Falkába zárva [Jungkook ff.]

9. rész - Esti mesék

Noel:

Kedd este anya beszélni szeretett volna velem, ezért kikapcsoltam a zenét és kiléptem szobámból. Rögtön megéreztem Tae jellegzetes, kellemes illatát, ami mosolyt csalt ajkaimra. Lepattogtam a lépcsőn, a konyha irányába, ugyanis az összes fontos beszélgetést itt ejtettük meg. Anya épp kávét főzött, mikor oda értem, Izzy pedig a srác ölében ülve rajzolgatott zsírkrétáival, eközben TaeHyung kedvesen magyarázott neki. Érkezésemre felkapta fejét kedvesen elmosolyodva, amit viszonoztam. Hozzájuk lépve nyomtam egy puszit kishúgom buksijára, akaratlanul is közel kerülve Taehoz, mire gerincem mentén forró, jóleső borzongás kúszott végig.
- Hát Te? – érdeklődtem tőle.
- Hiányoztál. – felelte, fogalmam sincs, milyen arcot vághattam, de vigyorogva hozzá tette – Jungkook küldött.
- Oh. – nyögtem zavartan.
Egyetlen röpke másodpercre elhittem, hogy valóban azért jött, mert hiányoztam neki és esküszöm, jól is esett a kijelentése, ám utána rendesen haza vágta a nem létező egomat.
- Kisasszony, alvás. – mondta anya Izzynek.
- Nem-nem. – csóválta buksiját húgom édesen.
- És ha betakargatlak és mondok esti mesét? – ajánlotta Tae.
- Nnnem.
- És ha Noni is jön? – alkudozott tovább.
- Jó. – nézett rám csillogó szemekkel, majd felkéredzkedett hozzám.
Míg a srác össze szedte a rajz cuccokat, addig Izzyvel a karjaimban elindultam az emeletre. TaeHyung mögöttem haladt, hozva a játékokat. Izzyt befektettem az ágyába és betakargattam. Végig magamon éreztem Tae kísérő tekintetét, mintha minden egyes mozdulatomat meg akarná jegyezni, ami némileg zavarba hozott. Kishúgom átölelte plüss póniját, aztán várakozva pislogott a fiúra nagy szemeivel. Ő letelepedett törökülésben Izzy ágya mellé a földre és rám nézett.
- Magunkra hagynál, kérlek? Szeretnék esti mesét mondani a Pónimániás Hercegnőmnek.
Megemeltem szemöldökömet és kezeimet megadóan feltartottam.
- Bocsánat, már itt sem vagyok.
Jó éjszakát puszit adtam a kislánynak, aztán halkan kihátráltam a szobából. A lépcsősor tetejére ülve hallgatóztam, áldva éles hallásom. Egyszerűen nem hagyhattam ki a ziccert, hogy ha Tae valami „nem megfelelő” szót használ a mesélés közben, legyen okom mivel cseszegetni és beárulni anyának. A srác beszélni kezdett mély, megnyugtató hangján odabent.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Piroskának hívtak...
Megforgattam szemeimet a történetválasztáson, de nem terveztem bemenni és kötözködni, kíváncsian vártam TaeHyung verzióját.
- ...mert mindig piros ruhában járt. Piros volt a ruhácskája, piros volt a cipőcskéje, piros volt a köpenye és piros volt a bugyikája is.

Hülye gyerek!

- Egy nap Piroskát elhívták egy hatalmas buliba és mivel Piroska csípte a DJ csávót, az éj leple alatt elindult a partira...

Tenyerembe temettem arcomat. Ez tényleg, nem normális!

- Ám Piroska nem tudhatta, hogy a nagy fehér farkas, ami napok óta látogatja, megfigyeli őt...
- Vava. – mondta Izzy.
- Igen, Kicsim, vava.

Mocorogni kezdtem ültömben. Olybá tűnt, ez a mese érdekesebb, mint gondoltam és többet is meg tudhatok belőle a falka dolgait illetően. Na, meg a fehér farkasról.

- Szóval a fehér vava követte Piroskát és amikor a lány óvatlan volt, megtámadta és megharapta. A fehér vava viszont nem tudta, hogy Piroskát már társának választotta a nagy és erős Alfa farkas. Az Alfa hónapokkal azelőtt megkérte hű katonáját a homokszínű farkast, hogy vigyázzon a lányra. Rengeteg időt töltött Piroskával a katona, korrepetálta matekból, mert a mi főhősnőnk sík hülye volt ebből a tantárgyból...

Seggfej!

- ... az együtt töltött idő alatt a katona bele szeretett Piroskába. Imádta, hogy bátor, jószívű és makacsul mindig ellenszegül az Alfának...