Falkába zárva [Jungkook ff.]

23. rész - Érzelmek kavalkádja

Jungkook: 

Nemlegesen ráztam fejem Noel zsarolására. A lány szemei veszélyesen villantak  nyilvánvalóan a következő tervet eszelte ki.
- Szeretlek, de nem foglak most megdugni – közöltem vele.
Jennie régi Volvoját meghallva megkönnyebbült sóhajt eresztettem, majd csípőjénél fogva vissza ültettem Not előbbi, saját helyére. Nem akartam kockáztatni, ezért miután kiszálltam a kocsiból, lezártam. Féltem, hogy Noel ebben az állapotában valami ostobaságot csinál. Jól esett az esti hűs, friss levegő leterhelt légutaimnak. Jen sietősen parkolt le, olyannyira, majdnem elgázolt, majd kipattant a járműből.
- Hogy van? – kérdezte töméntelen aggodalommal.
- Szerintem, jól. Elhoztad, amiket kértem?
A csaj kinyitotta a csomagtartóját, kihalászva onnan egy méretes sporttáskát és egy megtömött szatyrot.
- Tettem bele betétet. Nem fog nagyon vérezni, csupán minimálisan, de kelleni fog. Van itt erős fájdalomcsillapító, mert fájdalmai is lesznek. Kettőt adj Neki olyankor. Vettem fagyit és csokit, mert jól fog jönni. Emellett két nagy doboz óvszer, aminek örülnék, ha használnátok – hadarta.
- Köszi – biccentettem – Van valami, amit tudnom kell? – vettem át tőle a holmit, bepréselve az Audi rakterébe.
- Igen. Hangulatingadozásai lesznek, elég durván. Legyél vele nagyon türelmes, kérlek. Ilyenkor sebezhető. Előfordulhat, hogy a hormonjai miatt kívánja a szexet, mégis fájni fog neki, ha csináljátok. Történjék bármi, ne engedd, hogy igyon a véredből.
- Miért? – ráncoltam homlokomat.
- Mert attól elveszted a fejed és bántani is képes lennél, hogy megkapd, amit akarsz – felelte vészjóslóan.
- És mit is akarok? – kérdeztem zavartan.
- Teherbe ejteni.
- Oh – nyögtem.
- Szóltam Sarahnak, hogy tudja, mi a helyzet. Amíg nem jöttök vissza, én vigyázok Izzyre – vigyorgott – Szóltam a főnöködnek is és elkértem a bent lévő, két heti  fizudat – kaparta elő farzsebéből a barna borítékot.
Meglepett, hogy Jennie ennyire körültekintő volt és olyan dolgokra is gondolt, amik nekem eszembe sem jutottak volna. Bár, biztosra vettem, ezt mind nem értem teszi.
- Kösz – bólintottam.
- Noelért bármit – mosolyodott el.
A kocsi ablaka leereszkedett, mire ugrásra készen pördültem meg. No előbbi őrült hangulatának nyoma veszett és immáron édes kislányként mosolygott a vezetőülésen. Jennie épp úgy pislogott barátnőmre, ahogyan Noel szokott Izzyre. Végtelen szeretettel és odaadással.
- Szia Jen! – integetett vidáman No – Elmegyünk a vidámparkba?
A kérdezett felnevetett, aztán a másik lányhoz sétálva lehajolt, hogy egy szinten legyenek. Árnyékként követtem, készen arra, hogy megvédjem Noelt, ha a helyzet úgy kívánja.
- Szia Szívecske, most nem lehet. Jk elvisz téged pár napra a nyaralójukba, pihenni kicsit, de ha visszajöttök, elmegyünk. Hogy érzed magad, Édeske? – simogatta arcát Jen.
Féltékenykedve ütöttem félre Jennie kezét. Nem tetszett, hogy így viselkedik a csajommal. Ne becézgesse, ne taperolja. No rosszallóan mordult rám, fogait kivillantva, amit furcsálltam.
- Furán – vallotta be Noel zavartan – Termékeny vagyok, ugye? – tekintett Jenre fájdalmasan.
- Igen, de nem tart soká – nyugtatta – Addig, vigyázok Izzyre, rendben?
- Oké, köszönöm Jennie.
- Te most engedélyt kértél arra, hogy vigyázhass Izzyre? – szóltam közbe, enyhe dühvel.
- Persze. Mennem kell. Jó legyél – puszilta meg Jennie Noel pofiját.
Jen, amilyen gyorsan jött, el is húzta a csíkot, ott hagyva engem teljesen összezavarodva, egy termékeny Noellel.

*&*&*&*

Noel:

Utáltam azt a rengeteg érzelmet, ami bennem kavargott. Úgy éreztem magam, mint valami skizofrén. Az egyik pillanatban ölelésre vágytam, gyengédségre, kedves szavakra, míg a következőben tombolni akartam és megütni Jungkookot. A testem pedig önálló életre kelve izzott, töméntelen és kielégíthetetlen vágyakozással. Olyan gondolatok is megfordultak agyamban, melyek azelőtt sosem, mert túl vadnak és perverznek véltem azokat. Az Alfa véget vetve az egy órás autóútnak leparkolt egy robosztus faépület előtt. Késő estére járhatott az idő, ám farkasként így is tökéletesen láttam az odabent lévő berendezést és hatalmas kandallót. Már előre bezsongtam attól, hogy napokig itt leszünk. Kook kiszállt a kocsiból, majd megkerülve kisegített a járműből és kézen fogva a bejárathoz kísért, melyet a zsebéből előhúzott kulccsal kinyitott. Beljebb lépve megcsapta orromat a fa és az állott levegő keveréke. Odabent sokkal hűvösebb volt a légkör, mire karjaimat fázósan fontam törzsem köré. A srác behordta a sok cuccot, míg körbe jártam a teret. Imádtam, úgy ahogy volt. Egyfajta kellemes, meghitt hangulatot árasztott, ami megnyugtatott.
- Mindjárt begyújtok a kandallóban – közölte Jungkook körém tekerve egy puha plédet.
Letelepedve a kandalló előtti fotelbe figyeltem, miként ténykedik. Rutinosan élesztett tüzet, meleget varázsolva. A sárgás-vörös fénytől jobb kedvem lett, szám mosolyra görbült. Ott akartam maradni vele az idők végezetéig. Egyszeriben végtelenül szerelmesnek éreztem magam, akit egyedül az Alfa létezése tart életben. Jungkook hozzálátott a holmik kipakolásához. Hallottam, amint zörög a szatyorral és a hűtőt nyitogatja. A lángcsóvákba bambulva ücsörögtem, fogalmam sincs, mennyi ideig, mikor visszatért hozzám. Letérdelt elém, nagy tenyereit combjaimra simítva, amitől felszisszentem. Az az őrült vágy ismét felütötte fejét, kegyetlen kielégíthetetlenséggel elárasztva testem. Pilláit lehunyva szimatolt bele a levegőbe és elégedett morgást hallatott. Élvezte, hogy ezt váltja ki belőlem. Arcát fixírozva másra sem tudtam gondolni, minthogy mennyire tökéletes, még jellembéli hibáival és múltjával együtt is. Ő volt az én tökéletes társam. Kezem felemelve simítottam végig ujjbegyeimmel selymes bőrén, jóleső sóhajt kicsalva.
- Szeretlek – bukott ki számon az a bizonyos szó, melyet először mondtam Neki ilyen formában.
Jungkook kinyitotta pilláit, úgy tekintve rám ezüst íriszeivel, mintha én lennék a világ legcsodásabb élőlénye, pedig nem voltam az. Fűszeres illata még tovább fokozta vágyam, életre keltve testem. Verejtékezni kezdtem és libabőröztem egyszerre. Égtem, mégis reszkettem.
- Én is szeretlek – viszonozta áhítattal.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – tettem fel a régóta foglalkoztató kérdést.
- Az illatodból.
- És mikor? – mozgolódtam izgatottan.
- A legelső találkozásunkkor.
- A kávézóban? – döbbentem meg – De hiszen az hónapokkal azelőtt volt, hogy járni kezdtünk.
- Bizony – mosolygott – Sosem fostam még úgy leszólítani egy csajt sem, mint téged.
- Hát baromi gáz felszedős szöveget vágtál le – ingattam fejem, majd elmélyítve hangom elismételtem – „Helló bébi, anyámék azt mondják, hogy a gólya hozott, de neked elmesélem a felnőtt verziót.”
- Erre te gyomorszájon vágtál – tette hozzá fancsali ábrázattal.
- Megérdemelted – szegtem fel állam – Meg akartad fogni a fenekemet.
- De bejött! Azóta akkor fogom meg a formás kis popsidat, amikor csak akarom – vigyorgott.
- Egy idióta vagy – közöltem vele.
- De a Te idiótád – vonogatta szemöldökét.