Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

45. Fejezet

Június 16. A nap, amikor a nyár elkezdődött hivatalosan is, hiszen annyira őrjítően elkezdett melegedni a levegő, hogy képtelenség volt bármit is elviselni. Mivel mindannyiunk nehezen viselte ezt a hőséget, megbeszéltük, hogy másnap, azaz 17.-én, lemegyünk a strandra. Mivel kicsit messzebb volt, azaz a város másik felében, mi pedig öten voltunk, ezért nem tudtunk volna kocsival menni közösen. Így hát úgy lett megbeszélve, hogy a fiúk együtt mennek le, és mi ketten is Ochacoval. A strandolás előtti este izgatottan pakoltam be a cuccaimat, majd ezt követően átmentem Ochacohoz, hiszen nála aludtam, hiszen az apukája elvállalta, hogy elvisz minket. Némi kétely azért volt bennem, amiért fürdőruhában kell majd lennem annyi ember előtt, de Ochaco és Eijirou megnyugtattak, hogy nem kell feleslegesen aggódnom, és ha bárki is megbámul az csak azért lesz, mert  jó alakom van. Hálás voltam nekik, hogy próbáltak pozitív irányba vezetni emiatt az egész miatt.

A strandolás napján korán keltünk, és fél óra alatt oda is értünk. Megbeszéltük Ochaco apukájával, hogy majd még meglátjuk, hogy ki hogyan megy haza, és kivel. Ő megértette, és kérte, hogy vigyázzunk magunkra, és ne nagyon kószáljunk el egymás nélkül. Megígértük, majd ezt követően a strand bejáratánál vártuk a fiúkat, akiket Eijirou anyukája hozott el. Nemsokkal utánunk értek oda, és úgy pakoltak ki a kocsiból, hogy közben Bakugo kiabált Izukuval.

  - Vele meg mi van? - kérdeztem köszönés helyett, ahogy Eijirou odaért hozzám.

  - Menj csak a vízbe majd! Aztán nehogy valaki belefojtson a vízbe! - dühöngött a szőke hajú fiú.

  - Tiszta hülye, bal lábal kelt fel - sóhajtott a vörös hajú fiú, majd egy puszit adott a számra - Szia kicsim - mosolygott rám kedvesen.

  - Ugye nem lesz ilyen egész nap? - sóhajtottam megrökönyödve, miközben a fejemet barátom vállának döntöttem.

  - Nagyon remélem, hogy nem - rezzent össze Izuku.

Nehezen, de sikerült lenyugtatnunk Bakugot, mire ő idegesen előrement, és beállt a sorba, hogy vegyen magának belépőt a strandra. Míg a sorban álltunk, addig Ochacoval kisebb vitába szálltunk a barátainkkal, miszerint nem engedték, hogy magunknak vegyük a belépőnket, hanem mindenáron ők akarták megvenni. Amikor pedig mi kerültünk volna sorra, Eijirouék a pénztárhoz rohantak, és kértek nekünk is jegyet. Ochacoval csak sóhajtva néztünk egymásra, majd követtük a fiúkat be a strandra. Ahogy beléptünk, feltették nekünk a kezünkre a belépőnket.
  Következett az első nehéz fázis, a helytalálás. Ahogy beljebb mentünk, mindenfelé nézelődtünk, hogy egy tökéletes helyet találjunk magunknak. Olyat, ami közel van a medencékhez, az árusokhoz, valamint árnyékban is van. Beljebb érve a medencéknél, Izuku hirtelen felszólalt.

  - Ott! - szólt hirtelen, miközben egy szemmel jól látható helyre mutatott.

A három fiú egymásra nézett, majd ezt követően sprintelni kezdtek afelé a hely felé, úgy, hogy előtte Eijurou és Bakugo ledobták hirtelen a táskáikat a vállaikról. Amikor még csak pár méterre voltak tőlünk, láttam ahogy Bakugo és Eijirou hátán megfeszülnek az izmaik, melyeket tökéletesen lehetett látni a trikójuknak hála. A két előbb említett fél gyorsabb volt, mint Izuku, hiszen neki a hátán ott volt a táskája. 
  Bakugo és Eijirou átfutva a többi strandoló között próbáltak meg minél előbb odaérni a  tökéletes helyhez, közben pedig Bakugo átugrott egy őrizetlenül hagyott ruhakupacot, ami miatt kiesett a ritmusból, és lemaradt kicsit. A következő gond az volt, hogy épp akkor ment oda egy maximum 8 éves kisfiú, és stílusosan ledobta a törölközőjét arra a helyre. Ahogy Bakugo és Eijirou odaértek, egyszerre ordítottak a kisfiúra.

  - Ez a mi helyünk! - álltak meg nehezen, miközben rákiabáltak.

A kisfiú morcos tekintettel vette fel fehér törölközőjét, majd battyogott arrébb. A két fiú csak egymásra néztek, majd lepacsiztak. Ezt követően levegőért kapkodva néztek felénk.