Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

48. Fejezet

Mikor már éreztem, hogy alig kapok levegőt, próbáltam megnyugodni. Szemeimet erősen törölgetni kezdtem, miközben egyre mélyebb, és mélyebb levegőt vettem. Nagyon minimálisan megtudtam nyugodni, annyi időre, hogy felálljak, és a nappaliba tudjak menni remegő lábaim segítségével. Ott ismét kitöröltem a könnyeimet az arcomból, majd a telefonomat a kezembe vettem, és egyből beléptem a Messengerbe. A kezem remegett, és teljesen hideg volt, így nehezen navigáltam az ujjaimat.
Az ujjam egyből az elérhető ismerősök opcióra siklott, és kerestem a barátaimnak a nevét. Szerencsére Izuku neve zölden villogott, így gyorsan rá is mentem, mellyel megnyitottam kettőnk beszélgetését.

Me: Izujku
Me: Ha ráeérsz
Me: nagyon szépen rélel
Me: gyere át
Me: kérkek....
Mosolybomba❤️: Mi történt [Név]?
Mosolybomba❤️: Baj van?
Me: kérlek
Me: csak gyer eha tudsz
Mosolybomba❤️: Negyed óra is ott vagyok!

Ahogy megkaptam Izuku üzenetét, összerogytam a kanapén. Örülök, hogy értette, amit írtam neki, hiszen a könnyeimtől alig láttam a billentyűzetet..
A telefont magam mellé helyezve próbáltam megnyugodni,d e tudtam jól, hogyha Izuku ideér, akkor ismét sírni fogok. Ennek ellenére sikerült leállítanom a sírásomat de még mindig feltörni készült, még utána is.
Ahogy eltelt negyed óra, hallottam ahogy kopognak erősen az ajtón. megtörve, ismét könnyes szemekkel rohantam az ajtóhoz, és szinte kitéptem a helyéről, és ahogy megpillantottam a zöld hajkoronát, egyből a fiú elé léptem és szorosan megöleltem őt. Éreztem ahogy lihegett, szóval valószínűleg futott. Annyira erősen nyomtam a fejemet a mellkasába, hogy illata beáramlott az orromba. Ő még mindig levegőt kapkodva ölelt magához erőtlenül.

- Mi..a..Mi a baj? - nyögte ki nehezen levegőt kapkodva.

Mivel képtelen voltam megszólalni, és csak szorítottam őt, miközben sírtam, ezért a fiú elkezdett piciket lépkedni befelé, és amint az ajtó mögött voltunk, ő becsukta azt.

- Összevesztetek Kirishima-kunnal? - megráztam a fejemet - Uraraka-sannal? - megráztam a fejemet - Kacchannal? - megráztam a fejemet - A nagyszüleiddel? - ismét megráztam a fejemet - Akkor mi történt? Nagyon megijesztesz, [Név].. - szorított magához, és nem szólt ezt követően semmit, csak engedte, hogy kisírjam magamat karjai között.

Csak álltunk az ajtó előtt, ő pedig ölelt magához, és hol a hátamat, hol a hajamat simogatta. Várt. Tudta jól, ha sikerül lenyugodnom, akkor mindent elfogok neki mondani. És így is lett. Olyan negyed óra múlva sikerült lenyugodnom, amikor mindenkit kiadtam magamból, és leültünk a kanapéra. Ekkor elmondtam Izukunak azt, amit nekem mondott Fat Gum. Ő hallgatott, és sok helyen le is blokkolt. De főleg ott, hogy ki is az igazi apukám. Amint elmondtam neki mindent, megmutattam neki a képeket.

- Akkor.. szólt, amikor megnézte a képeket is - Aizawa-sensei és Present Mic is tudták - szólt halkan.

- Tudták. Meg ugye Eijirou is, de azt mondtam - sóhajtottam nagyot szaggatottan.

- Figyelj, szeretnék segíteni, de jelenleg nem tudom mit mondhatnék neked. Neked kell átgondolni a dolgokat, és választ adni neki. Szeretnél-e esélyt adni neki, vagy nem.

- Őszintén? - néztem rá fájó tekintettel - Nem tudom. Egyszerűen annyira ideges voltam rá, amikor elmondta, hogy az valami hihetetlen. De már nem érzek haragot, csupán hatalmas nagy csalódottságot.

- Elhiszem - nézett rám együtt érzően - De minden rendben lesz - fogta meg a kezemet - Tisztítsd ki a fejedet, gondolj át mindent töviről, hegyire, és azután beszélj csak vele. Tudod, én látom Fat Gumon azt a csodálatot, amivel sokszor rád néz. Látszik rajta, hogy tényleg fontos vagy neki. De ez csak az én véleményem. Nem szeretném ha ez befolyásolna, csak elmondom, hogy én miképp látom a dolgokat.