Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

49. Fejezet

Eltelt két és fél hét a történtek óta. Ezalatt az idő alatt nem igen találkoztam a barátaimmal, maximum hívásban beszéltünk. Kellett az idő, ők pedig megértették ezt. Bakugo és Ochaco tőlem tudta meg az igazat telefonhívásban, amikor a csoportban közösen beszéltünk. Úgy fogadták, ahogy Izuku is, és nem igen hittek nekem. Még Bakugo is komolyan foglalkozott ezzel az üggyel. 
  Ezalatt a két és fél hét alatt átgondoltam mindent. Átgondoltam az érzéseimet, azt, hogy most szeretnék a továbbiakban, valamint azt, hogy mi történt Fat Gummal, anyával, és velem. Végül meghoztam a döntést, és Fat Gumtól találkozót kértem a törzshelyünkre.

2 órára beszéltem meg vele a találkozót, és a dátum szerint július 7.-e, péntek volt. Én már kettő óra előtt ott voltam, és görcsölő gyomorral vártam a szőke hajú férfit. Izgultam nagyon is. Tudtam, hogy mit szeretnék neki mondani, mégis rettegtem attól, hogy kimondjam. olyan nehéznek bizonyult minden, és csak azt szerettem volna, ha teljesül a kérésem, és végre vége lenen ennek az egész szenvedésnek.
  Aztán kereken 2 órakor megjelent Fat Gum a cukrászdában. Fekete farmerban, fehér pólóban, némileg beállított szőke hajával. Ahogy meglátott, kedvesen elmosolyodott, amit én nem viszonoztam. Odajött hozzám, majd helyet foglalt a velem szemben lévő széken.

  - Szia - köszönt kedvesen.

  - Nem tudom mit kéne köszönnöm. Jó napot? Esetleg szia? - néztem rá kérdő pillantásokkal.

  - Attól függ, hogy mit szeretnél a továbbiakban - szólt maga elé zavartan, majd jött a pincér, ő pedig kért egy kávét - Szóval.. - kezdte el vizslatni a narancslevemet - ..hogy döntöttél?

  - Nagyon sokat gondolkodtam. Átgondoltam mindent, amin keresztül menten, meghallgattam a barátaim véleményét, valamint azt is átgondoltam, hogy miképp beszéltél magadról, amikor még nem tudtam az igazságot.

  - Értem.. - szólt kissé halkabba. Félt a válaszomtól. Látszott rajta, és az is, hogy nem szeretne még egyszer leveszíteni - Ugye tudod, hogy válassz bármit, én nem hagylak magadra? Bár tudom, hogy utána már nem lesz olyan kettőnk viszonya, mint eddig, de szeretném ha tudnád, hogy sokat jelentett nekem azaz idő, amit a suli miatt töltöttünk együtt.

  - Tudom, nekem is sokat jelentett - tettem direkt múlt időbe - Minek hoztad múltkor azokat a képeket és csatokat? 

  - Szerettem volna ha tudod, nem hazudok neked. Ha tudod, tényleg komolyan gondolom, és hogy mennyire boldog voltam ott akkor, amikor velem voltatok anyukáddal.

    - Hiányzik? - kérdeztem tőle halkan, neki pedig közben kihozták a kávéját.

Fat Gum ekkor halványan, de egyben mindennél fájdalmasabban mosolyodott el.

  - Mindennél jobban. Ha lehetne, meghalnék azért, hogy ő éljen - szólt némileg halkan.

  - Én is. Én is így tennék - piszkáltam meg a szívószálamat - Viszont ezt nem lehet már megtenni.

  - Nem sajnos - szólt normális hangnemben - Szeretnél enni egy sütit? 

  - Megakarod venni a szeretetem? - kérdeztem hirtelen.

  - Mi? Nem! - nézett rám elkerekedett szemekkel - csak nem tudom mit tehetnék. Nem vagyok jó apa. Nem tudom, hogy mit kellene neked adnom. De mindig eszel sütit, szóval gondoltam...

  - Hát nem. Nem vagy jó apa - mondtam ki a kíméletlen igazságot - De még lehetsz az - néztem mélyen aranybarna szemeibe, mire ő ledöbbent - Nekem semmi másra nincs szükségem, mint szeretetre. Nekem csak az kell - néztem rá továbbra is - Nem kell semmi pénz, semmi. Nekem csak az apai szeretet kell, hiszen arra vágyta mindig is. Engem az se zavart volna, ha nincs tető a fejünk fölött. Nekem az lett volna a lényeg, hogy veled lehetek. Nem számított volna, ha nincs pénzünk,a míg szeretjük egymást,a míg ott van mellettem az apukám, én addig boldog vagyok.