Falkába zárva [Jungkook ff.]

37. rész - Jennie

Na jó, baromi kíváncsi vagyok a reakciókra, vagy hogy hányan shippelik majd ezt a párost.
Jó olvasást!

Noel:

Olyan gyorsan hajtottam a kocsival, biztosra vettem, számtalan közlekedési szabályt megszegtem. Azonban, nem érdekelt. A falkám egyik tagjának szüksége volt rám és ez mindennemű fontossági sorrendet felborított. Dolgoztam, amikor Jungkook felhívott, hogy Jennie termékenységi időszaka megkezdődött, így ott hagyva a melót leléptem. Útközben felhívtam azt az egyetlen embert, akiben feltétel nélkül megbíztam a falkából. YoonGit. Nem tudtam volna elmagyarázni miért, de a született farkasok hűségére jobban számítottam. Drifteseket megszégyenítő módon faroltam be a kocsival a házunk elé, egyszerre érkezve YoonGival. Kipattantam, majd berobbantam az ajtón, aztán megdermedtem. Számítottam arra, hogy valamelyik falkatag meghülyül, de a látvány, ami elém tárult, lesokkolt. Jennie épp Jungkookon lovagolt a kanapénkon és nagyon úgy tűnt, érkezésem sem zavarja őket. Tisztában voltam azzal, hogy régebben kefélgettek és többször is megcsalt Kook a lánnyal. Azonban ezt így, ennyire közvetlenül látni, teljes mértékben lerombolt. Farkasom tombolt, bosszút és vért követelve. Azt akarta, törjem ki Jennie nyakát a francba, Jungkookot pedig üssem le a picsába. Mégsem voltam képes megmoccanni, csak álltam ott, szerencsétlenül, háborgó mellkassal és sírással küszködve. YoonGi előbb kapcsolt. Hajánál fogva rángatta le Jenniet a vőlegényemről, ami enyhe elégtétellel töltött el. A szőke srác a kocsiig hurcolta Jent, míg Jungkook zihálva, vágytól ködös tekintettel pislogott rám.
- Gyere ide bébi – kérte felém nyújtva kezét.
Összepréseltem állkapcsom, fogaim csikorgatva. Egyszerre háborított fel és keserített el az, hogy Jennie után pótléknak kellenék neki, mivel nem élvezett el. Megráztam fejem, az ajtó melletti dobozkából felmarkoltam a nyaraló kulcsait, majd hangosan becsapva magam mögött a nyílászárót kiléptem a levegőre. Hiába mantráztam gondolatban, mindez az ösztön és Jennie feromonjainak műve és Kook normális esetben sosem csalna meg, nem segített. Lelkiszemeim előtt újra s újra lejátszódott a kegyetlen jelenet, mintha agyamba égett volna, emlékeztetve a fájdalomra. YoonGi aggodalmasan figyelt a volán mögül, így megindultam a járműhöz, elfoglalva az anyósülést.
- Jól vagy? – kérdezte halkan, mire bólintottam.

*&*&*&*