Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

27. Fejezet

Ahogy haladtam az utcán, könnyeim egyre jobban égették a szememet. nem tudtam hirtelen kihez menjek. A nagyszüleimet nem akartam megijeszteni ezzel az állapotommal. Tetsutetsuhoz értelemszerűen nem akartam menni. Ochaco és Izuku valószínűleg alszanak még, én pedig nem akartam hozzájuk berontani délelőtt tíz órakor azzal, hogy összetörtem, és kell a támasz. Tudom, hogy segítettek volna, de nem tehettem meg ezt velük. Nem táplálhattam mindig őket a problémáimmal. Így hát maradt az a személy, aki habár nem volt tinédzser, nagyon is közel állt hozzám. 

Már az utca elején jártam, és épp a telefonomat vettem elő, amikor futást hallottam magam mögül. Hátrapillantottam, és a vörös hajú fiú pont akkor állt meg előttem.

  - Ezt te se gondoltad komolyan - röhögtem fel.

  - Hallgass meg! - fújta ki erősen a levegőt.

  - Eszem ágában sincs! - kezdtem el hátrálni - Mondtam, hogy hagyj békén! - szóltam rá - Mégis mit gondolsz? de most komolyan? Nem sül le a bőr az arcodról?

  - De igen. De muszáj elmondanom valamit! valamit, amit már nagyon régen lekellet volna - nézett rám félve.

  - Igen? Valóban? Tudod, már nem érdekel - mondtam őszintén - Már nem érdekel semmi, de komolyan. Én belefáradtam ebbe. Ne beszéljünk többet. Ne köszönj nekem. Jó?

  - Mit tegyek, hogy megbocsájt? - kapta hirtelen két keze közé az arcomat, mire a szívem szinte a torkomba ugrott. Basszus, érzem az illatát. Azt a kellemes illatát - Mit, [Név]?

  - Tedd meg nem történté.. - szóltam halkan.

  - Ha tudnám, azzá tenném..

  - De mégse lehet - húzódtam el tőle.

Kirishima ekkor szó nélkül lépett közelebb, és emiatt összeütközött a mellkasunk. felnéztem a szemébe, mellyel engem kémlel.

  - Most elfogok menni, és ne gyere utánam - utasítottam őt.

  - Nem. Nem fogsz elmenni, babygirl.

Ahogy meghallottam ezt a becenevet, rossz érzés keletkezett bennem. A mellkasára tapasztottam a kezeimet, és eltoltam őt magamtól.

  - Ha még egyszer így mersz hívni újra, én felpofozlak - közöltem vele mérgesen.

Ezt követően nem szóltam semmit, csupán megfordultam, és otthagytam őt. Ő nem jött utánam. Mondani akart valamit. Lehet elakarta mondani, hogy miért is szakított velem. De már nem érdekelt. Nem tudott. 

Ahogy lépteim egyre sietősebbek lettek, úgy kezdtem el hívni azt a személyt, akivel beszélni szerettem volna. És fel is vette.

  - Igen? - szólt a férfi a telefonba.

  - Szép reggel, Fat Gum - köszöntem neki.

  - Mi újság, [Név]? - kérdezte kedvesen, és őszintén. Hallottam a hangjában, hogy őszintén érdeklődik irántam.

  - Történt pár dolog, és szeretnék valakiről beszélni vele. Nem a nagyszüleimmel, és nem is Izukuékkal.

  - Tetsutetsu? - kérdezte meglepődve. 

  - Szakítottam vele.

  - Hőő? - hallottam, hogy ekkor hátrahőköl - Miért?

  - Lehetne, hogy nem telefonba beszéljük ezt meg?

  - Miért pont velem? - kérdezte hirtelen.

  - Csak kérem. Véget ért már az értekezlet?