Falkába zárva [Jungkook ff.]

7. rész - Alfai vágyak

Aloha!
A Jungkook drukkerek az elkövetkezendő részekért utálni fognak, de MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK, szóval nyugalom!

Noel:

Jungkook úgy gondolta, a friss levegő jót fog tenni, ráadásul a több inger miatt hamarabb hozzá szokom új, kiélesedett érzékeimhez. Lenyűgözött, mennyire más volt így minden. A legapróbb részletekig láttam az engem körülvevő környezetet és hallottam a legkisebb neszt is. Jennie vállalkozott a felvigyázói posztra.
- Mi a helyzet a vérrel? – kérdeztem a holdat nézve.
- Természetesen szükséged lesz rá bizonyos időközönként, hogy erős maradj. – felelte a lány.
- Állati vér, vagy... – vontam vállat esetlenül.
- Dehogyis No. – nevetett dallamos hangján – Egymásból táplálkozunk.
Agyam egyetlen kérdést üvöltözött, folyamatosan kántálva, de túl töketlen voltam megkérdezni. Vajon Jungkook melyikük vérét vette el az életben maradáshoz? Gondolataimban megjelent a fájdalmas kép, ahogyan az alfa Jennie nyakára hajol éles szemfogait megvillantva. Megráztam fejem, hogy elűzzem a kellemetlen jelenetet.
- Mi az a megjelölés? Kook többször is említette. – hoztam fel egy másik témát.
- Ez egy kicsit összetettebb dolog. – nézett rám – A párod, a te esetedben Kook, szex közben iszik belőled, aminek nyoma marad. A nyakadon lévő harapást viszont csak a farkasok láthatják, így tudják, hogy már foglalt vagy teljesen. – magyarázta.
- Én is megjelölhetem Őt?
- Csak, ha alfa nőstény vagy. Egyébként, nem.
Ezt az infót elraktároztam magamban, noha, nem terveztem átvenni az alfa posztját. Kissé igazságtalannak tartottam ezt az egész hierarchia dolgot, de nem kezdtem bele egy újabb felesleges vitába.
- Félt téged. – közölte váratlanul – És a maga módján szeret is.
- Elég hülyén mutatja ki. – húztam el a számat, amin nevetett.
- Hidd el, tudom mit beszélek. Van róla fogalmad, hányszor kellett megnyugtatnom?
Rossz előérzetem támadt és gerincem mentén forró bizsergés kúszott végig, mintha valami ki akarna törni belőlem.
- Megnyugtatni? – visszhangoztam – Közös meditálás, meg ilyesmi? – kérdeztem hülyén.
- Jungkook szabályosan megőrül azért, hogy végre teljesen megkaphasson téged, de amíg nem adod neki magad, kénytelen...más módszerekhez folyamodni.
Felháborított, hogy Jennie olyan könnyedén beszélt erről, mintha nekem kötelességem lenne elfogadni ezt és megbékélni vele. Mégis, mit hitt? Hogy majd vállon veregetem és megdicsérem, amiért a hátam mögött kefélget Jungkookkal? Hát baromi nagyot téved.
- Lefeküdtetek? – sziszegtem.
- Persze. No ez teljesen természetes.
- Természetes?! – vicsorogtam.
A düh elemi erővel árasztott el. Ujjaim ökölbe szorítottam, mellkasomból morgás tört fel. Éreztem, amint szemfogaim megnőnek, harapásra készen állva. Reszkettem egész testemben, úgy felhúzva ajkaimat acsargás közben. Jennie hátrált, rosszat sejtve.
- Ösztönök Noel. Ennyi az egész. – jegyezte meg és abban a pillanatban szállt tova önuralmam utolsó morzsája is.
Gondolkodás nélkül rontottam neki, talpammal a gyomrába rúgva. A lány hátra repült , a levegőben változva át. Ruhái hangos reccsenéssel szakadtak cafatokba, majd földet érve már egy szürke bundájú, ezüst szemű farkas nézett vissza rám. Prüszkölve megrázta fejét, aztán hegyes fogait vicsorgatva borzolta fel tarkóján szőrét. Ösztönösen mozogtam, teljesen átadva az uralmat a bennem rejlő vérfarkasnak. Tetszett a legyőzhetetlenség érzete, ami bensőmben dúlt. Jennie nem várta meg, míg ismét támadok. Elrugaszkodott és felugorva jött nekem. Kihasználva emberi alakomat ragadtam meg mellső lábait és vágtam erősen az egyik fa törzsének. Hangosan puffant, felnyüszítve a fájdalomtól, de nem tudtam sajnálni. Folyton az lebegett előttem, ahogyan sóhajtozások közepette vadul lovagol Jungkookon. Enyhe hányingerem támadt a gondolatra, hányszor jöhetett úgy hozzám, hogy előtte Jennievel volt. Én pedig ostobán, naivan hagytam, hogy hozzám érjen és kielégítettem, abban bízva, ez elég neki és nem keres mást. Mekkora hülye picsa voltam!  Ismételt csapást tervezve indultam meg felé, mikor Jungkook rendreutasító kiáltása megállított.
- Noel hagyd békén!
Vicsorogva néztem az alfára, aki mögött ott sorakoztak a falka tagjai. Elítélő, rosszalló tekintettel fixíroztak, kivéve TaeHyungot. Az Ő kék szemeiben együttérzés csillant és talán egy kis büszkeség is.
- Mi a fasz bajod van?! – ordította Kook elém érve, aggódó pillantást vetve Jenniere.
A lány még mindig a fa tövében feküdt, egyik kezével feltolva magát. Emberi alakja ruha nélkül kicsinek és törékenynek látszott, de ez sem bírt rá a megbánásra.
- Hozzád beszélek. – ragadta meg vállaimat, mire félre ütöttem kezét.
- Ne érj hozzám. – morogtam.
- Mi bajod bébi? – kérdezte halkabban.
A falkára néztem. Baromira nem előttük szerettem volna kitárgyalni ezt. Arra a napra elég volt a megaláztatásokból. Jungkook vette a lapot és az erdő felé intett. Gyorsan kapkodva lábaimat haladtam előre, be a fák közé, véletlenszerűen lecövekelve az egyik törzsnél. A srác megállt előttem, kutakodó tekintete égette arcomat, ezért elbújva előle leszegtem kobakomat.
- Elmondod, miért támadtál rá Jenniere? – érdeklődte nyugodtabb, lágyabb hangon.
- Ha ennyire aggódsz érte, vissza is mehetsz. – sziszegtem haragosan.
- No. Bébi. – csúsztatta ujjait állam alá, felemelve fejem, így kényszerítve, hogy szemeibe nézzek – Ki vele.
Ismét elütöttem kezét, kiérdemelve egy kelletlen morgást. Gyomrom apróvá zsugorodott, mellkasom feszített, torkomban gombóc nőtt. Túl sok volt ez egy napra. Könnyeim némán folytak le arcomon, alsó ajkam megremegett, amint sírva fakadtam csendesen.
- Tudsz még valamit, amivel ennél is jobban megalázhatnál? – szegeztem neki a kérdést.
Jungkook íriszeiben szánalom villant, majd nagy, reszketeg sóhajt eresztett.
- Ez csak a szexről szólt No. – mentegetőzött, ami miatt még jobban sírtam. Immáron hangosan, akár egy védtelen kislány. – Tudod te, mennyire vágyom rád? Mennyire meg akarlak kapni, úgy igazán? Érezni akarlak bébi. – fogta tenyerei közé arcom, közel hajolva – Minden percem azzal telik, hogy elképzelem, milyen lenne veled. Fogalmad sincs, mennyire nehéz uralkodnom magamon, amikor azokkal a csodás telt ajkaiddal kényeztetsz, vagy alattam sóhajtozol, miközben az ujjaimmal segítelek a csúcsra. Legszívesebben leszaggatnám rólad a bugyidat és addig kefélnélek, míg elájulsz. De nem lehet, mert egyrészt megígértem édesanyádnak, másrészt, szeretném, ha úgy és akkor történne meg, amikor már biztos vagy magadban, hogy készen állsz rá. Igen, No. Kegyetlen jó veled, de nekem ez kevés. Több kell és amíg nem tudod megadni nekem, másnál kell keresnem.
Szavai savként égettek belülről. Talán jobb lett volna, ha a fehér farkas nem harap meg. Tudatlan maradtam volna, abban a hitben élve, Jungkook szeret és minden rendben van közöttünk. Csupán pár órája voltam farkas, de olybá tűnt, ez a kevéske idő is elég arra, hogy az addig boldog életem darabjaira hulljon.
- Én így nem szeretnék veled lenni Kook. – jelentettem ki sírva.
- Mi? – hőkölt hátra frusztráltan a hajába túrva.
- Nekem így nem megy. – csóváltam fejem, aztán ott hagyva őt haza indultam a hajnali gyér fényében.

*&*&*&*

Szándékosan kerülő úton mentem, hogy legyen időm valami frappáns hazugságot kitalálni anyának arra, miért lettek hirtelen akkora dudáim, mint valami szilikon csodának. Tudom, gáz, de anya számomra több volt, mint szimpla szerető szülő. Ő volt a legjobb barátnőm, akivel tabuk nélkül megbeszélhettem mindent. Ez a farkas téma viszont túl meredek volt és egyenlőre kímélni akartam. A válás miatt egyébként is megtört lelkileg, bár, igyekezett nem mutatni. A házunkhoz érve síri csendben kattintottam el a zárat és nyitottam ki az ajtót. Settenkedve osontam be a nappaliba, ami farkasként sokkal könnyedebben ment. Nagyot ugrottam ijedtemben, meglátva a konyhában ülőket. Anya leszegett fejjel szuggerálta kávésbögréje tartalmát, vele szemben Tae hasonlóan ücsörgött.
- Anya. – szólítottam meg halkan, mire felkapta fejét.
Szemei vörösek voltak a sírástól, pillantása aggódó. Késlekedés nélkül pattant fel és vont szoros ölelésébe, én pedig az édes, otthont és biztonságot jelentő „anya illattól” egyszeriben elfelejtettem minden rosszat, ami az elmúlt órákban velem történt.
- Annyira aggódtam érted Kicsim. – zokogta a nyakamba.
- Semmi baj, anya. Már itt vagyok, minden rendben lesz. – csitítgattam hátát simogatva.
A nő hátrébb hajolt, tenyereibe fogva tanulmányozva arcomat, aztán haloványan elmosolyodott.
- Gyönyörű vagy Kincsem. – rebegte meghatódva – Tae elmondta, hogy megharaptak.
Anya válla fölött hálásan néztem a srácra, aki miatt nem kell később magyarázkodnom és hazudnom az egyik legfontosabb személynek az életemben. TaeHyung szelíden viszonozta a gesztust.
- Gyere, igyál egy kávét. Pocsékul festesz. – kormányzott anyám a pulthoz leültetve.
- Hé, az előbb még jó csaj voltam. – háborodtam fel viccesen.
- Az vagy, de mintha átment volna rajtad egy úthenger...minimum hatszor.
- Kösz a bókot, de még gyakorold. – fintorogtam anyámra – Izzy? – lestem a lépcső felé.
- Alszik. – válaszolta szülőm elém rakva egy nagy bögre tejeskávét, valamint egy doboz cigit – Menj, én visszafekszem egy kicsit. Te is pihenj le. Rád fér az alvás, de később mesélsz. – tartotta fel mutatóujját, amin kuncogtam.
- Rendben anya. – bólintottam felkelve a székről, ki indulva.
Megvártam, míg Tae is elköszön anyától, aztán hátam mögött kullogva kijött velem a hátsó kertbe. Sem energiám, sem kedvem nem volt elmászni a székekig, így a verandán lévő hintára telepedtem le. Jólesően felnyögtem, amikor leültem. Most tűnt csak fel, mennyire fáradt vagyok. A srác mellém huppant és kiszolgálva magát rágyújtott a cigimből, hangosan kifújva a füstöt. Hosszú percekig csendben ültünk, slukkolgatva a nikotinos rúdjainkból. 
- Jungkook? – tudakoltam halkan.
- Tombol. – felelte Tae ásítva, ami rám is átragadt.
- Majd a drága Jennie megnyugtatja. Átmennek közösen alfából bétába, megtalálják a zent, meg minden halál fasza. – gúnyolódtam – Bár, esetükben inkább Jennie megy át alfába, vagy az alfa megy belé. Részletkérdés. – vontam vállat.
TaeHyung mély hangján jóízűen nevetett, amit megmosolyogtam. Tipikusan az a fajta nevetése volt, amitől neked is jó kedved lesz és ezt bírtam benne.
- Észre vetted, hogy amikor ideges vagy rettenetesen sokat és nagyon csúnyán káromkodsz? – kérdezte előre hajolva, könyökeit térdein támasztva.
- Izzy előtt nem. Anya lerúgná a vesémet, ha a húgom első értelmes mondata valami megbotránkoztató lenne. Előtte máskép fogalmazok és burkoltan, választékosan küldelek el a jó kurva anyádba. – magyaráztam, mire vigyorgott – Például, te hogyan mondanád, hogy... hatalmas lófasz a picsádba? – lestem rá kihívóan.
A srác gondolkodás közben nyelvével megnedvesítette alsó ajkát és beizzította agytekervényeit.
- Paripa hatalmas hímvesszőjét a hátsódba. – mondta végül.
- Jó. – biccentettem elismerően – De nem elég burkolt.
- Ezt mégis, hogyan a francba lehet burkoltabban mondani? – pislogott nagy szemeivel.
- A táltos caballus helyezze be méretes örömrúdját az ánuszod nyílásán. – szónokoltam büszkén kihúzva magam.
- Na menj te a francba. – nevetett ismét – Erre meg kell tanítanod.