Falkába zárva [Jungkook ff.]

26. rész - Bosszúhadjárat

Jungkook:

Gyakorta mondogatják, hogy a múltad mindig kísérteni fog. Sajnos ezzel egyébként is tisztában voltam, ám vannak bizonyos helyzetek, amikor szörnyű múltad nemhogy kísért, de taccsra is vágja az egész hétvégédet és a csajod képében bosszúhadjáratot indít ellened. De olyan igazi szopatósat.
Az egész azzal kezdődött, hogy az éjszaka közepén arra ébredtem, „valaki” puha ajkaival és nyelvével kényezteti legbecsesebb testrészem, méghozzá nagyon is jól. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert kegyetlen jó volt, de rohadt fáradt voltam, ugyanis Noel a termékenységi időszak miatt váratlanul totálisan megkattant és egész nap szeretkezni akart. Tetszett, de tényleg, viszont minden energiámat bele öltem a dologba és másra sem vágytam, mint egy kiadós alvásra. Így, amikor legszebb álmaimból egy eszméletlen szopásra ébredtem, kómásan megpaskoltam a delikvens fejét, jelezve, hogy hagyjon a francba és motyogtam valamit, amit baromira nem kellett volna.
- Chloe, hagyjál már a gecibe.
A kényeztetés megszűnt, majd fél pillanat múlva a combomba csapott valaki ököllel.
- Chloe?! – ordította Noel.
Úgy ültem fel az ágyban, mintha felrántottak volna. No felkattintotta az éjjeli lámpát, mire hunyorogva néztem farkasszemet egy dühtől fújtató, megvadult amazonnal.
- Noel! Azt akartam mondani. Noel – hebegtem pánikba esve.
- Chloenak neveztél te geciláda! – kiáltotta. 
- Mi? Nem! Bé... Kicsim... – tártam szét karjaimat sután.
Ezt semmivel sem tudtam rendesen kimagyarázni. Esküszöm, még mintha a farkasom is rajtam és az égésemen nevetett volna. Csendben meghúzta magát, várva, hogyan küzdök szaros kis életemért. No könnyes szemekkel ugrott fel a matracról és trappogott le a földszintre. Sóhajtva hanyatlottam vissza a párnák közé, aztán megigazítva boxeremet úgy döntöttem  megkísérlem a lehetetlent és kibékítem. Fürgén szedve a lépcsőfokokat siettem a lány után, elvigyorodva a sor közepén, ahol nem régiben szeretkeztünk. A lépcsősor alján tanácstalanul megálltam, mert sehol sem láttam. A konyhából áradó fényre elindultam arra, ahol megtaláltam Noelt, amint a konyhapult tetején, törökülésben kanalazta a fagyit, sírva.
- Szexi ne haragudj, én csak... – kezdtem a békítő hadműveletet.
Keserű bűntudat íze töltötte el számat, miként rám nézet gyönyörű, könnyes szemeivel, lefelé görbülő ajkakkal.
- Te csak rendszeresen más csajokra gondolsz, miközben engem kefélsz. Semmi para, értem én – vont vállat hanyagul.
- Béb... Kicsim. Sosem gondolok másra, amikor szeretkezünk – simítottam tenyeremet térdére.
No meredten bámulta lábára simuló végtagomat és vészjósló hangon megszólalt.
- Ha nem veszed le rólam a tetves kezed, ezzel a kiskanállal – emelte fel az említett tárgyat – foglak kibelezni.
Azonnal elkaptam onnan karom és azon agyaltam, ezt hogyan oldom meg. Egy szimpla „ne haragudj” ide édeskevés volt.
- Ne...nem jössz vissza az ágyba? Biztosan fáradt vagy – dadogtam, mert gyilkos tekintetétől még a szar is megfagyott bennem.
- Miért nem mész és ásod el magad a picsába? – sziszegte – Húzzál fel és hagyjál engem békén.
- Szerelmem, ez csak egy kibaszott nyelv botlás volt, ne vedd már ennyire komolyan – próbálkoztam.
A lány elmosolyodott és egyik szemöldökét megemelve nézett. Ez az a fajta mosolya volt, amit nem szerettem, mert ezután mindig valami vagány, alázós duma jött. 
- Tudod, én is szerettem volna, ha Tae nyelve a lábaim közt botladozik, de erre nem volt esély sajnos – pislogott ártatlanul.
A düh és féltékenység egyvelege a másodperc tört része alatt árasztott el. Ujjaimmal a márványpult szélét markoltam, karjaimat szélesen Noel két oldalán pihentetve. Rosszallón mordultam fel falkatársam említésére, nyelvemmel fogaimat piszkáltam frusztrációmban.
- Kim Kibebaszott TaeHyung hogy jön most ide? – szűkültek résnyire szemeim.
No egyáltalán nem ijedt meg, legalábbis a legkisebb jelét sem mutatta, amiért kicsit büszke voltam rá.
- Ja, hát csak eszembe jutott. Ahogyan neked Chloe, az Olimpikon. – gesztikulált a kiskanállal, de elvettem tőle és a földre dobtam, valamelyik sarokba mögöttem – Felmerült bennem a kérdés, hogy mi lett volna, ha karácsonykor nem kell váratlanul elrohannia és befejezzük, amit elkezdtünk. Ezt még nem említettem, de az lett volna az ajándéka, hogy lefekszem vele... – ecsetelte teljesen vidáman, lehetetlenségig szítva haragomat.
- Szóval, ezért bőgtél? – kiabáltam – Mert Tae ott hagyott, mikor kefélni akartál vele? Ez volt az az ajándék, ami nem úgy sült el, ahogyan tervezted? Én sosem hagytalak volna ott Noel. Pláne nem egy ilyen helyzetben.
- Mintha kissé ingerült lennél – billentette félre fejét – Na, nem mintha érdekelne, csak megjegyeztem. És kérdésedre válaszolva, azért sírtam, mert energiát fektettem Tae ajándékába és...
- Ha még egyszer kiejted a nevét, esküszöm, szét verek valamit – hörögtem.
- Szóval, készültem a szexre Taeval. Vettem szexis fehérneműt is, tudod, azt a fekete csipkés szettet... jaj, bocsi – paskolta meg a vállam – te nem láttad rajtam, fogalmad sincs, miről beszélek. Tehát, vettem egy dögös bugyit és melltartót, hogy tetszek Taenak. Tök jól haladtak a dolgok, Taenak bejött a dolog. Csókolóztunk Taeval, a nyakamat csókolgatta, a fenekemet markolászta és lekerült a melltartóm...
- Levette a melltartódat?! – ordítottam – Megcsókolt?!
- Persze. Sőt, emlékszel, amikor lógtam a suliból és te felhívtad, hogy keressen meg? Miközben veled beszélt, velem csókolózott. Épp a nyelvemet dugtam át a szájába, amikor...
- ELÉG!!! – üvöltöttem torkom szakadtából.
Ziháltam a mérhetetlen dühtől, testem remegett a közeli átváltozástól. Fel s le járkáltam Noel előtt, ökölbe szorított ujjaimmal. Egyszerre akartam sírni és szét verni valamit. Nem hittem volna, hogy ennyi minden történt köztük és eddig jutottak. Zavart, hogy TaeHyung megérintette, megcsókolta, vagy, hogy egyáltalán a közelében volt. Noelre lestem, feszes állkapoccsal. Háta mögött megtámaszkodva a pulton ücsörgött, elégedetten nézve rám. Értettem. Ez volt a bosszúja, amiért megbántottam.
- Ne beszélj erről többet. Ne mond ki a nevét, semmit – utasítottam.
- Oké – vont vállat hanyagul – Óh, egyébként rémlik, hogy kábé egy hete gyökér módon belém élveztél?
- Miért? – ráncoltam homlokom.
- Mert itt az eredménye te életképtelen, nyomorult rohadék!!! – kiabálta, mellkasomnak hajítva egy kék-fehér műanyag, lázmérőhöz hasonlító izét.
Későn mozdultam, így a holmi a padlón landolt, egyenesen a lábaim előtt. Meredten szuggeráltam a földön heverő tárgyat és mivel nem voltam hülye, tudtam, mit jelent a két csík.
- Terhes vagy?

Noel biccentve elmosolyodott, egyik szemöldökét megemelve. Hirtelen képtelen voltam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz?
Lelki szemeim előtt lepergett a zseniális jövőkép, amiben Sarah letépi a tökeimet. Fasza lesz...