Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

7. Fejezet

4 hónappal ezelőtt

Erősen dobogó szívvel estünk be a szobámba. Senki nem volt otthon, így csak kettőnké volt a ház.
  Ennek ellenére nem túl nagy zajjal álltunk a szobám közepén. A mai nap tökéletes volt. Tökéletes 16.születésnap, tökéletes társaságban.

  - Szeretnék neked egy utolsó ajándékot adni. Vagy legalábbis felejthetetlenné tenni ezt a napot - puszilt bele Kirishima a nyakamba, miközben ujjaimat, melyeket fogott, megszorította.

  - Hm? - néztem fel, ragyogó, vörös szemeibe.

  - Szeretlek, babygirl - mosolygott rám ezer wattos mosollyal, melytől a pillangók elindultak a hasamba.

  - Én is téged - néztem rá érzékenyen.

A vörös hajú fiú közelebb hajolt, én pedig megsimogattam a karját. 
  Kint a novemberi idő szépen bontakozott ki, és a falevelek lassan hullottak le a földre. Kellemes idő volt kint, és a sötét, fekete égbolton látszódtak a csillagok. Tündököltek. Nagyon is tündököltek.

  - Mondd, gondolkodtál már ezen? - kérdezte némileg bátortalanul.

  - Mármint? - szaladt ki a számon.

  - Azon, hogy lefeküdj velem.. - szólt pírral az arcán.

  - Igen, és mindig féltem kicsit. Tudod, ez a lányok számára fájdalmas dolog..

  - Tudom - csókolta meg ajkaimat - Éppen ezért soha nem erőltettem rá, semmifelé ilyen dolgot. Akkor kell megtörténnie, amikor te úgy érzed. Viszont szereznek kérdezni valamit - fúrta tekintetét az enyémbe.

  - Hm? - kíváncsian felnéztem rá, miközben ő két keze közé fogta az arcomat.

  - Megengeded nekem, hogy ezt adjam neked születésnapi ajándékba? Hogy egy csodálatos éjszakát eltölts velem? Én ígérem, igazán ígérem, hogy nagyon vigyázok rád. Mindennél jobban..És amint azt mondod, álljak le, megteszem. Hiszen nekem csak az a fontos, hogy neked jó legyen - puszilta meg ajkaimat, majd még egyet adott.

  - Bízom benned..De picit tényleg félek.. - vallottam be őszintén.

  - Kellemetlen lesz az elején, de van rá módszer, hogy ne fájjon annyira. Segítek, és itt leszek. Tudod - mosolygott rám kedvesen.

  - Tudom..

  - Ha nem szeretnéd, akkor nem csinálok semmit. Akkor csak összebújva elalszunk. Nekem az is jó, hiszen veled lehetek - puszilta meg az orromat - Te vagy a mindenem, babygirl. Te lennél nekem az első. Neked adnám a lelkem is, és akár tűzbe is tenném a kezemet érted. És én csak tényleg boldoggá akarlak téged tenni - ölelt magához szorosan - Nem tudom, hogy olvastál-e róla, de ha az ember olyan személlyel szeretkezik, akit mindennél jobban szeret, akkor azaz érzés mindennél jobb. Én veled szeretném ezt megtapasztalni - remegett meg a hangja, annyira izgult, és zavarban volt.

A gondolatok csak úgy kattogtak az agyamban. Sok minden volt a fejemben, de egy dolog nagyon: Szeretem Kirishimat. Halálosan szerelmes vagyok belé. Ő az, aki mindig itt volt velem. Legyen rossz, vagy jó. Annyi mindent átéltünk ezalatt a 2 év alatt, hogy regényeket lehetne írni.

Remegő kézzel, ám mégis magabiztosan fogtam meg barátom pulcsijának szélét, és felfelé kezdtem el húzni.

  - Babygirl? - húzódott el, majd lenézett vörös arcú barátnőjére.

  - Szeretném..Veled szeretném elveszíteni. Hiszen iszonyatosan szerelmes vagyok beléd - néztem szemeibe, lángvörös arccal.

  - Basszus.. - kapta el a tekintetét Kirishima - Én is, nagyon, de nagyon szerelmes vagyok beléd.. - hallottam a hangjában, ahogy elérzékenyül.