Falkába zárva [Jungkook ff.]

56. rész - Hazugságok

Sziasztok!
Hát itt lenne egy nagyon rövid befejező rész. Tudom- tudom, utálni fogtok ezért, de ez a picuri búcsú fejezet kulcsfontosságú a második könyvet tekintve, melyet "Elárulva" címmel megtalálhattok a munkáim közt, egyenlőre csak a szereplők vannak fent, de este hozom az első részt. Addig is jók legyetek. Jó olvasást és köszönöm Nektek a sok olvasottságot, kommentet, vote-ot! 😊

U.i.: Gawriilt nem utálni, jó fiú lesz 😉😅

Noel:

A tornácon cigizve figyeltük a vidáman nevetgélő, kergetőző kislányokat. Kellemes napsütéses, májusi délután volt. A mellettem sörözgető férfiakra lestem. Jungkook és Gawriil két év alatt legjobb barátok lettek, aminek kifejezetten örültem. Ekaterina és Angie pedig legjobb barátnők voltak, noha lányom csupán két éves volt, legkedvesebb játszópajtása a négy éves Katy lett. Mindent együtt csináltak, mintha össze lettek volna nőve, ami édesen vicces volt. Gawriil nyitott egy szórakozóhelyet és mivel ez volt a város egyetlen értelmes bulizóhelye, nagy forgalomra tett szert. Gondtalanul és boldogan teltek mindennapjaink. Legalábbis, nagyjából. Az idegen kocsi láttán, mely leparkolt házunk előtt, szemöldökömet ráncoltam. Egy ideges, ismerős csaj csörtetett felénk, megállva előttünk. Biztosra vettem, láttam már valahol.
- Helló! Segíthetünk? – kérdeztem zavartan.
- Te nem – szegte fel állát – Ő viszont, annál inkább – szegezte ujját Jungkookra.
- Én?! – hőkölt hátra férjem – Már bocs, de ki a faszom is vagy, amúgy? – szűkültek résnyire szemei.
- Hogy ki vagyok?! – visszhangozta a nő – Az a csaj, aki a gyerekedet várja.
Eltátottam számat, míg Kook látványosan lesápadt. Elhűlve pislogtam hol rá, hol a csajra. Mellkasom jegesen feszített és egyszerűen képtelen voltam elhinni, amit mond. Képtelen voltam megbékélni a tudattal, hogy megint megcsalt. Szemeimet könnyek szúrták, ajkaim remegtek, torkomban gombóc nőtt.
- Szerintem, valamit nagyon benéztél, mert frankón most látlak életemben először – szólalt meg Jungkook megtalálva hangját.
- Ebben azért annyira nem lennék biztos – mosolyodott el a nő gúnyosan.
Zihálva pattantam fel, bemenekülve a házba. Nem tudtam tovább hallgatni a csaj pampogását.
- Noel, esküszöm, nem ismerem – sietett utánam Kook – Hazudik. Sosem csalnálak meg. Noel, hinned kell nekem – könyörgött kezemért nyúlva, de hátrébb léptem – Bébi, kérlek. Nem csaltalak meg.
Lihegve csúsztam le a padlóra, immáron zokogva.