Falkába zárva [Jungkook ff.]

39. rész - Kegyetlen játékok 1/2

Noel:

Hanyagul dobtam kulcscsomómat a bejárat melletti ládikába, majd kibújva kabátomból felakasztottam azt. Jungkook felugrott a kanapéról, úgy bámulva rám, mintha kísértetet látna. Arca meggyötört volt, szemei puffadtak és vörösek a sírástól, haja kusza.
- No... - lehelte.
Az eltemetett düh visszatért és egyszeriben nem érdekelt, mennyire szét van esve miattam. Látni akartam, ahogyan még inkább összetörik. Aztán pofiján legördültek az első könnycseppek, én pedig veszettül szégyelltem magam az elmúlt napokban elkövetett tetteim miatt. Jézus Isten, mi a franc történt velem? Mióta lettem én ennyire gonosz és számító dög?
- No... - kezdte Jungkook, de lecsitítottam hozzá lépve, szoros ölelésbe vonva.
Arcát nyakamba fúrva zokogott, akár egy szüleit vesztett kisgyermek, ami fájdalmat generált mellkasomban, szét terjedve egész testemben. Kook ruhámba kapaszkodva sírt keservesen, míg hátát és haját simogattam.
- Nem haragszom, Kook. Nem a Te hibád - ismételgettem többször is, igyekezve megnyugtatni.
- Ne hagyj el No. Könyörgöm, ne hagyj el. Sajnálom - hüppögte.
- Nem hagylak el. Nyugodj meg, minden rendben lesz. Helyrehozzuk - ígértem - Mikor ettél utoljára? - kérdeztem tenyereimbe fogva arcát.
- Nem tudom - csóválta fejét.
Finoman a kanapéra ültettem, aztán a legkézenfekvőbb módszert választva , pizzát rendeltem. Jungkook minden rezdülésem árgus szemekkel kísérte. Tudta. Érezte, hogy valami megváltozott és vártam, hogy kitörjön, tomboljon, üssön meg. Bármit, csak ne sírjon többé.
- Lefeküdtél Jennievel? - tette fel a kérdést.
Válaszképp megingattam kobakomat, ő megkönnyebbült sóhajt eresztett.
- Furcsa vagy - állapította meg.
Nagy levegőt vettem és hirtelen veszett nagy késztetést éreztem arra, hogy elbújhassak előle, csak ne a szemeibe kelljen mondanom.
- YoonGi volt az - beszéltem rettenetesen halkan.
- Ő feküdt le Jennievel? - ráncolta homlokát.
Görcsben álló gyomorral ráztam meg fejem ismét. Meg akartam halni. Bármit, csak végig csinálnom ne kelljen ezt. Tekintetem a padlóra szegeztem. Képtelen voltam őt nézni.
- YoonGi velem feküdt le - nyögtem.
Csend. Ránéztem, bárminemű reakciót várva, de Kook csak nézett azokkal a csodás sötét szemeivel, melyek váratlanul váltakoztak ezüstté. Idegesítően lassan felállt és felém lépett. Életemben először félelmet keltett bennem. Ahogy jött, úgy hátráltam, egész a falig. Annyira betegesnek gondoltam, hogy mindez felizgatott. Nem is kicsit. Azt akartam, hogy uralkodjon rajtam. Birtokoljon, megmutatva, csakis az Övé vagyok. Jungkook elém ért, vészesen közel megállva. Ziháltam miatta és beteg, kusza gondolataim miatt, melyeket egyedül Ő volt képes kiváltani belőlem. Olyan dühösen nézett rám, mint azelőtt soha.
- Te keféltél YoonGival? - kérdezte dörmögően mély hangon.
- Igen - feleltem halkan.
- Hányszor? - szűkültek résnyire szemei.
- Kook...
- Hányszor? - üvöltötte.
- Kook...
- Hányszor? - ismételte újra, ujjait rákulcsolva nyakamra.
- Sokszor... nagyon sokszor - hangom remegett.
A pofon hatalmasat csattant arcomon. Fülem csengett, számat vérem íze töltötte el és a lendülettől a földre estem. Védekezhettem volna, mégsem tettem, mert úgy gondoktam, megérdemlem. Jungkook a hajamba markolva rángatott ki az udvarra, amit rongybábúként tűrtem. Fogai csikorogtak a veszett dühtől és ezt teljesen meg tudtam érteni. Keményen az Audinak lökött, gyomromat fájón nyomta a jármű oldala, de úgy tűnt, ez is kevés neki. Mögém lépett, kezeimet összefogva hátam mögött és hallottam, amint lehúzza a sliccét. Megrémültem attól, mit fog tenni most velem. Elborult aggyal hogyan fogja megtorolni az árulásomat. Felnyüszítettem, mikor lecibálta farmeremet, bugyimmal együtt. Veszekedésre számítottam, de erre nem. Zokogni kezdtem, ahogyan benyálazva ujjait végig simított nőiességemen, majd belém vezette férfiasságát. Keményen, durván mozgott bennem, elkeseredetten hajszolva a kielégülést. Nem mozdultam, vártam, hogy vége legyen és végre átöleljen, elfelejtve ezt az egész rémséget. Nem így történt. Kook erősen csípőmbe markolva, hangos morgással élvezett el, aztán, mint aki jól végezte dolgát elengedett, hátrébb lépve. Pulcsim ujjával megtöröltem könnyes arcom, teljesen feleslegesen. Mellém állt és a képembe köpött. Ajkam újra megremegett a gombóctól, mely torkomban keletkezett.
- Két percet kapsz, hogy eltakarodj a házamból, te mocskos ribanc - sziszegte és elsétált.

*&*&*&*

Július közepét tapostuk. A nagy meleg miatt sokan inkább otthon maradtak, élvezve a ventillátor hűvösét. Újabb vendég lépett be a bárba, mire felsóhajtottam. Fekete kötényem zsebéből elővakartam jegyzettömbömet és a jövevényhez léptem. Mindvégig magamon éreztem Jungkook megvető tekintetét egy közeli asztaltól. Miután lehordott mindennek és kidobott a házából, haza költöztem anyához. Kook pedig kőkeményen tolta a beteges bosszúhadjáratát. Nagyon durván. Nem beszéltünk sokat, pár kedves szót leszámítva, amikor leribancozott, vagy lejáratott mások előtt. Néha esténként dobott egy üzenetet Messengeren - azt mondta, kár rám pazarolnia az SMS árát-, hogy menjek át, kefélni. Szebben nem tudnám illetni, mert az volt. Nem szólt közben hozzám, nem csókolt meg, nem finomkodott. Elélvezett és ennyi. Már azt sem tartotta fontosnak, nekem jó-e. Én pedig mindig átmentem, mert hülye voltam, hiányzott és szerettem. A falkát otthagytam és egyikükkel sem kommunikáltam. Sőt, azóta át sem változtam és vért sem ittam, ami miatt betegesen soványnak néztem ki. Gyűlöltem azt a satnya, anorexiás, depressziós ribancot, aki vissza pillogott a tükörből reggelente.
A mexikóinak kinéző pasas helyet foglalt, mire munkámat végezve hozzá léptem.
- Helló! Mit adhatok? - kérdeztem unottan.
- Hablas español? - mosolygott.
- Speciálba tesó. Mi kéne? - emeltem fel szemöldököm.
A csávó motyogott még valamit, amit nem értettem, így elordítottam magam.
- Nills fiam, emigráld magad ide! - néztem a pultos srácra.
Nills egyébként egy 19 éves félig ázsiai, félig multikulti gyerek volt és irtó nagy arc, aki mindig valamiféle pénzszerzési akcióval fárasztotta a vendégeket. Magas, izmos termetével oldalamra szegődött, zsebre dugott kezekkel a férfire tekintve, aztán szélesen elvigyorodott.
- Mizu José Armado? - biccentett.
A hapsi spanyolul magyarázott, ám kollegámmal nem lehetett kicseszni. Tökéletes kiejtéssel társalogtak külföldiül.
- Tequila kell az úrnak - címezte nekem Nills.
- Hajrá gyerekem - veregettem vállon - Szolgáld ki.
- Nem azért tartunk téged, hogy ezt megcsináld?
- Befogadsz egy csóró homleszt? - vigyorogtam.
- Nem.
- Felajánlod nekem adód 1 %-át?
- Nem.
- Akkor álljál neki dolgozni Cicabimbó - csaptam vállon.
Mogorva képpel vonultam vissza a pulthoz, letelepedve iménti, VIP részlegemnek kinevezett bárszékemre és tovább töltögettem a főiskolai jelentkezési papírokat. Nagyon belemerültem, így nem vettem észre, amikor a hátam mögé állt valaki. Felkiáltottam a nyakamba zúduló hideg sörre és gyilkos tekintettel meredtem a vidáman kuncogó Chloera. Torkomban megint megjelent az ismerős gombóc, de nem akartam előttük bőgni. Jungkook térdét csapdosva nevetett, ami talán rosszabbul esett, mint a szőke ribanc magánakciója.
- Kurva szagod volt. Le kellett mosni valamivel - vetette oda nekem Kook röhögve.
Összepréseltem ajkaimat, majd az öltözőbe indultam. Talán, jobb is lesz, ha elhúzok innen a francba.