Falkába zárva [Jungkook ff.]

27. rész - Értetlen Alfa

Noel:

Jungkook reszketeg sóhajt eresztett, ahogyan leparkolta az Audit anya háza előtt. Izzadt és enyhén reszketett is, ami nagyon vicces látványt nyújtott. A nagy és rettenthetetlen Alfa, aki fosik anyámtól. Fenomenális!
- Jössz? – kérdeztem szemöldökömet megemelve.
- Nem. Megvárlak itt, menj csak. Én meg addig, járatom a kocsit, hogy ha Sarah kiszalad egy karddal, gyorsan tudjak menekülni – hadarta a kormányt szorongatva.
- Jungkook! – ejtettem ki nevét azzal a hangsúllyal, ahogy anya szokta az enyémet, mikor valami baromságot csinálok – Kiszállsz és jössz – közöltem vele.
Fejét csóválta, így kénytelen voltam kiszállni, megkerülni az autót és kiráncigálni a kormány mögül. Legalábbis, próbáltam, de sokkal nagyobb és erősebb is volt nálam. Végül, megadóan felsóhajtott és elhagyta a járművet. Ujjait az enyéimmel összekulcsolva dőlt az Audinak, szelíd mosollyal nézve le rám. Meghaltam, annyira imádtam azt az édes kis nyuszis mosolyát. Lábujjhegyre pipiskedve nyomtam csókot ajkaira, még szélesebb görbületet kicsalva. 
- Ígérd meg, nem hagyod Sarahnak, hogy kinyírjon – pánikolt továbbra is.
- Úgy adod elő, mintha anya lenne Voldemort – nevettem.
- Tény, hogy van benne valami dementoros báj – bólintott – Ígérd meg!
- Nem hagyom, hogy levágja a tökeidet.
- Ígérd meg!
- Esküszöm, hogy nem engedem anyunak, hogy bántson – fogadtam meg szemforgatva.
- Akkor oké – biccentett.
A ház felé húztam, ám nem nagyon akaródzott jönni. Mögöttem totyogott, miközben azt hajtogatta, „Alfa vagyok. Alfa vagyok. Én vagyok a főnök.” Nagyon vicces volt, viszont, kezdtem érte aggódni. A küszöbön konkrétan úgy kellett berángatni. Anyát meglátva egész testében megfeszült, szerintem, azt fontolgatta magában, mit használhat önvédelmi fegyverként, vagy merre fusson. Szemét módon nem közöltem vele, hogy anya már rég tud a dologról és boldog volt. Nagyon is.
- Noniiii, Kooook – kiáltotta Izzy és lábaimat átkarolva rám csimpaszkodott.
Jungkook leguggolt és szorosan ölelve kishúgomat felegyenesedett, felém is tartva a csöppséget. Izzy oda s vissza volt az Alfáért, de lévén, én vagyok a testvére, makacsul nyújtogatta irányomban kezecskéit.
- Noni most nem vehet fel Gyönyörűm – bazsajgott a kislánynak – Baba van a pocakjában és nem emelgethet nehezet, mert akkor baja lehet a jövendőbeli játszópajtidnak. Nem haragszol ezért? – puszilgatta pofiját.
- Baba? – visszhangozta Izzy hatalmasra tágult szemekkel.
- Igen, egy pici baba és nagyon kell rá vigyázni. Oké?
- Jó, jó – bólintott Izzy és két tenyerébe fogva Kook arcát cuppanós puszit nyomott a szájára – Szia!
- Szia Édeske – vigyorgott a srác.   
- Fosik a picsád és nem mersz beljebb jönni, mi? – jelent meg anya gonosz vigyorral.
Ott hagyva a lesápadt Jungkookot léptem szülőmhöz, igazi anyás ölelésébe bújva. Mélyen belélegeztem illatát, mely megnyugtatott engem és a farkasomat is. Elmosolyodtam a feltevésre, hogy hamarosan az én ölelésem is ilyen sokat jelent majd valakinek.
- Csodaszép vagy Kicsikém – simogatta vállaimat anya, aztán Kookra nézett, csípőre rakott kézzel – Szóval, felcsináltad a lányomat, hah?
Igyekeztem nem hangosan felvihogni az Alfa ábrázatára.
- Hát...én...ő... – dadogta.
- Még nem lehetek nagymama! Ilyen jó didkókkal – fogta tenyereibe említett részét -, nem hívhatnak nagyinak.
- Hát... – hezitált Kook – legalább, te leszel a szupercsinos, jó didkójú nagyi a játszótéren.
- Hmmm... jó válasz – mosolyodott el anya és a srácékhoz sétálva őt is megölelgette – Csak vigyázz rájuk oké? És kösd föl a gatyád. Pláne, ha lány lesz – tanácsolta, mire Jungkook megkönnyebbülve fújta ki levegőjét.
- Bármit és köszi, hogy nem öltél meg – vigyorodott el.   

*&*&*&*

Jungkook:

Noel anyjával meglepően könnyű dolgom volt, így tökre felszabadultan parkoltam le saját otthonunk előtt és lestem a műszerfalat bámuló lányra. Aggódtam, hogy rosszul van, vagy esetleg nem szeretné a babát. Bár, az az opció, hogy esetleg nem tartja meg, kizárt volt.
- Minden rendben Szexi? – cirógattam meg gyönyörű pofiját, kivívva figyelmét – Nem szeretnéd megtartani? – kérdeztem nehezen kiejtve a szavakat.
- Dehogy Kook, szeretném a picit, csak fáradt vagyok – húzta el száját a végére.
- Ugye, tudod, hogy te leszel a legjobb anya a világon?
- Tényleg így gondolod? – harapdálta ajkát.
- Hát persze – mosolyogtam – Én pedig, megígérem, mindenben melletted állok majd, rendben?
- Köszi Kook – lehelt lágy csókot számra – Jó apa leszel. Izzyvel is nagyszerűen bánsz – dörgölte orrát nyakamhoz, mire felmordultam jólesően – Nagyon szeretlek, Jungkook – motyogta.
- Én is szeretlek téged, No – simogattam haját – Maradj itt, míg becipelem a cuccokat és bekapcsolom a fűtést.
Noel bólintott, én pedig gyorsan, szinte kapkodva behurcolkodtam és meleget varázsoltam a kihűlt lakásban. Betámogattam Not, noha nem kérte és rendesen fel is háborodott amiatt, hogy segítettem. A lány a kanapéra kuporodva pihent, míg főztem neki egy teát. Az ajtó hirtelen vágódott ki, amitől elejtettem a kezemben tartott kanalat. Jennie állt a küszöbömön, vicsorogva, felettébb idegesen. El nem tudtam találni, mi a franc baja lehet.
- Barom állat – kiáltotta, miközben tarkón vágott – Sarah nem ölt meg, de én foglak.
Reagálni sem volt időm, mert Jennie a fülemnél fogva ráncigált ki a ház elé. Ritmusos jajgatásom megtörte Noel „ez jó lesz, megyek én is” beszólása. Észbe kapva löktem el magamtól Jenniet és rámordultam. No zsebre dugott kezekkel ácsorgott, várakozva pislogva ránk.
- Adtam egy karton óvszert! – ordította Jen – Csak rá kellett volna húznod arra a töpörödött farkadra!
- Hé! – háborodtam fel jogosan – Nincs gáz a méreteimmel, oké? A farkam igenis rendben van. Ugye Szexi? – néztem páromra, aki hevesen bólogatott, megnyugtatva ezzel.
- Leszarom a farkad méretét! Nincs kaucsuk, nincs szex! – kiabált Jennie.
- Az a bajod, hogy Noel terhes? – lepődtem meg.
- Felcsináltad az egyetlen és legjobb barátnőmet! – toporzékolt Jennie – Elveszítem miattad! Még szinte gyerek, te meg akkora nyomorék vagy, hogy babát gyártasz neki!
A következő pillanatban Jennie farkassá változott és nekem ugrott. Nem volt időm átalakulni, így emberi formámban fogtam meg nyakánál szőrét, arrébb lökve. Jennie gyorsan reagált és ismét elrugaszkodott, borotvaéles fogaival felém kapva. Noel olyan hirtelen termett ott, észre sem vettem, amikor megmozdult. Közénk ugrott, még idejében félre taszítva Jent a mellkasánál fogva. Aztán a nagy darab, barna farkas szemben állt Noellel. No védelmező pajzsként húzta ki magát, veszedelmesen vicsorogva Jenniere. A farkas pedig meghunyászkodva sunyta le fejét. Jennie megadta magát Noelnek, amit furcsálltam. Én vagyok az Alfa, miért Neki hódolt be? Mégis, mi a szar folyik itt?