Falkába zárva [Jungkook ff.]

44. rész - Döntések

Jungkook:

Boldognak kellett volna lennem, mégsem voltam az teljes mértékben. Noel már nem volt ugyanaz. Mosolygott, hagyta, hogy átöleljem, de szemeiben tisztán látszódott egyfajta törés. Mintha egy csodaszép porcelánbabát véletlenül összetörnél. Hiába javítod meg, a baleset nyomai örök életre megmaradnak. No is ilyen volt. Ám, ami a leginkább idegesített, az a drasztikus fogyása. Konkrétan egyszer sem láttam enni és kicseszettül aggódtam miatta. Hiába próbáltam jóformán tömni, mindig elutasított azzal, „nem éhes”. Kegyetlenül hiányoztak a markolni való, formás idomai. Ezzel leginkább akkor szembesültem, amikor a nyári meleg tetőfokára ért és a hőmérő negyvennégy fokot mutatott. A falka tagjai, társaikkal karöltve nálunk voltak. Grilleztünk és a medencében pancsoltunk. Leszámítva, No ismételt étvágytalanságát, jól éreztem magam. Egészen addig, míg meg nem jelent bikiniben. Égett a pofámról a bőr csontsoványsága miatt, hiszen ez azt jelképezte a falkának, képtelen vagyok normálisan gondoskodni a Társamról. Mindenki féltő pillantásokkal illette a lányt. Jimin és Chloe az elsők közt jöttek hozzám, szóvá tenni. Meg kell hagyni, Chloenak kifejezetten jót tett legjobb barátommal való párkapcsolat. Teljesen megváltozott, jó irányban. Már nem öltözött kihívóan, kedvesen viselkedett és szívére vette mások problémáit.
- Valamit muszáj tennünk, JK – mondta Chim félre hívva – Nagyon vékony. Úgy néz ki, mintha beteg lenne.
- Szerinted, engem nem zavar? – sziszegtem indulatosan, hajamba túrva – Egyáltalán nem eszik semmit és semmi alatt azt értem, a nap huszonnégy órájában semmit sem kajál.
- És ha rávennétek, hogy átváltozzon? – ötletelt a szőke lány – Biztos visszatérne az étvágya is.
- Próbáltam, többször is. Azt mondta, nem akar többé farkas lenni – sóhajtottam.
- Oké, ez érthető a részéről. Amióta csatlakozott a falkátokhoz, tönkre ment az egész élete – beszélt halkan Chloe.
- Te kajak mindent elmeséltél neki? – tártam szét kezeimet Jiminre nézve.
- Persze. A Társam – vágta rá.
- És ha téged kellene megvédenie? – pillantott rám a Szöszi – Ha mondjuk, valaki megtámadna, lenne oka megint átváltozni.
- Jimin! Üssél meg! – parancsoltam a srácnak.
- Te hülye vagy?! – kiáltott fel – Biztos, hogy nem.
- Legelőször a te kocsidban dugtam meg Chloet – közöltem.
Ez bevált. Jimin olyan erővel húzott be, hátra tántorodtam, neki az asztalnak, leborítva arról mindent. A többiek ijedten figyelték a jelenetet, többük fogát vicsorgatta Chimre, de leintettem őket. Előre vetődtem, majd a következő másodpercben már farkas alakban morogtam a szintén farkas barátomra. Nyakamon felborzolva szőrömet készültem támadni, ahogyan Jimin is. Ugrani készültem, ám Noel törékeny, elém lépő alakja meggátolt ebben. Feltartott mutatóujjal nézett harciasan Jiminre.
- Ha hozzáérsz, megnyúzlak – fenyegetőzött törzse köré tekert törölközővel.
A farkas lesunyta fejét, megadva magát. Ez jó volt, mert arra utalt, Noelben még ott az Alfa, csupán rá kell jönnünk arra, milyen eszközzel csalogassuk ki belőle.
- Befelé – utasított No dühösen – Nem mondom még egyszer Jungkook!
Prüszköltem egyet, bosszankodva a kudarcon, majd megadóan visszaváltoztam és durcás ábrázattal követtem Noelt be, a házba.

*&*&*&*

Noel:

A hétfői napom elég érdekesen alakult. Nills furcsán ingerlékeny volt, ami nem jellemezte az egyébként nyugodt természetű, vidám srácot. Több vendéget is elküldött a francba a nap folyamán, ami miatt igencsak megcsappant a forgalom. A közelében állva többször is felfedeztem a belőle áradó enyhe farkas szagot, ami aggodalommal töltött el. Egyenlőre nem szóltam róla Jungkooknak, mert egyáltán nem lehettem biztos benne. Amióta nem változtam át, érzékeim jelentősen tompultak. Az esti zárást egyedül végeztem, mert Nills annyira szarul festett, inkább leültettem egy boxba. Zihált, reszketett és verejtékezett. Kitámogattam munkaidőnk lejártával, majd a kocsija kulcsát elmarva a járműbe ültettem. Kezdtem én is egyre furcsábban érezni magam és az addig elnyomott farkasom elődugta orrát, veszélyt sejtve.
- Merre laksz? – kérdeztem kollégámtól.
- Forest Street, 42– nyögte az anyósülésről.
Nagyjából ismertem a helyet. Az erdő melletti főúton kellett haladnom, ami valamelyest megnyugtatott. Elindítottam a kocsit és a kormányt markolva kikanyarodtam a parkolóból. Talán, fel kellett volna hívnom Kookot, de nem akartam késő este zavarni, mikor amúgy is fáradt a munkája miatt. Meg egyébként sem szerettem volna, ha dühös rám, amiért felébresztem. Amióta „kibékültünk” és hozzá költöztem, attól féltem, teszek valami olyat, ami okot szolgáltat neki, hogy ismét bunkón viselkedjen velem. Alig tértünk rá a főútra, Nills fájdalmas nyögést hallatott.
- Állj meg! Hánynom kell – nyöszörögte.
Azonnal megtettem, amire kért és révetegen figyeltem, amint nehézkesen mozogva kikászálódik az autóból, majd az erdő felé sétál. Az egyik fa törzsében megkapaszkodva öklendezett. Lihegve pislogtam a jelenetre.
Nem akartam újra farkas lenni és a falka tagja lenni. Pláne nem Jungkook falkájában. Ez miatt ment tönkre minden. Ám, Nillst nagyon bírtam, valamint ott volt az ösztön. Az az alig érezhető, mégis erőteljes ösztön, ami azt súgta: szüksége van rám. Hirtelen elhatározással szálltam ki a kocsiból, aztán utána mentem. Talán, nem ez volt életem legjobb döntése, de meg kellett tennem. Segítenem kellett neki, hisz a nagyi is megmondta. Ez nem egy olyan dolog, melyet a szőnyeg alá seperhetek.