Falkába zárva [Jungkook ff.]

5. rész - A fehér farkas

Noel:

Jungkook mellettem halkan horkolt. Sziluettjét megvilágította a hold ablakon beszűrődő fénye. Irigyeltem őt, mivel én nem tudtam aludni. Nyugtalanul forgolódtam ide-oda, erőszakosan lehunyva szempilláimat. Az odakintről jövő bánatos farkasvonyításba bele facsarodott a szívem. Aggodalmat keltett bennem, hogy esetleg megsérült a fehér farkas. Annyira szelídnek tűnt. Kikelve az ágyból húztam fel köntösömet és bújtam bele papucsomba, majd settenkedve a földszintre mentem, onnan pedig ki a hátsó udvarunk tornácára. Megborzongtam a kinti, hideg levegőre, mellkasom előtt összefonva karjaimat. Még sötétben is könnyedén észrevettem világos bundája miatt. A fehér farkas ott állt szorosan a drótháló mögött, panaszosan vonyítva. Tétovázva sétáltam oda hozzá, amire felém kapta fejét, befejezve hangja hallatását.
- Hé, mi a baj? Megsérültél? – kérdeztem tőle, elé érve.
Lehajolva vizslattam bundáját, sebesülés, vagy vér után kutatva, ám nem láttam semmi erre utalót. Akkor, mégis mi a franc baja lehet?
- Éhes vagy? Van kutyakajánk. – ajánlottam neki, mire leült és félre billentette kobakját – Egyáltalán, megeszed a kutyakaját? – találgattam – Vagy csak magányos vagy?
Kezemmel előre nyúltam, azt tervezve, megsimogatom. Ujjaim már elérték a hideg fémet, amikor egy ismerős hang csendült fel tőlem pár méterre.
- No, gyere el onnan!
Az állat felborzolta szőrét, úgy morogva, vicsorogva a felénk kocogó jövevényre. Az iménti szelíd fehér csodának nyoma tűnt és talán dühösebbnek látszott, mint reggel.
- Mi a francot művelsz? – kért számon Tae és karomnál fogva finoman elhúzott a kerítéstől, ami nem tetszett a farkasnak – Kushadj, te dög! – mordult rá a srác.
- Hát te? – faggattam ostobán.
- Hát én?! – visszhangozta megemelve szemöldökét – Te mi a francot keresel itt az éjszaka közepén?
- Nem tudtam aludni, kijöttem levegőzni és ez nagyra nőtt kutya meg itt vonyított. Meg szerettem volna nyugtatni. – vontam vállat.
- Sík hülye vagy. Akár meg is támadhatott volna. – rótt meg, teljesen jogosan. Noha ő nem tudhatta, hogy ártalmatlan az állat.
- De nem tette. – világítottam rá a tényre.
- Nem... nem tette. – mondta TaeHyung furcsa hangon a farkasra pillantva – Figyelj No, ezek a farkasok veszélyesek, kiszámíthatatlanok. Ne gyere a közelébe. Menj, feküdj le és próbálj meg aludni. Rendben? – húzódtak ajkai féloldalas mosolyra.
- Oké. Öhm... ami délután történt. – kezdtem bele toporogva zavaromban – Ugye, nem vesztetek össze miattam Jungkookkal? Nem szeretném, hogy feszkó legyen köztetek.
- Nem balhéztunk össze, nyugi. De igaza volt abban, hogy hülye voltam. Nagy baj történhetett volna, ha nem toppan be akkor. – ingatta fejét.
Sértődötten szegtem fel államat. Képtelenségnek tűnt követni gondolatmenetét, vagy kiigazodni rajta. Rébuszokban beszélt és esküszöm, mintha sokkal többről lett volna szó, mint azt valójában hittem.
- Tehát, nagy baj lett volna, ha mondjuk... megcsókolsz? – tudakoltam.
- Megcsókollak? – ismételte homlokát ráncolva.
- Nem így értetted? Nem... – pilláimat lehunytam, majd bátorságot merítve ismét rá néztem – Ha Kook nem jön, akkor megcsókoltál volna, nem?
TaeHyung íriszeiben felismerés csillant, aztán kidugva nyelvét lassan végig vezette alsó ajkán. Frusztrációmban karjaimat kereszteztem mellkasom előtt.
- Nem kellene erről beszélgetnünk. – jegyezte meg.
- Kedvenc hobbim a lázadás, szóval hallgatlak. – mosolyodtam el.
- Nem. – felelte egyszeriben, bennem pedig enyhe csalódottság lett úrrá.
- Oh. – nyögtem.
- Nem megcsókolni akartalak. – vallotta be.
Éreztem, amint szám döbbenetemben egy „o” alakot formál. Ezt az újonnan szerzett infót nem tudtam hová tenni, így jobbnak véltem meghátrálni.
- Hát... jót dumáltunk, de én most megyek. – intettem hülyén magam mögé – Jó éjszakát Tae. – biccentettem neki.
- Jó éjt No. – mosolygott.

*&*&*&*

- Kicsim, miért öltöztél kurvának? – vonta össze szemöldökét anya, mikor levonultam a jelmezemben a konyhába.
Mivel csak szerdán lesz suli, valami továbbképzés miatt, YoonGi hétfő estére rakta a megkésett Halloween bulit. Viccesre véve a figurát Piroskának öltöztem. A felnőtt verziós Piroskának.
- Anyu, Piroska vagyok. – világosítottam fel.
- Nekem úgy rémlik, rajta több textil volt. – ráncolta homlokát.
- Szerintem, rendben van. – vontam vállat.
- Oké, de ha bárki megállít és pénzt ajánl bizonyos szolgáltatásért, közlöm, nagyon örülnék egy új kávéfőzőnek. – kötözködött – Tudod, olyan kapszulásnak. – tette hozzá.
- Kösz anya, kedves vagy. – fintorodtam el.
- Hé, nem én nézek ki úgy, mint egy...minek is nevezted apád szukáját? – billentette oldalra fejét.
- Két filléres koktélkurva. – segítettem ki vigyorogva.
- Na igen. – intett végig öltözetemen.
- Oké, vége az oltogatós estnek. Megyek anya, vigyázok magamra és csendben jövök haza. Ne idegeskedj. – pusziltam meg arcát búcsúzóul – Szeretlek.
- Én is téged Kicsim.
Izzy már hétkor kidőlt, így tőle nem köszöntem el. Vörös magassarkúmban kitipegtem a ház elé, majd onnan az útra. Jungkookkal a város egyetlen éjjel-nappali boltjánál beszéltük meg a találkozót, ami mindössze két sarokra volt otthonomtól. A délután esett eső miatt még nyírkos volt az aszfalt, amin hangosan kopogott cipőm sarka, ritmusos hangot kiadva. Jobb oldalamon az erdő fái magasodtak, enyhén nyomasztó légkört teremtve. Min YoonGi partija pedig az erdő túlfelén volt, a szülei hétvégi faházában. A mobilom csipogására előhúztam piros rövidnadrágom farzsebéből a készüléket. Fogaimat összeszorítottam dühömben, elolvasva Kook üzenetét, miszerint késik 1-2 órát, de siet, várjam meg.
- Várjon téged a halál retkes fasza. – morogtam orrom alatt, lecövekelve az úton.
Elegem volt már abból, hogy folyton miatta kések el mindenhonnan. Belőle simán kinéztem volna, hogy már javában tombol YoonGi buliján, valami könnyen kapható kiscsajjal az oldalán, én pedig csupán zavaró tényező lennék, ezért átütemezi a jelenlétem. Át sem gondoltam, csak cselekedtem. Bevágtam a fák közé, jócskán lerövidítve az utat. Telefonom vakujával világítottam magam elé, miközben gyors tempóban haladtam előre, egyre beljebb és beljebb az erdőben. Egyáltalán nem féltem, sokkal inkább voltam dühös és sértett. Cipőm alatt ágak reccsentek, fölöttem néhol baglyok huhogtak, éreztetve ottlétüket. Hosszú percekig gyalogoltam, amikor telefonom csörögni kezdett. Megtorpanva fogadtam a hívást, el tartva fülemtől a készüléket, mivel a hatalmas hangzavar miatt képtelen voltam rendesen fogni. Számat keserű íz töltötte el, hiszen tényleg ott volt. Jungkook már bulizott, nélkülem.
- Kurvára nem hallok egy tetves szót sem. – kiabáltam.
- ...azt mondtam, kábé fél óra és indulok érted. – ordította túl a zenét.
- Felesleges, addigra már ott leszek. – közöltem gúnyosan.
- Bébi alig hallak. Hol a picsában vagy?
- Az erdőben, úton a bulira. – emeltem meg a hangom.
- Mi a faszt keresel te az erdőben?! – üvöltötte – Várj meg! Maradj ahol vagy, azonnal indulok érted! – parancsolta.
- Nem kell, partizz csak nyugodtan, meg kefélj össze-vissza, míg nem vagyok a közelben, ahogyan szoktad. – ordítottam dühösen, könnyeimmel küszködve.
- Noel várj meg, elindultam.
Nem akartam tovább hallgatni a pampogását, ezért bontottam a vonalat. Duzzogva, könnyeimet nyeldesve sétáltam tovább, ám sokkal lassabban. Kegyetlenül bántott Jungkook nemtörődömsége és viselkedése. Az is eszembe jutott, talán jobb lenne, ha szakítanánk. Ki akar együtt lenni egy olyan sráccal, aki szüntelenül más csajok után koslat? Ráadásul egy ilyennel veszítsem el a szüzességemet? Kizárt! Mellkasomban fájdalmasan nyomasztó érzés tombolt. Egyedül éreztem magam. Magányosnak és becsapottnak.
Ágak reccsentek bal oldalról, mire ledermedtem. Lehetetlen, hogy Jungkook ilyen hamar oda ért volna. Szívem kétszeres tempóra kapcsolva vágtázott, vérem fülemben dobolt. Lehajolva martam el a földről egy vastag faágat, rögtönzött fegyverként. Fülemet hegyezve hallgatóztam. Tarkóm ismerősen bizsergett, amitől még inkább pánikba estem. A fehér farkas sétált ki komótosan elém, amitől megkönnyebbülten eresztettem egy sóhajt.
- Kurva élet, te hülye kutya. Majdnem szívinfarktust kaptam. – szorítottam szívemre tenyeremet – Basszus, de befostam miattad.
Kék szemeit rajtam tartva tett oldalra egy lépést, majd még egyet és még egyet, mintha méregetne. Biztosra vettem, ez ugyanaz a fehér farkas, mint ami a házunknál járt. Felismertem. Most mégsem tűnt olyan szelídnek. Sőt, fejemet rá, azt latolgatta, hová érdemes harapnia. Az imént elmúlt félelem visszatért, de legalább láttam ellenfelemet. Lassú kört tett meg körülöttem, amit fejemet forgatva figyeltem. Abban bíztam, ha nem mozdulok túlságosan, nem támad meg. Hatalmasat tévedtem. Újra elém kerülve ugyanis váratlanul vicsorogni kezdett rám, aztán elrugaszkodva a földtől nekem ugrott. A kezemben tartott bottal ütöttem rá, amitől a legközelebbi fa törzsének csapódott, ám nem adta fel könnyen. Gyorsan mozogva kelt fel és rontott neki a bokámnak. Felsikoltottam, ahogyan éles fogaival húsomba vájt. Forró vérem éreztem végig folyni bőrömön. A földre estem és mintha csak erre a pillanatra várt volna, elengedte bokámat és a nyakamba mart...