikét átadta nekem. Hálás mosolyt küldtem felé és a meleg teába kortyoltam, ami kellemesen felmelegített.
- Átgondoltad, amiről beszéltünk? – érdeklődte feszülten, mire bólintottam.
- Nem akarom anyát és Izzyt magára hagyni – sóhajtottam.
- Nem kellene magukra hagynod őket. Sőt! Míg Sarah dolgozik, tudnál vigyázni Izzyre. Anyukád vállalhatna több műszakot is akár – vetette fel az ötletet.
- Nem zavarna, ha itt van? – céloztam kishúgomra.
- Bébi, imádom Izzyt. Nem poénból van saját szobája – mosolygott.
- És a melóm? – ráncoltam homlokom.
- Egyedül is eleget keresek – közölte.
- Nem akarok a seggemen ülni tétlenül – háborodtam fel.
- Nem is kell, de engedd, hogy gondoskodhassak rólad. Legalább, gyakorolsz, hogy ha saját gyerekeink lesznek, belejöjj az anyuka és háziasszony szerepbe – vont vállat.
Megemelt szemöldökkel pislogtam rá.
- Ki mondta, hogy lesznek gyerekeink? – kérdeztem.
- Én.
- Te meg az apaság? A világ legnagyobb vicce – gúnyolódtam – Már látom is magam előtt a boldog jövőképet, amint orgiát csinálsz a szülőiértekezletből és a tanári asztalon kefélgeted a fiunk matektanárnőjét, meg a többi kielégítetlen, elhanyagolt anyukát – morogtam. 
- Noel! – mordult rám – Egyáltalán nem lesz ilyen. Miért, annyira nehéz elhinni, hogy megváltoztam és csak téged akarlak? – állt fel idegesen hadonászva.
- Mert ismerlek – vágtam rá – Az ilyenek, mint Te sosem változnak! – emeltem meg hangom.
- A milyenek? – kiabált.
- Az ilyen gusztustalan férgek, akiknek fogalmuk sincs, mi az a hűség és őszinte szerelem! Akiknek legfőbb életcéljuk az, hogy minél több nőt megdugjanak! – ordibáltam dühösen.
- Fogd már fel, hogy nem kell rajtad kívül más csaj! – üvöltötte.
- És ezt előttem hány nőnek adtad még elő?! – kiáltottam.
- Egynek sem!!
- Oh, hát persze! Én meg hülye vagyok! Már ezerszer megbántam, hogy lefeküdtem veled! Életem legnagyobb hibája volt! – sikoltottam.
Jungkook úgy tántorodott hátra, mint akit mellkason vágtak. Fogai csikorogtak, olyan erővel préselte össze, ujjai ökölbe szorultak.
- Cseszd meg No – morogta karcos hanggal, majd kisétált a helyiségből.
Fejemet felhúzott térdeimre hajtottam mélyeket lélegezve. Sosem veszekedtünk még ennyire azelőtt. Persze, mint minden párnak nekünk is voltak kisebb összeszólalkozásaink, de soha nem üvöltöztünk így egymással, ami megijesztett. Ha ide költöznék, mindennapossá válnának ezek az őrült viták? Egyszeriben úgy gondoltam, egyáltalán nem illünk egymáshoz. Teljesen különböztünk, mint két ellentétes oldal. Akár a fekete és a fehér.