Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

30. Fejezet

Előre szólok, hogy ez nagyon nem lesz egy vidám rész.
________________________

Reggel amikor felébredtem, Ochaco már fent volt, és épp a haját fésülte. 

  - Jó reggelt - ásítottam nagyot, majd nehezen,d e kikeltem az ágyból.

  - Neked is, [Név]! - fordult felém barátnőm - Hogy aludtál?

  - Egész jól - ásítottam egyet, majd leültem barátnőm mellé a másik székre, majd a fejemet az asztalra helyeztem - Te?

  - Este megtámadott egy szúnyog, szóval amiatt csak forgolódtam - szólt zavartan - Ma van valami program?

  - Nincs - ráztam meg a fejemet - Igazából egyik napra sincs. A pályázattal csak azt nyertük meg, hogy itt lehessünk. A többi már a tanárokon múlik. Most őszintén képzeld el Aizawa-senseit, ahogy hegyet mászik. Vagy Vladot, ahogy piknikezik.

  - Nem tudom - nevette el magát, és nekem is egy mosoly jelent meg az arcomon - És mondd. Jól vagy a tegnapiak után? Tudod, Kirishima-kun..

  - Igen jól. Meglepően jól - egyenesedtem fel, majd magam elé meredtem - Nem érzek rossz közérzetet. Minden olyan..Jó - néztem barátnőmre.

  - Ennek örülök. De ha bármi van, akkor szólj nyugodtan, és kibeszéljük az idióta fiúkat, meg a bajokat! - ölelt magához szorosan, én pedig egy megkönnyebbült mosollyal az arcomon öleltem őt vissza. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Nagyon nem. 

  - Veletek minden okés? - kérdeztem miközben öltözni kezdtem. 

  - Igen, mondhatni - szólt zavartan, mire egyből odakaptam a fejemet - Jaj, nincs baj, ne aggódj! - rázta meg a fejét.

  - Biztos? - néztem rá gyanúsan, miközben felvettem a pólómat.

  - Igazából - szólt kicsit szomorúan - Tegnap mikor te aludtál, picit összevitatkoztunk. de tényleg nem votl semmi komoly.

  - Na mesélj szépen - ültem le a vele szemben lévő székre.

Egy barátság nem csak abból áll, hogy velem foglalkozik Ochaco, és csak nevetünk. Ha ő bajban van, akkor mindent félreteszek, és itt vagyok. Pont úgy, ahogy ő is szokta. 

  - Csak annyi, hogy az egyik általános iskolás osztálytársam folyamatosan írogat nekem, és hiába ignorálom, nem hagy békén. Ha letiltom, akkor másokkal üzenget a közösségi oldalakon. És Deku-kun ezt meglátta tegnap, és miután elmondta neki, hogy mi ez az egész, picit mérges lett, hogy miért nem tudom lekoptatni. Láttam rajta, hogy az jobban zavarja, hogy nem hagy békén a fiú, de azért picit rosszul esett, hogy rám förmedt, és nem igen akarta megérteni, hogy hiába tiltom le, nem hagyja abba. 

Általános iskolában Ochaco az évfolyamtársunk volt, viszont már akkor legjobb barátok voltunk, szóval ez nem volt akadály. Viszont emiatt nem igen ismertük az osztálytársait, hiszen minket csak ő érdekelt. Bakugo, Izuku, Kirishima és én pedig osztálytársak voltunk. 

  - Nem igen láttam még Izukut ilyennek - pislogtam a barátnőmre - Szerintem csak félt téged, hogy a srác majd durvább módszerekkel próbálkozik. Hogy hívják? Jelentem őt Facebookon.

Ochaco elmondta a fiú nevét, én pedig jelentettem őt Facebookon, és Instagramon is. Ha róla van szó, képes vagyok bárkit letiltani, vagy jelenteni.

  - Szerinted szakítani fog velem? - érzékenyült el a hangja, én pedig bepánikoltam.

  - Úristen, nem! Erre ne is gondolj, mert ilyen nem lesz! Izuku szeret téged. Nagyon, nagyon, de naaaagyooon! - húztam el a szót - Sose szakítana veled. Hidd el, csak aggódott, és rád nem is mérges, csak arra a fiúra. Ugye azóta nincs köztetek feszkó?