Falkába zárva [Jungkook ff.]

50. rész - Az Alfa harca

Noel:

Igyekeztem halkan sóhajtozni, nehogy felébresszem Izzyt, de Jungkook legérzékenyebb pontomat kényeztető nyelve igencsak megnehezítette a dolgomat. Sosem volt még azelőtt ennyire szenvedélyes és elszánt ezt a dolgot illetően. Úgy szánkázott ízlelője nőiességemen, mintha az élete múlt volna rajta. Olykor bevetette ujjait is, tovább fokozva az egyébként is mámorító élményt. Szabad kezének ujjait összekulcsolva enyéimmel pihentette hasamon, hüvelykével néha megcirógatva bőrömet. Alsó ajkamba harapva fojtottam el hangosabb zihálásom és megszorítottam kezét, amikor feljebb kúszva hozzám ujjaival ingerelt tovább. Száján saját ízem köszönt vissza, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt és viszonoztam a heves csókcsatát. Fel tudtam volna robbanni a bennem tomboló tűztől. Felszabadítva kezem alsója korcát húzgáltam lejjebb, de meggátolt abban, hogy megfoszthassam az anyagtól és ujjainkat ismételten összefűzte, ezúttal fejem mellett. Minél tovább szerette volna húzni az élményt, ez tiszta sor volt, pedig rettenetesen vágytam már arra, hogy igazán érezhessem Őt. Az éjszaka további részében minden alkalommal eltántorított, amikor vetkőztetni akartam és határozottságának hála, talán az volt a leghosszabb, legérzelmesebb szeretkezésünk.

*&*&*&*

Puha, kicsiny tenyér cirógatására ébredtem, mire álmosan nyitogattam pilláimat. Izzy mosolygós, maszatos arca kúszott be látóterembe. Már fel volt öltözve, haja két felemás copfban lógott feje tetején.
- Noni! Nyamnyam – mutogatott izgágán maga mögé.
Jungkook tálcával a kezében toporgott az ágy szélénél, szelíden mosolyogva. Viszonoztam a gesztust és puszit nyomva Izzy pofijára, felültem. Férjem gyengéd csókkal ajándékozott meg miközben ölembe rakta a tálcát. Mindössze gofrit és kávét kaptam, még is örültem a figyelmességnek. Jungkook nem volt valami nagy szakács, csupán néhány egyszerűbb ételt tudott elkészíteni, de azokat is ízletesen. Jóízűen hümmögtem evés közben, olykor Izzyt is etetve. A kislány vidáman ingatta kobakját ide – oda, utánozva engem, amitől tündérien festett. Jungkook édes mosollyal nézett minket, vállával a szekrénynek támaszkodva. Nem szoktam ágyba kapni a reggelit, amit furcsálltam. Eszembe jutott, lehetséges, meghallotta a tegnapi beszélgetésünket Nillsszel, de nem akartam szóba hozni. Teljesen elfogadható, ha bűntudata volt emiatt. Reggelim elpusztítása után elmosogattam, elvégeztem otthoni teendőimet, pontosan úgy, mint bármikor máskor. Játszottam Izzyvel, mesét néztem vele. Kívülről úgy tűnt, minden rendben van, ám nem így volt. A Bétámmal megejtett társalgáson kattogtam. Igen, megbocsájtottam Jungkooknak, mert a farkasomat ez megnyugtatta. Igen, hozzámentem Jungkookhoz, mert a farkasa és az enyém is ezt akarta. Boldog voltam e? Határozottan nem. Hiába akartam görcsösen minden egyes múltbéli sérelmet elfelejteni, képtelen voltam. Tudtam, hogy Jungkook mialatt velem járt, még a kapcsolatunk elején, többször is lefeküdt a kisbolti eladó csajjal. Jónéhány volt osztálytársammal, a volt benzinkúti kollégámmal, a hot- dog árus csajjal, a bárba járó törzsvendégekkel, a haveri társaság nagy részével, Chloeval, Jennievel, a pizzériás pincérnővel, a gyógyszertáras nővel. Megszámlálhatatlan nője volt előttem és legnagyobb részét ismertem. Bárhová mentem, ott voltak, körülvettek, szüntelenül emlékeztetve arra, kihez kötöttem hozzá az életemet és miért nem szabad feltétel nélkül bíznom.
- Bébi – szólongatott Kook sokadjára délután.
- Hmm? – kaptam fel fejem a rajzolgatásból.
- Nagyon belemerültél abba a napocskába – mosolygott – El kellene mennünk bevásárolni.
- Oké – biccentettem.

*&*&*&*

Jungkook hallani sem akart egy újabb kimozdulós, csajos estéről, így Jennie és Jimin átjöttek, frappánsan megoldva a problémát. Nekik nem akartam a gondjaimról mesélni. Valamiért úgy véltem, Nills sokkal inkább meg tudná érteni a helyzetemet. Izzy már rég aludt, Kook tévét nézett, mi meg kint ültünk a verandán. Mindkét lány sört kortyolgatott, míg én maradtam a jó öreg kólámnál. Jimin szokatlanul szótlan volt, ráadásul, a belőle áradó enyhe pézsmaszag is aggasztott. Farkasösztönöm azt súgta, át fog változni. Szüntelenül készenlétbe állva figyeltem a lányt.
- Veszekedtünk TaeHyunggal – bökte ki váratlanul.
- Komoly, vagy csak összekaptatok? – hajolt előre Jen.
- Komolyan. Én csak nem értem, miért éppen engem választott. Ez... annyira elbaszott ez az egész. Teljesen mások vagyunk, nem passzolunk össze – sóhajtotta.
- A farkas pontosan tudja, mit csinál. Tae farkasa is ösztönösen választott téged – mondtam.
- Baszki, No! Ezt épp Te mondod? – csattant fel Jimin, meglepve minket Jennievel – Annyira kibaszottul szánalmas, amit művelsz. Mindannyian tudjuk, milyen ember a férjed. Egy hűtlen seggfej. Hányszor megkúrta Jenniet, míg te matekórán ültél, vagy pont rá vártál. Most meg itt sörözgetsz vele, mintha minden tök oké lenne. Lehet, hogy most nem kefél félre, de fog. Ezzel te is tökéletesen tisztában vagy, ahogyan azzal is, hogy ha megteszi, újra szemet hunysz felette, mert a farkasod ezt akarja. Erről fog szólni az egész hátralévő életed. Szóval, te csak ne bölcselkedj nekem a farkasok helyes párválasztásáról – fújtatott. 
- Jimin fogd be a lepcses pofád – javasoltam.
A lány felpattant elém állva, ami idegesített. Egész testében reszketett, ami azt jelezte: rettenetesen közel jár ahhoz, hogy farkasa kitörjön. Attól féltem, Izzynek baja esik, ha ne adj’ Isten Jimin túlságosan is agresszívvá válik és bejut a házba. Taszítottam rajta egyet. A lendület túl erősre sikerült, így Jimin a földre esett, fenekére ülve. Zihálva, gyűlölködő szemekkel méregetett. Tudtam, hogy nincs több időm és sajnos, igazam lett. A lány fájdalmas ordítás közepette görnyedt előre, majd a következő pillanatban már egy acsargó, hamuszürke farkas állt ott. Tekintete az ajtóra tévedt és előre vetődött, én pedig ezzel egyidejűleg felé. Immáron farkas alakban morogtam rá vészjóslón, szőrömet felborzolva. Egymásnak ugrottunk, folytonosan a másikat marva fogainkkal. Nem lett volna szabad várandósan bele mennem egy ilyen harcba, de muszáj voltam megvédeni Izzyt és megmutatni Jiminnek, melyikünk a domináns fél.