Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

21. Fejezet

Ahogy kimentünk az ajtón, a szürke hajú fiú már a folyosón várt. Amint kiértünk, ő felénk fordult.

  - Na halloka - mosolygott le rám a fiú.

  - Szia - néztem fel rá - Figyelj.  Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy szünetben beszélgetünk, de nem szeretném magára hagyni Izukut.

  - Oh, rendben. Nem baj - nézett rám őszintén - Akkor tesin? Vagy suli után?

Válasz nélkül néztem a legjobb barátomra.

  - Nem muszáj velem lenned minden szünetben - mosolygott rám kedvesen - Menj csak majd el vele. De velem gyere el most a büfébe, kérlek - szólt zavartan.

  - Elmegyek nyugi - böktem meg a vállát - Akkor majd harmadik órában?

  - Akkor majd harmadik órában - szólt kedvesen, majd megcirógatta egyik ujjával az arcomat - Átöltözöl?

  - Át. Te?

  - Akkor én is - nevette el magát, majd eltávolodott.

Intett nekünk egyet, majd visszament a terembe.

  - Tudod, tényleg látszik rajta, hogy érez valamit irántad - szólt Izuku, miközben továbbmentünk - Legbelül örülök ennek, hogy van valaki melletted rajtunk kívül. De mondd.Túl tudsz rajta lépni?

  - Nem tudom. Próbálok, de közben nem könnyű. Nem könnyű elfelejteni majdnem három évet. 

  - Tudom - ölelt át a vállamnál - De tudod mi itt vagyunk veled, és nem lesz semmi baj. Nem muszáj összejönnöd valakivel, hisz van időd.

  - Igen, de valahogy az élet úgy hozta, hogy ezekben a nehéz időkben megkaptam őt is magam mellé, hogy jobban tudjak felejteni. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de próbálok megbirkózni vele. 

  - Ez a beszéd, [Név]! - szorított magához boldogan, majd a fejemre adott puszit - Na mi enne ha meghívnálak valamire? - állt be velem a büfé sorába.

  - Tényleg? - néztem rá izgatottan.

  - Tényleg - mosolygott rám a zöld szemű fiú.

Boldogan mosolyogtam rá vissza, és hálás voltam az életnek, hogy megkaphattam Izukut és Ochacot. Ők azok, akiket soha nem váltanék le, senki másra. Szeretném azt mondani, hogy fontosabbak Kirisimanal, de mindig is Kirishima volt az első helyen számomra, és annak ellenére, hogy nincs itt velem, hogy bunkó, és semmi közünk már egymáshoz, képtelen vagyok eltüntetni erről az apró listáról.

Az órák teltek, míg harmadik óra nem lett. Az öltözőben hamar áthúztam a testnevelés cuccomat, majd a lányok beszélgetését hallgattam.

  - Ugyan, semmi se - szólt nevetve Kendo, majd felém fordult - [Név], tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de mi van veled és Tetsutetsuval?

Ekkor minden szem rám szegeződött, és kíváncsi pillantásokat kaptam. 

  - Igazából - gondolkodtam el - Nem tudom minek lehetne nevezni ezt a kapcsolatot - szóltam zavartan - Alakulóban van? - kérdeztem magamtól hangosan.

  - Úristen! - ugrott fel Kendo, ahogy a többi lány is az osztályomból.

A többi B-s lány már kint volt az öltözőből, és csak Kendo maradt bent velünk.

  - Sikerült túllépni Kirishima-kunon? - kérdezte kedvesen Momo.

  - Nem teljesen még - szóltam halkabban - Próbálok túllépni, de nem mondom azt, hogy sikerült. Viszont mélyen legbelül hiszek abban, hogy Tetsutetsu mellett sikerül őt elfelejtenem.