Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

34. Fejezet

Másnap reggel azzal ment el sok idő, hogy összepakoljunk. Mindent vagy hatszor néztünk, hogy semmiképp se maradjon itt semmi, és hála istennek nem is maradt. A tanárok is végignézték a szobákat, és Izuku ott hagyta a törölközőjét, de ezen kívül semmi se történt.
  A busz szerencsére időben megérkezett, és a holmijainkat is sikerült bepakolni. 

  - Holnap komolyan suli? - sóhajtott nagyot Kaminari. 

  - Holnap dolgozat történelemből - sóhajtott Aizawa-sensei.

  - Mi?! - szólt fel egyszerre az osztály.

  - Előbb szerettem volna közölni veletek, de nem jött össze - vakarta a tarkóját - A jelenlegi történelemtanárotok helyett az igazgató Fat Gum-ot jelölte ki - magyarázta az osztályfőnökünk.

  - És ezért kell dolgozatot írni? - akadt ki Kaminari.

  - Csak egy felmérés, nem dolgozat - szólt közbe Fat Gum - Aizawa, ne szívasd őket - szólt rá a szőke hajú férfi - csak kíváncsi vagyok, hogy mennyire vagytok képben és hogy kitől mit várhatok.

  - De ott vannak a jegyeink - szólt közeb Momo.

  - Igen, de én az órai munkátokra vagyok kíváncsi - mosolygott ránk kedvesen, majd Kaminariékra nézett - És nem, nem akarom megtudni, hogy majd ha nem figyelek velük íratjátok meg a dolgozatot - mutatott ám és Eijiroura.

  - Mi? - nézett rá Kaminari - Na de sensei! Hogy gondolja ezt? - nézett rá a fiú angyalian.

  - Ismerlek Kaminari Denki. Ismerlek - mutatott rá Fat Gum, majd ránk nézett.

  - Nem - szólt egyből Eijirou - Nem írom meg helyetted - rázta meg a fejét.

  - Fizetek! - ajánlotta fel egyből, majd rám nézett.

  - Sajnálom, de neked kell megírni  - néztem a szemébe.

  - De ez nem ér! - nézett ránk - Titeket szeret Fat Gum!

  - Én mindenkit szeretek - szólt közbe a férfi.

  - Ez az! - ölelte meg Kaminari Fat Gumot.

A férfi mivel izmosabb volt már, és vékonyabb Kaminari simán átérte őt.

  - Na elég volt, gyerünk szálljatok fel a buszra - paskolta meg mosolyogva.

  - [Név]! - nézett rám Ochaco - Ülsz Kirishima-kun mellett? - nézett rám barátnőm mosolyogva. 

  - Szabad? 

  - Persze, csak nyugodtan! Szeretném, hogy mellette ülj - simogatta meg a vállamat, mire én megöleltem őt szorosan. 

  - Köszönöm - suttogtam a fülébe hálásan.

Tudom, hogy Eijirouval még csak most békültünk ki, és a barátaimnak nem baj, hogy vele vagyok, de azért félek kissé, hogy emiatt fogom őket elhanyagolni. Mert azt nem szeretném.

  - Na, menj hozzá - engedett el barátnőm, majd felsietett a buszra.

  - Furcsa lesz otthon majd - állt mellém a vörös hajú fiú - Most olyan más minden. Mintha az elmúlt 1 hónap meg se történt volna - nézett az égre, ahol a nap gyönyörű sugarai játszadoztak. 

  - Igen - néztem én is az égre - És már csak egy dolog van vissza - néztem hirtelen a szemébe - Ami tudom, hogy nem negatív kivitel lesz - szorítottam meg a kezét biztatóan.

  - Próbálok én is így hozzáállni - puszilta meg a fejemet, majd picit előretolt, hogy szálljak fel a buszra.

Tettem amit kért, mögöttem pedig ő szállt fel. Kerestük a szabad helyet, és végül Kaminariék előtt siekrült leülni.