Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

22. Fejezet

A napok teltek, és teltek.
  Március 11.-én volt az, hogy Tetsutetsuval elmentünk a másik randinra. Azóta eltelt egy hét, és itt vagyunk Március 18.-ával a mai napon. Jövő héten megyünk a kirándulásra. 
Tetsutetsuval szinte mindennap azóta elmentünk valahova, vagy csak találkoztunk. Esetleg együtt mentünk haza az iskolából. Megszerettem őt. Viszont volt egy aprócska dolog, ami zavart. Még pedig az, hogy nem tudtam miként szeretem őt. Szeretni akartam szerelemmel, tiszta szívemből. Viszont mélyen legbelül tudtam, hogy ez lehet nem így van. Lehet máshogy érzek iránta. Éppen ezért nem gondolkodtam az érzéseimen. Egyszer sem. csak tettem azt, ami jött. Sodrottam az árral, nem törődve semmi mással.  

Kirishimaval nem néztünk Március 9.-e óta egymásra, és egy árva szót se szóltunk egymáshoz. Utál. Nem tudom, hogy mit vétettem ellene, de utál. Én pedig összetörve, de próbálok ebbe beletörődni, és Tetsutestuba menekülni, aki eltereli róla a figyelmemet.

Sok dolog történt, azalatt az egy hétben. Tetsutetsu egy olyan oldalát ismertem meg, amit nagy valószínűséggel mások nem. Izukuék boldogok voltak, amiért mosolygok, és nem sírok olyan sokat. Már amiről tudtak..Hiszen ha az éjszaka feljött, akkor senki se volt ott veled. Egyedül voltál, minden gondolatoddal együtt, mely szétmarcangolt.

Hozzá voltam szokva, hogy volt mellettem valaki, aki velem aludt. És az, hogy nincs itt, rossz volt. Fájt a hiánya. Nincs ki magához öleljen, nincs kinek beszívni az illatát, nincs kihez hozzábújni. A magányos üresség ilyenkor tudja marcangolni az embert. Nagyon durván.

Az éjszakáim így teltek, a nappalok pedig kifejezetten jók voltak. Tetsuval voltam, vagy Ochacoval és Izukuval. Szebbé tették a napjaimat, amiért hálás voltam nekik. Tetsuval, amikor hazakísért, még órákig beszélgettünk a kapuban. Volt, hogy odaadta a pulcsiját, hogy ne fázzak, én pedig visszaadtam neki másnap. Volt, hogy megfogta a kezemet, és összekulcsolta, miközben beszélgettünk. Figyelt rám, és figyelmes volt velem. Figyelt a szavaimra, és a tetteimre. Volt, hogy apró puszikat adott a fejemre, a homlokomra, vagy az arcomra. Édes dolgokat mondott nekem, és kedves gesztusokkal illetett.

Mivel ma hétfő volt, filmpremier nap is volt a moziban. Iskola után megbeszéltük, hogy ő eljön értem, és elbuszozunk a moziig. Ez így is történt. 
  A randihoz egy rövid ujjú fekete pólót húztam fel, egy szürke rövidnadrággal, melynek az anyaga melegítőből volt. Hajamat kivasaltam, és némi szempillaspirált tettem fel, magamra pedig parfümöt fújtam.

Tetsura nem kellett sokat várni a buszmegállóban. A fiú meg is érkezett, s elég jól is nézett ki. Egy BlackSquad-os, fekete pólót viselt, térd fölé érő, fehér rövidnadrággal. Illatát már méterekről megéreztem.

  - Szia, Tetsu - fordultam felé egyből, és szorosan megöleltem őt.

  - Jól nézel ki - szólt köszönés helyett, s egy kezével átölelte derekamat, míg a másikkal eltette telefonját a hátsó zsebébe.

  - Te is - mosolyogtam a mellkasába, mire ő adott egy apró puszit a fejemre.

  - Készen állsz a filmre? - húzódott el.

  - Nem tudom. Lelkileg nem készültem fel - nevettem kínosan.

Általában Tetsutetsu választott filmet, de nem mondat el, hogy mit. Csak akkor tudtam meg, amikor már megvettük a jegyeket.

A busz 10 percen belül itt is volt. felszálltunk, és ezt követően fél órát utaztunk még, mire el nem értünk a plázához.

Összesítve minden jól ment amíg megvettük a jegyeket, és a csemegéket, amiket enni fogunk a film alatt. A szürke hajú fiú azonban nem engedte, hogy megnézzem a jegyet, és amikor bementünk a moziba, letakarta a szememet, hogy ne lássam az ajtó melletti kiírást. 
  A moziban nyithattam ki a szememet, és ő gyanús mosollyal megkérdezte, hogy nem szeretném-e fogni a kezét, és ha később meggondolom magam, akkor csak nyugodtan. Nem értettem, hogy mit szeretne, és erre csak akkor jöttem rá, amikor elindult a film.
Amint megláttam a film címét, mérges lettem, és egyben félni is kezdtem. Tetsutetsu egy nagyon durva, démonidézős, szellemekkel teli, sátánizmussal foglalkozó filmre hozott el. Hát nem romantikus?