Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

41. Fejezet

Itt volt végre. Csütörtök, az a nap, amikor Bakugo születésnapja volt. Reggel az ajándékos tasakkal léptem ki a házból. Én adtam a bőrdzsekit, míg Eijiou a szettet. A többiek már ott álltak a kapuban. Bakugo a telefonját nyomta, Izuku és Ochaco beszélgettek, míg vörös hajú barátom felém nézett, és mosolygott.

  - Sziasztok! - köszöntöttem őket, majd Eijirou ajkára adtam egy gyors puszit, végigölelgettem legjobb barátaimat, majd mind a négyen Bakugo felé fordultunk - Hát jó reggelt! - mosolyogtam rá erősen.

  - Neked is jó reggelt - nézett rám furcsán, majd a többiekre esett a tekintete - Miért vigyorogtok ennyire kibaszott ijesztően?

Csak mosolyogva a többiekre néztem, majd mind Bakugo elé nyomtuk az ajándékainkat.

  - Boldog Születésnapot! - mondtuk egyszerre.

A szőke hajú fiú eléggé meglepetten nézett ránk, majd pírral az arcán oldalra vezette tekintetét.

  - Nem kellett volna vennetek semmit se - motyogta alig hallhatóan.

  - Ne szórakozz már, Bakugo! - nevetett Eijirou.

  - 17 éves lettél, ez nem kis dolog! - mosolyogtam rá.

  - Köszönöm - motyogta zavartan, majd elvette tőlem, és Eijiroutól az ajándékot, mire a fiúval közelebb léptünk hozzá, és míg én a bal oldalról, addig ő a jobb oldalról adott a szőke fiú arcára egy nagy, cuppanós puszit.

  - Sikerült! - vigyorgott Eijirou.

  - Kinyírlak benneteket! - kezdett el üvölteni velünk a fiú, majd idegesen Izukuék felé nézett - Próbáljátok meg, és gondoskodom róla, hogy nem élitek meg a 17. életéveteket!

Izukuék ijedten tartották a fiú felé az ajándékukat, majd ezt követően a fiú elvette tőlük, és egy dörmögés mellett megköszönte.
  Végül elindultunk a suliba. Bakugo ment elől, és konkrétan terrorban tartotta Izukut, míg Eijirou próbálta megvédeni őt. Mi addig mögöttük beszélgettünk legjobb barátnőmmel. 

  - Suli után egyből megyünk akkor? - kérdeztem tőle halkan.

  - Igen. Tegnap már Kirishima-kun és Deku-kun elkezdték a bútorokat összerendezni, és mai magasabb helyen van dísz, feltették.

  - Remek, akkor díszíteni kel, meg a torta. Ez, hogy lesz majd? Ki megy a tortáért, ki díszít?

  - Basszus, nem beszéltük meg - rezzent meg barátnőm - Lehetne, hogy mi megyünk a tortáért, Deku-kunnal?

  - Persze. Ti intéztétek, az a logikus, ha ti mentek - mosolyogtam rá kedvesen.

  - Akkor jó - ölelt magához Ochaco, miközben mentünk - Már várom az estét!

  - Én is! - öleltem őt szorosan.

A nap hamar elment. A többiekkel titokban egyeztettünk, hogy mikorra jöjjenek, és, hogy még véletlenül se szóljanak Bakugonak. És így is lett. Tartották a szavukat. Iskola után mindenki elment a dolgára. Mi Eijirouval lepakoltunk otthon, átöltöztünk a bulira, majd külön-külön mentünk el ahhoz a házhoz, amit kiadtak nekünk. Mi most jártunk itt másodszor.
  Ahogy bementünk, egyből neki is álltunk díszíteni a házat. Szép nagy volt, és Bakugo bulijához tökéletes.

  - Te jó ég - néztem bele a hűtőbe, és szinte elszörnyülködtem, amikor megláttam a sok alkoholt - Mégis hogyan vettétek meg ezeket? És ki fogja meginni? - néztem Eijiroura.

  - Iida bátyja vett párat, valamint anyával vettük a többit. Meg Kaminari is vetetett a szüleivel. A legutolsó kérdésre a válasz pedig az, hogy mi isszuk meg - nevetett.