Falkába zárva [Jungkook ff.]

38. rész - Szeretők (18+)

Noel:

Jennie ujjai az enyéimmel összekulcsolva pihentek a mellkasomon. Egyik lába csípömön átvetve, míg másikkal hozzám simult. Az ágyban feküdtünk pizsamában és igyekeztem nem gondolni semmire, csupán jól érezni magam vele. Mégis enyhe nyomás terjengett mellkasomban a nyilvánvaló tényre; most éppen megcsalom és elárulom Jungkookot. Tagadhatatlanul dühös voltam rá. Valamint, mérhetetlenül csalódtam benne, de erre nem az volt a megoldás, hogy Jennievel hentergek.
- Nem maradhatnánk mindig így? – kérdezte a lány kiszakítva töprengésemből.
- Tudod, hogy nem – sóhajtottam.
Jen váratlanul hajolt fölém, fejem mellett karjával megtámasztva törzsét. Annyira lenyűgözve pillantott rám, bele remegtem. Noha, nem szabadott volna.
- Köszönöm – mondta csendesen.
- Micsodát? – ráncoltam homlokom.
- Hogy megpróbálsz boldoggá tenni. Még ha kis időre is. Tudom, hogy te nem érzel úgy irántam, ahogyan én irántad, de hálás vagyok azért, amiért jól kezeled és nem löksz el magadtól.
Egyszeriben megsajnáltam. Igen, tisztában voltam azzal: Jennie szerelmes belém. Ahogyan ő is azzal: sosem leszünk egy pár. Mégis elkeseredetten megtett mindent azért, hogy megóvjon, felvidítson, ha szomorú vagyok, ahelyett, hogy gyűlölt volna. Én ezt tettem volna a helyében. Ujjaimmal elengedtem övéit, majd selymes hajába fúrtam azokat, tarkójánál.
- Még meg sem háláltam, amit értem tettél – súgtam halkan és tekintetéből tudtam, pontosan érti, mire célzok.
Jennie édes, boldog mosolyt villantott, aztán könnyes szemekkel biccentett. Visszamosolyogtam rá, majd lehúztam, hogy megcsókolhassam. Puha tenyere rögtön nyakamra siklott, ajkai lágyan becézgették az enyéim. Teljesen más volt, mint eddig bármelyik másik csókom. Semmihez sem fogható. Jen annyira vigyázva érintett és csókolt, mintha a világ legértékesebb porcelánját bízták volna rá. Nyelveink ismerősként köszöntötték a másikét, amitől mindketten felnyögtünk. Tenyere lejjebb kalandozott, bekúszva pólóm alá, megfogva mellem, amire finoman rámarkolt, én pedig megugrottam. Éreztem, amint belemosolyog a csókunkba.
- Lezuhanyozok – hajolt hátrébb.
A lány időt akart adni, amiért hálás voltam. Kikászálódott az ágyból és a földszintre vonult. Gyomrom korgása miatt percek múlva követtem, viszont a fürdő helyett a konyhát vettem célba. Kinyitottam a hűtőt, szemrevételezve a tartalmát. Egy energiaital és szelet csokoládé mellett voksoltam. Az autó jellegzetes motorzúgására megdermedtem, majd harcra készen kattintottam el a bejárati ajtó zárját és léptem ki a hűs, éjszakai levegőre. Készen álltam harcolni, ha esetleg meg kell védenem Jenniet. Szerencsére csak YoonGi volt az. Azzal a jellegzetes, mindentudó mosolyával leállította a járművet, aztán fekete kapucnival a fején kiszállt. Megnyugodva fújtam ki a levegőt.
- A csávód tombol – közölte köszönés helyett – Ide akart jönni – ült fel a motorháztetőre.
Közelebb sétáltam hozzá, megállva előtte.
- Miért nem jött? – érdeklődtem.
- Azt mondtam neki, senkinek sem hiányozna, még egy olyan jelenet, hogy a csaja szeme láttára farkal egy másikat – vont vállat – Meg hogy, majd én gondoskodom Jennieről.
- Micsoda önfeláldozás – biccentettem elismerően.
- Én már csak ilyen rendes gyerek vagyok – vigyorgott – Szolgálom a csini Alfámat, meg ilyenek. Jen?
- Fürdik – feleltem bele kortyolva a Red Bullomba.
- Már meg is volt a nagy kaland Leszbiában? – vonta fel szemöldökét.
- Baromarcú – rúgtam bokán nevetve, majd felmásztam mellé a kocsira – Annyira jó lenne vissza adni Jungkooknak, de valahogy nem megy – sóhajtottam – Egyszerűen képtelen vagyok úgy hozzáérni Jenniehez. Pedig, nincs annál megalázóbb, mint amikor pasi létedre egy csajjal csalnak meg.
- Hidd el, van – bólintott – Ha olyannal csalod meg, akire sosem gyanakodna.
- Most szedjem fel Jimint és kezdjek el fajtalankodni vele? – hunyorogtam.
- Te fogyatékos vagy – nevetett – Chim a legjobb és legrégebbi barátja. Sosem árulná el JKt.
- Akkor felszedem az anyját – ötleteltem.
- Hát ez egyre jobb – horkantott.

*&*&*&*

- Most komolyan itt fogsz aludni? – kérdeztem kinyitva az autó hátsóajtaját.
Jennie már rég horkolt, YoonGi pedig maradni akart, ám nem szeretett volna a lány közvetlen közelében lenni és megkattanni, így köztes megoldást találva a járműben tervezte tölteni az éjszakát. YoonGi furcsa pillantást vetett rám, ami kissé frusztrált.
- Hoztam plédet baromarcú – dobtam fejének az említett holmit – Lásd, milyen rendes Alfád van, meg ilyesmi – használtam sokszor hangoztatott szófordulatát.
A szőke srác nyelvével piszkálva fogsorát ült fel a hátsóüléseken, kifürkészhetetlen tekintettel fixírozva. Orromba bekúszott vágyának mámorító illata, mely lángra lobbantotta bensőmet, sóvárgást keltve bennem. Erőszakosan összébb préseltem combjaim, elfojtva az ott keletkezett fájdalmas lüktetést. Be kellett volna mennem, ott hagyva az igencsak felajzott YoonGit, de képtelenségnek tűnt megmozdulni. Vagyis, de. Csak nem éppen úgy, mint ahogyan azt szabadott volna. Előre lépve markoltam tincseibe, arcát magamhoz húzva, ajkaira tapadva. Olyan hevesen viszonozta, felnyögtem a jóleső érzetre. Fenekembe markolva emelt be az utastérbe, lábfejével becsapva az ajtót, kizárva a külvilágot. Az ölében elhelyezkedve faltuk egymás ajkait, éhesen. Tetszett, hogy épp olyannyira heves, mint én, hogy épp olyan elcseszettül akar engem, mint én őt. Nem ellenkeztem, mikor csókunkat megszakítva megfosztott felsőmtől és melleimnek szentelte figyelmét. Szabályosan forrtam, lángoltam érintései alatt és ez minden értelmes gondolatot eltűntetett agyamból. Egyedül YoonGi engem kényeztető ajkaira tudtam koncentrálni, gerincemet cirógató puha ujjaira és férfias sóhajtozásaira. Felemésztett minden egyes mozdulata, minden egyes rezdülése. Tincseit fogva tartottam fejét, míg nyelve és szája nedves nyomokat hagytak mellbimbómon. A tétlenség megőrjített. Én is megakartam ízlelni porcelánszín bőrét, megtapasztani, milyen lehet az, mikor miattam hullik darabjaira. Nyakát vettem célba, apró harapásokkal tűzdelve fakó bőrét és kifejezetten tetszett az ajkai közt kiszökő morgás. Farkasos volt. Ösztönös. Pont, mint Mi. Sietve bújtattam ki pólójából, feltárva mellkasát, melyet végig karistoltam körmeimmel, vörös csíkokat hagyva ott. YoonGi váratlanul fordított helyzetünkön, így elfektetve az üléseken. Hajam szét terült a fekete anyagon. Kapkodva rángatta le alváshoz használatos sortomat, bugyimmal együtt, a következő másodpercben pedig kéjes sikolyt hallattam nőiességemen megérezve kutakodó nyelvét. Hajába kapaszkodva nyögdécseltem a sosem tapasztaltalt nyelvtechnika miatt. Milliószor jobb volt, mint Jungkookkal. Sokkal intenzívebb, sokkal perzselőbb. Puha, kitartóan kényeztető nyelve minden milliméteremet bejárta, olyan mámorba taszítva, hogy saját hajamat téptem, majd inkább a mellettem lévő ülésbe kapaszkodtam. Imádtam, amit művelt velem, hogy egyszerre száműzött a Pokolba és repített a Mennyekig. Nyelvét ujjai váltották fel, miként felmászott hozzám, csókért, közben egy kézzel szenvedve le nadrágját. Ajkain saját ízem kóstolhattam, de még ez sem tudott érdekelni. Határozott mozdulattal csúsztatta belém merevedését, mire ösztönösen kulcsoltam lábaim derekára. Egymás szájába lihegtünk, ujjai hajam markolták, biztosan tartva fejem. Élveztem, hogy Jungkookkal ellentétben nem akart dominálni felettem. Magamtól adtam át neki az irányítást, önkéntelenül is, még hosszú- hosszú órákig, míg ránk nem virradt és a bepárásodott ablakokon keresztül kifulladva az egetrengető orgazmusoktól, csókolózás közben el nem aludtunk. Mindketten tudtuk, nem ez volt az utolsó alkalmunk együtt és ez valamelyest megnyugtatott.