Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

14. Fejezet

Elhasznált papírzsepik, csokis papírok, kisírt szemek. Ez volt a szituáció, melyben jelenleg legjobb barátnőmmel voltunk. Sírt ő is, nem csak én miután elmeséltem neki, hogy mi történt Kirishimaval.

  - Bocsánat, nem ilyen délutánra számítottál gondolom - töröltem meg a szememet, majd egy zsepit adtam Ochaconak. 

  - Nem, nem - rázta meg a fejét - Együtt sírunk, együtt nevetünk - nézett rám kedvesen - Mindig. 

  - Köszönöm - vettem szaggatottan a levegőt - Nem tudom, most mi legyen. Nagyon nem..

  - Biztos van valami. Történt valami, amit nem akar elmondani. Viszont Bakugo-kun tudja. Eben biztos vagyok.

  - Igen, biztos tudja, csak nem mondja el. És fáj ez az egész. Rettenetesen..Beszélni se tudok vele, mert nem is akar velem beszélni..

  - Megoldjuk, oké? - simogatta meg barátnőm a vállam.

  - És holnap majd suli után bent kell maradnom vele, olyan 1 órára körülbelül..Ugye nem volt faktom már vagy 2 hete, mivel Fat Gum nem ért rá, és kicsit beteg is volt. És ma volt már, és szólt, hogy holnap suli után maradjunk bent egy kicsit, mert beszélni szeretne velünk. Komolyan mondom.Hogy pont ugyanarra a fakultációra kellett mennem Kirishimaval. És csak ketten vagyunk..

  - Nyugi..nem kell hozzászólni, és próbáld majd meg ignorálni. Tudom, nem lesz könnyű, de tényleg próbáld meg Bár kicsit szívás, hogy pont pénteken kell bent maradni..

  - Csak 1 óra az egész - sóhajtottam frusztráltan. 

  - Kibírod. Maradjak bent veled?

  - Nem kell - ráztam meg a fejemet - Kicsit furcsán nézne ki, ha te is ott lennél. És Fat Gum velünk szeretne csak beszélni.

  - Egyébként nagyon durva. Amikor elsősök voltunk Fat Gum egész másmilyen volt. Nagyon volt a testalkata is. Azonban az idei évre nagyon durván lefogyott. 

  - Csak nem tetszik? - kérdeztem nevetve.

  - Most nézz már rá! - nevetett a barna hajú lány - Egyébként tudod jól, hogy Dekut semmi pénzért nem hagynám el.

  - Ne is..Izuku egy nagyon jó ember, aki nagyon szeret téged. És te is őt - tettem hozzá az utolsó mondatot. 

  - Igen - szólt zavartan - de kérlek ne beszéljük most erről.

  - Miért? - néztem barátnőmre kíváncsian.

  - Nem szeretnék úgy beszélni erről, hogy közben te..Tudod..

  - Ahj, ne butáskodj. Mind a ketten a legjobb barátaim vagytok, és nem akarom, hogy a baráti kapcsolatunk csak rólam szóljon. Tudom, hogy vannak ilyen barátságok, ahol csak az egyik félről szól minden. Hogy vele mi van. Hogy ő mit csinál, hogy neki mi a jó. És ha te elkezdesz valamit mondani magadról, akkor elkezdi belekavarni a saját dolgait - magyaráztam - Bár szerencsére nekem nincs ilyen barátom, és nem is volt. De Kirishima mesélte, hogy volt egy olyan barátja még régen, akivel ez volt a helyzet. Őszintén szólva nem lettem volna szegény lánynak a helyében..

  - Hát én sem. És örülök, hogy mi mások vagyunk - sóhajtott megkönnyebbülve.

  - Küldünk Izukunak vicces képeket? - kérdeztem barátnőmtől.

Ő bólintott, mire én előkaptam a telefonomat. Ahogy ez megtörtént, és beléptem a Messengerbe, a szívem hevesebben kezdett el verni, és szinte ledermedtem.

  - [Név]? - szólított meg Ochaco, majd a telefonomra nézett - Mi a franc..

Barátnőm egyből rányomott arra az üzenetre, melyre én nem mertem.
  Az üzenet Kirishimatól jött. A mostani üzenete előtt, csupán a törölt becenevek voltak, és az ehhez hasonló dolgok. Ám a mostani más volt..

Kirishima Eijirou:  Sajnálom

Ennyi. Mindössze egyetlen egy szót. És én megnyitottam.

  - Jó embernek küldte? - szóltam halkan, miközben remegtem.

  - Akkor már írta volna, hogy nem ide.. - szólt egyből Ochaco - Ezt komolyan gondolja?

  - Nem tudom.. - szorítottam össze az ajkaimat - Szerinted..vissza kéne írnom?

  - Nem tudom..Ezt most tényleg nem..Erre mit lehet egyáltalán visszaírni?

  - Nem tudom.. - zártam le a telefonomat - Ezt a mostani esetre értette? Vagy úgy általánosságban? vagy arra, hogy szakított velem?

  - Na látod. Már is van mit visszaírni.

  - Nem megy..Nem tudom ezeket megírni neki. Nem vagyok elég bátor hozzá..

  - Megkel tenned. Visszaakarod őt szerezni, nem? - mosolygott rám kedvesen - Néha akkor is megkel tennünk bizonyos lépéseket, ha azok nehezek. Csak így léphetünk tovább a fájdalmas, nehéz dolgokon.

Aprót nyeltem, majd feloldottam a telefonomat. A kis kamera körül kék körök váltották egymást, mely azt jelentette, hogy Kirishima épp a chatet nézi. És azt is látta, hogy én a chatet nézem.
  Gondolkodás nélkül kezdtem írni. Nem sok mindent, de mégis azt akartam, hogy hatásos legyen.
Többször is átolvastam, miután leírtam a szavakat. Aztán következett a nehezebb része: elkellet küldenem. Ám végül nagy erőt vettem magamon, és elküldtem az üzenetemet. 

Me: Mit? Hogy szakítottál velem? Hogy fájdalmat okoztál? Hogy megsirattál? Vagy azt, hogy egyáltalán elpazaroltad rám az idődet?

Az üzenet elküldve. Kirishima pedig egyből megnézte.