Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

3. Fejezet

A skarlátos szemű fiú tekintete teljesen végigmért engem, és egyszerűen láttam a szemében, hogy ez a beszélgetés fontos, és nem akarja elhalasztani. Vagyis remélem, hogy tényleg fontos dologról van szó, és nem valami lényegtelen apróságról.

  - Mit szeretnél Bakugo? - meredtem rá teljesen kérdően.

A szőke hajú fiú ekkor sóhajtott egy nagyon aprót, majd ezt követően belerúgott egy kisebb kavicsba, mely a lába előtt hevert.

  - Kirishima üzeni, hogy olyan 5 óra felé majd beugrik, hogy visszaadja neked a cuccaid. És ha már ott van, akkor szeretné, hogy visszaszolgáltasd neki azt, ami az övé - közölt velem, szokásos tekintetével.

Kissé megilletődtem a fiú szavain, s egyből vissza is kérdeztem.

  - Ezt ő nem tudta volna mondani nekem? - vontam fel az egyik szemöldökömet.

  - Az ő álláspontja szerint nem vagytok beszélőviszonyban, így mondta, hogy szóljak - magyarázta Bakugo - De ennél jobban engem nehogy belevonjatok, mert nem igen van kedvem postagalambot játszani.

  - Menjen a fenébe.. - suttogtam érzékeny hangon magam elé - Több, mint 2 évig voltunk együtt, és ezek után képtelen idejönni, és elmondani nekem, hogy átjön a hülye cuccaiért? És ő mondja mindig, hogy mennyire férfias ez, meg az a dolog.. - nevettem el magam keservesen.

  - Hé, idióta liba. Azért neki se könnyű. Gondolkodj már - kopogtatta meg a fejét Bakugo célzásképpen.

  - Hogy mi van? - kaptam fel egyből a vizet - Ő szakított velem. Nem én vele. Ő velem. Aztán majd még én fogom őt sajnálni,amiért ok nélkül véget vetett mindennek. Hát gratulálni tudok komolyan..Nehogy a végén ő legyen még az áldozat.. - nevettem fájdalmasan, majd nem érdekelve, hogy a fiú még ott volt, visszaléptem Izukuékhoz.

  - Minden oké? - kérdezte barátnőm aggódó pillantás mellett, s kozben gyengéden megsimogatta a karomat.

  - Nem. Kurvára nem - vallottam be teljesen őszintén - Elegem van ebből az egészből. Azonban mégis rohadtul szeretném tudni, hogy Kirishima miért vetett véget mindennek... - szóltam kissé halkabban.

  - Mit is mondott indokként? - kérdezett rá a zöld szemű.

  - Hogy úgy látja a legjobbnak, ha vége van. És jobb lesz neki is, és nekem is. És nem tudtam mit tenni. Hiába vesztünk össze akkor, attól még vége lett. És rohadtul nem tudom, hogy miért..Nem tudom, hogy mit ártottam neki. Hogy mivel bánthattam meg, amiért mindenféle ők nélkül szakított velem.

  - Lehet, hogy ő maga se tudja.. - szólt bátortalanul Ochaco - Van ez így néha..

  - Minden rendben volt..Mindig mindent megbeszéltünk. Akármennyire is nehéz volt, mindig elmondtuk a másiknak, ha fájt valami. Mindig. Mégha a világ legnehezebb dolga is volt. Nem értem..Mit nem vettem észre, ami mindent megváltoztatott? - meredtem az égre, mintha csak ott lenne a válasz. De nem volt. Lehetetlen, hogy ott legyen..

  - Menjünk haza. Mi lenne ha átmennénk hozzád? - ajánlotta fel Izuku.

  - Most inkább egyedül lennék, ha nem baj..

  - Biztos? Ilyenkor nem jó egyedül lenni.. - ellenkezett a barátnőm.

  - Tényleg - ráztam meg a fejemet - Jobb most így nekem. Sajnálom.

  - Megértjük, csak aggódunk.. - nézett Izuku Ochacora.

  - Tudom, és hálás vagyok nektek ezért. Nálatok jobb barátokat nem is kívánhatnék. De néha jól jön az egyedüllét - öleltem meg őket egyszerre, szorosan.

Bakugo időközben lelépett. Gondolom nem érdekelte már, hogy mit beszélek meg a barátaimmal.

Amint hazaértem, éreztem, hogy a nagy üresség úrrá lesz rajtam.
  Csak én voltam. Senki más. A házat egyedül az én jelenlétem töltötte meg.

Ahogy telt az idő, próbáltam magam elfoglalni, és összeszedni Kirishima cuccait. Nehéz volt. Nem akarok tőlük megválni, hiszen nagyon sokat jelentenek nekem, ahogy ő is. Viszont az már a múlt. Többé nincs olyan, hogy mi. És nem is lesz..

Ahogy azt Bakugo mondta, Kirishima 5 óra után pár perccel érkezett meg. Ahogy megláttam őt az ajtóban, a szürke melegítőjében, és az ugyanilyen színű pulcsijában, összeszorult a gyomrom. Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz lesz.

  - Tessék - tartott felém egy dobozt, köszönés nélkül.

  - Miért csinálod ezt? - remegett meg a kezemben tartott doboz, melyben egykori barátom cuccai voltak megtalálhatók.

  - Tessék?

  - Miért vagy ilyen hűvös velem? Pont te, akinél kedvesebb, törődőbb, és aranyosabb embert nem ismerek. Miért viselkedsz velem ilyen ridegen? Mit ártottam neked? - néztem vele skarlátos szemeibe fájdalmas tekintettel.

Kirishima arca nem árult el érzelmeket.
  Mikor lett ilyen? Nem ismerek rá, és fáj, hogy így viselkedik velem.

  - Nem mindegy? Már semmi közünk egymáshoz - válaszolt egyből.

  - Bunkó vagy velem. Holott tőled ez sose volt megszokott..Mit ártottam neked? Tudod te mennyire fáj ez nekem, hogy szétmentünk? Minden rendben volt köztünk. Akkor miért? - remegett meg a kezem.

  - Vicces vagy - mosolyodott el, majd letette a dobozt a földre, és a lábával betolta a házba - Itt a cuccod - szólt, azzal elvette tőlem a saját dobozát.

  - Miért szakítottál velem? - futott ki a számon, mire láttam rajta, hogy némileg megrezzen.

  - Nem működött már.

  - Minden rendben volt.. - érveltem ellene.

  - Már vége, ne beszéljünk róla. Semmi közünk egymáshoz, és ha megkérhetlek, akkor ne is szólj hozzám - meredt rám érzéstelenül.

Ott helyben megszakadt a szívem. A fiú, aki a légynek se tudna ártani, megtört engem.
  Fájt amit művelt, hiszen érzéstelen volt velem. Pedig ő sose volt ilyen. Mindig itt volt, és sose bunkózott. Soha. S mégis most megteszi, és olyan távolságtartó velem, hogy a gyomrom teljesen görcsben van.
  Képtelen vagyok nélküle túlélni ezt. Nem tudom folytatni nélküle. Mégis, abban a pillanatban annyi düh gyűlt fel bennem, hogy nem érdekelt más. Csak az, hogy elmenjen.

  - Utállak. Annyira utállak - szóltam rázkodó vállal, könnyekkel csillogó szemmel, és egyben fájdalmas arcon.

Nem vártam míg válaszol, csak rácsaptam az ajtót.
  Ahogy eltávolodtam a barna borítású bejárótól, sós könnyeim legurultak arcomon, s próbáltam nem összeesni a fájdalomtól.

Kiderítem. Kikel derítenem, hogy miért történt ez. Hogy miért szakított velem..

------

Halló, halló. Igen, semminek nincs még értelme, de ígérem, hogy idővel minden kiderül, és értelmet nyer. De addig is húzom az agyatokat, hogy mégis mi lehet. Azért szeri van. ❤️
Na de. Szerintetek miért szakítottak Kirishimaek?🌵

Amúgy a pici babám olyan édes volt a mostani részben, hogy egyszerűen meghaltam :(((