Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

36. Fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy Hector rám ugrik, és nagyon mókásnak találja azt, hogy szétnyalja az arcomat, és vizes kis orrát a fülembe nyomja. A maximum 15 cm magas kiskutyám ugrálni kezdett rajtam, melynek következtében sikeresen fel is ébresztett.

  - Hector, ne már - nyomtam el a fejét magamtól, de ő ezt nem hagyta.

A fejem mellé bújt, majd ezt követően bebújt a takaróm alá, és befészkelte magát a hasam mellé, és odabújt. Benéztem a takaróm alá, és mivel Hector fekete színben pompázott, teljesen eltűnt a sötétben.

  - Ahj, édesem - néztem az ásító csöppségre, majd megsimogattam a fejét.

A telefonomat a kezembe vettem az éjjeliszekrényről, majd megnéztem az időt. Háromnegyed 7 múlott pár perce, szóval még van időm pihengetni, mielőtt felkelnék. Az idő mellett megnéztem az üzeneteimet is, ahol először is az Eijiroutól jött szöveget olvastam el.

Babu❤🔐: Jó reggelt kicsim❤
Babu❤🔐: Remélem jól aludtál és nem vagy fáradt
Babu❤🔐: Majd olyan háromnegyed 8 körül megyünk eléd, ha úgy jó neked
Babu❤🔐: majd írok ha ott vagyunk, addig készülj el❤
Babu❤🔐: puszi, szeretlek ❤❤

Boldog mosolyt húztam a számra, majd visszaírtam Eijirounak. Ahogy ezzel megvoltam, lenyomtam magamról a takarót, majd Hectort a hasamra húztam és simogatni kezdtem a fejét.

  - De álmos valaki. Nem aludtál este, vagy mi? - vakargattam meg a fülét, mire ásított egyet - Apu ma átjön hozzád, és hosszú idő után játszik veled - beszéltem hozzá boldogan, mire csak megnyalta a kezemet. 

Végül letettem kiskutyámat az ágyra, majd nagyot nyújtózva kikeltem meleg ágyamból. Ezt követően a szekrényhez léptem, majd kivettem belőle a mai ruhámat, és felöltöztem. Fújtam magamra dezodort és parfümöt, majd az iskolatáskám felé fordultam, végül az íróasztalom felé. 

  - Mi a... - akadt belém a szó, amikor megláttam a rendezetlen íróasztalt, ahol minden cuccom szanaszét volt.

Az összes holmim összevissza helyezkedett el asz asztalon, a székem alatt, meg mellette pedig mindenhol papírcafatok voltak. Ne. Ezt ne. Ha azaz amire gondolok, akkor nagyon ideges leszek. Lehajoltam, majd összeszedtem pár papírdarabot amin még látszódott az írás. Jobban szemügyre véve mérgesen fordultam oda Hectorhoz, aki az ágyamon hempergett.

  - A magyar beadandóm! - szóltam rá egyből, mire megállt a hempergésben, összehúzta füleit, és mancsait a fejére tette - Ne bújj el, látlak! - mentem felé idegesen - Komolyan szétszedted a házimat? - huppantam az ágyra, és mérgesen néztem rá.

Ő csak elvette mancsait az arcáról, majd ártatlanul nézett rám. Azonban most ez nem tudott meghatni, és nem túl durván, de párszor megütögettem a fenekét, hogy  tudja, ilyet nem csinálhat. 
  Viszont most mégis mit tegyek? Ma harmadik óráig megkel csinálni, és ezt vagy három órán keresztül írtam egyhuzamban! Ő pedig biztos, hogy 5 perc alatt rágta szét. Idegesen rohantam le a konyhába ahol csak egy üzenet várt, hogy a nagyszüleim elmentek a rokonokhoz és este jönnek, de reggeli a hűtőben, és pénz is van, ha esetleg kéne. Villámgyorsasággal reggeliztem meg, majd 7 óra után pár perccel elkezdtem írni gyorsan az új beadandót, amihez nem tudtam, hogy mit írjak. Nyilván ugyanezt nem tudtam leírni még egyszer, és annyira pánikoltam, hogy nem volt semmi gondolat a fejemben.
  Csak akkor néztem fel, amikor csengettek, és leesett, hogy háromnegyed 8 van, és a többiek itt vannak. A cuccom bedobáltam a táskámba, Hectort levittem a nappaliba, ahol hála istennek el is aludt, majd gyorsan felhúztam a cipőmet, és szinte kirántottam a bejáratiajtót.