20. Fejezet

2.4K 178 91
                                    

A péntek délutánom csodásan telt, és miután hazamentem, a nagyszüleimmel voltam, és velük beszélgettem, valamint este még társasoztunk is együtt közösen. Ők 9-kor már mentek aludni, én viszont ég fent voltam, és csukott szobaajtó mellett telefonáltam Ochacoval, és Izukuval. Így telt a péntek estém.

A szombatom viszont már sokkal eseménydúsabb lett.

Szombat reggel, amikor felkeltem, nem volt túl jó kedvem. Komótosan keltem ki az ágyból, és ugyanilyen tempóban öltöztem is fel. A reggelimet követően, beszéltem a nagymamámmal. Mivel az utóbbi években Kirishimaval mentem ki anyukám sírjához, és idén ez nem volt megvalósítható, máshogy alakultak a dolgok. A nagyszüleimmel megbeszéltük, hogy együtt megyünk ki, és viszünk virágot.

Autóval tettük meg a temető felé a távot, az ülésen mellettem pedig három csokor, gyönyörű virág volt található. Hamar megérkeztünk a temetőbe. Őszintén szólva jelenleg nem akartam ott lenni, hiszen nagyon rossz érzés volt a lelkemben.
A nagyszüleim voltak az elsők, akik lehelyezték a virágot. A nagymamám kicsit sírdogálva mondott pár szót anyának, s miután ők végeztek, visszamentek az autóhoz.

- Szia anyu - sétáltam a sír elé, majd lehelyeztem a saját csokromat is - Sajnálom, hogy mostanában nem olyan sokszor jövők, csak sok minden összejött. Kirishimaval szakítottunk - kezdtem bele, közben leültem a sír melletti padra - Illetve ő szakított velem. Nem tudom, hogy miért, és igazából mi okból, de tudni szeretném. Némileg feladtam azt, hogy megtudjam miért is történt ez. Fájdalmat okozott nekem. Nagyon nagyot. De nem vagyok vak. Tudom, hogy csak elakar taszítani, de nem tudom, hogy miért. Hogy miért is lett ilyen velem. És nem csak velem..Mindenkivel, kivéve Bakugoval. Hiányzik, anyu.. - szorítottam meg a kezemet a combomon - Annyira hiányzik nekem..Hiányzik, hogy beszéljünk..Hiányzik, hogy megölelhessem..Hogy puszit adjak neki..Hogy csak nézzük egymást, vagy érezzem a társaságát. Hiányzik az érintése..Egyszerűen belebolondulok, annyira hiányzik..Mindig itt volt nekem, és most vége van. És úgy érzem, hogy akkora fájdalom van a mellkasomban, hogy kiszakad..Visszaszeretném őt kapni..Szeretném ah ugyanúgy mosolyogna, mint régen..Viszont itt van ő..Az évfolyamtársam Tetsutetsu, aki egy nagyon édes fiú, és bevallotta, hogy tetszem neki. Nem értem magam anyu.. - szóltam halkan - Tudni szeretném, hogy Kirishimanak mi a baja velem. Visszaszeretném őt kapni..de közben azt akarom, hogy már túl legyek rajta..Viszont Tetsutetsu.. - haraptam némileg az ajkamba - Úgy érzem a szívem mélyén, hogy ő egy út a túllépés felé. Afelé az út felé, ahogy túltudok lépni. Bár ezen nehéz lesz, hiszen Kirishimat már nagyon régóta az életem része. Nem csap pár éve. De visszatérve Tetsutetsura - nyelte aprót, miközben a szemem csillogni kezdett - Nagyon látom rajta, hogy próbálkozik, és tényleg egy nagyon édes srác, és én szeretnék neki adni egy esélyt annak ellenére, hogy nem léptem túl teljesen Kirishiman..És..Tudod.. - nyeltem aprót, miközben egy nagyon rossz érzés futott rajtam végig - Olyan jó lenne, ha ezt személyesen is eltudnám neked mondani..Ha hallanám a hangod, ah látnám a reakciód..Nekem még az is jó lenne, ah lecsesznél a viselkedésem miatt. Bármit. Jó lenne, ha tudnék veled beszélni, amikor csak akarok. de nem tudok..Nincs senki akinek eltudnom mondani a dolgokat. Tudom, itt vannak Ochacoék..De ők nem ugyanolyanok. Nekem rád van szükségem. Az anyukámra - pattant ki pár könnycsepp a szememből, és jelent meg a kék farmeromon - Annyiszor szorul anyu a mellkasom a fájdalom miatt. Hiányzol, annyira de annyira hiányzol..Rossz nézni, hogy mások az anyukájukkal vannak, és azt, hogy páran veszekednek vele. Én annyi mindent megadnék, ha legalább veszekedni tudnék veled.. - vettem mély levegőt - Remélem minden rendben van veled, és hogy nem fáj már semmid. Tudom, hogy ott jobb neked, mert már nem fáj semmid. Viszont egy picit még jó lett volna, ha maradsz. Ha megismerem az anyukámat..Hogy elmondhassam, olyan szeretnék lenni, mint ő. Mert nála erősebb ember nem volt, akit ismertem - szorítottam össze az ajkaimat, miközben hagytam, hogy a sós cseppek távozzanak.

Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|Where stories live. Discover now