Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

40. Fejezet

Eijirou a héten kijöhetett a kórházból, azonban iskolába szigorúan tilos volt jönnie, így otthon maradt pihenni. Amíg a kórházban volt, mindennap bementem hozzá, és kedden Fat Gum is csatlakozott hozzánk. Amikor szerdán hazaengedték, segítettem neki hazacuccolni. Jobban festett, mint a műtét utáni napon, és az arcára is visszatért az őszinte mosolya, melytől boldog voltam. Nagyon is.
  Amíg otthon pihent, a többiekkel sokszor boldogítottuk őt, és szombaton ott is aludtam nála. Jó volt újra vele lenni, és a karjai között elaludni, valamint felkelni. Az egyik legjobb érzés a világon..

Hétfőn, azaz április 17.-én, végre Eijirou is jöhetett velünk iskolába, és a többiek nagy szeretettel fogadták őt. Az élet ment tovább, mi pedig boldogok voltunk amiért pozitív végkimenete lett Eijirou műtétének. 
  A mai nap viszont különlegesebb volt, mint a többi. Bakugonak Április 20.-án, azaz most csütörtökön lesz a születésnapja. A többiekkel megbeszéltük, hogy szervezünk neki egy kisebb bulit, ahová az osztályt is meghívjuk. Mivel másnap péntek esz, ezért a mi baráti társaságunk lebeszélte otthon, hogy akkor had maradjunk otthon arra a napara, hiszen mindannyiunknak van még 3 szülői igazolása. Mivel különösebb probléma nem szokott lenni velünk, a szüleink megengedték ezt nekünk. Megbeszéltük, hogy iskola után Eijirouval elmegyünk ajándékot, és díszeket venni, míg Ochaco és Izuku a tortát intézik, valamint a helyet.

Amint kicsöngettek az utolsó óráról is, mind elköszöntünk egymástól, Bakugo pedig úgy tudta, hogy dolgunk van. Bár az is volt, csak ő nem tudhatott róla.

  - Megsülők - sóhajtott nagyot a barátom, ahogy a buszmegállóban vártuk a buszt.

Egy bordó, vékony póló volt rajta, fehér csőnadrággal, és sportcipővel. Vörös tincsei pár szálban a homlokára tapadtak.

  - A plázában hűvös lesz - szorítottam meg a kezét.

  - Basszus, inkább ne - engedte el a kezemet hirtelen - Izzadok, mint egy teve.

  - Hogy mi? - nevettem el magamat, majd felnéztem rá - Mintha én nem izzadnék.

  - Te neked még akkor is virág illatod van - vont vállat hanyagul, majd a menetrendre nézett - Miért jön ilyen sokára a helyi járat? Biztos olyanok utaznak rajta, akik nem tudnak gyalog megtenni még 5 métert se.. - pufogott a fiú.

  - Ahj, nyugi, majd jön - cirógattam meg vörös tincseit, majd egy puszit adtam meleg arcára - Melyik üzletbe megyünk akkor be majd?

  - Van egy ruhabolt, meg egy partikellékes. Ebbe a kettőbe igazából.

  - Rendben.

A busz percek elteltével meg is jött, viszont annyian voltak rajta, hogy teljesen neki voltam préselve Eijirounak.

  - Megvagy? - nézett le rám a vörös hajú fiú, miközben keze a derekamon volt megtalálható, és szorosan fogott magához.

  - Nem érzem a testrészeimet - szóltam nehezen, miközben fejemet a mellkasába fúrtam.

  - Szóval minden rendben, kényelmes az utazás - nevetett el magát.

  - Igen az - nevettem el magam én is.

  - Egy kicsit még bírj ki, jó? - simogatta meg nehezen az oldalamat.

  - Igazából egész nap eltudnék így lenni - szippantottam magamba mélyen, kellemes illatát.

  - Én is - adott puszit a hajamba, majd az állát megpihentette a fejemen.

Nem mondom azt, hogy utálok buszozni, de egy nagyon nagy megkönnyebbülés volt az, hogy leszállhattunk róla. Konkrétan ahogy leértünk, kapkodni kezdtük a friss levegőt.