Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

15. Fejezet

Kirishima épp ír. Elolvasta, és most épp gondolkodik, hogy mit írjon. Félek. Az egész testem remeg..

  - Félek - szóltam halkan.

  - Nem kell. Itt vagyok - szorította meg Ochaco a kezemet.

Mély levegőt vettem, és hirtelen rezzentem össze, amint üzenetem érkezett. Hunyorítva néztem a chatre, amin látható volt, hogy Kirishima visszaírt. Összeszedtem minden bátorságomat, majd kinyitottam teljesen a szememet, és az üzenetre néztem.

Kirishima Eijirou: Mindent. És nem  volt időpazarlás azaz idő.
Kirishima Eijirou: Csak ennyit szerettem volna mondani.
Kirishima Eijirou: Szia [Név]
Me: Szia

Egyből visszaírtam neki, és ki is léptem a beszélgetésből. Mi a fene volt ez?

Ochacoval nem értettük ezt az egész helyzetet. Úgy aludtunk el, hogy még mindig rejtély volt számunkra minden.

Másnap minden visszajött a régi kerékvágásba. Kirishimaval nem szóltunk egymáshoz. Nem változtatott semmit azaz üzenet. Viszont éreztem rajta, hogy már nem olyan durván áll hozzám. Éreztem a légköréből, hogy tényleg bánja a dolgokat. És volt valami, amit Kirishimanak mindig is elhittem. Az, hogyha azt mondja sajnálom, akkor az őszintén,a  szíve mélyéről jön. 

Telt a nap, míg el nem jött az utolsó óra. Nem öltöztem át, mivel semmi kedvem nem volt ma tesizni. Ochacoval magam mellett hagytam el a lányok öltözőjét, ahol páran még voltak bent. Barátnőm már átöltözött, és egy fekete, divatosabb melegítőt viselt, ami tökéletes volt neki a tesiórára. Felül egy fehér póló volt rajta, amin az iskola logója volt megtalálható, és az iskola neve. 

Ahogy haladtunk a testnevelés terem bejáratához, hangokat hallottunk meg magunk mögött. Hátrapillantva Kaminarit, Izukut és Tetsutetsut pillantottuk meg. Kaminari nem volt átöltözve, viszont a másik kettő fiú igen. Izuku egy nagyon sötétzöld rövidnadrágot viselt, mely testnevelésre volt megfelelő. Felül egy ugyanolyan pólót, mint Ochaco, csak férfi verzióban. És ott volt végül a szürke hajú fiú. Világosszürke rövidnadrágot viselt, felül pedig egy fekete pólót. 
  A fiúk beszélgetve, és nevetve jöttek ki, és amint megpillantottak minket, csatakoztak hozzánk. Izuku egyből Ochaco mellé ment, és az állát ráhelyezte a barátnője fejére, míg kezét a lány ujjaira kulcsolta. Olyan édesek voltak. Mindig is örültem nekik, hiszen nagyon gyönyörűen mutatnak együtt. 
Kaminari Izukuék elé állt, Tetsutetsu pedig elém, így alkottunk egy kisebb körnek nevezhető formát.

  - Remélem nem fogunk megint kosarazni - sóhajtott Kaminari.

  - Te nem is tesizel, Kaminari - nézett rá a szürke hajú fiú.

  - És akkor? Attól még nem szeretem a kosarat. Bakugo olyan erőszakosan játszik, hogy még akkor is félek, ha én nem játszom.

  - Kosarazni én sem szeretek - szólt hozzá Izuku.

  - Én sem. Túl durva. Mindig fellökik egymást a  többiek - borzongott össze Ochaco, mire Izuku egy puszit adott a fejére. 

  - Te szereted? - néztem fel a szürke hajú fiúra. 

  - Szeretem igazából, bár a foci csapatban vagyok benne - magyarázta - Na és te? Bár lehet sokat elmond az, hogy nem öltöztél át - mosolygott rám.

  - Szeretek tesizni, csak most nem volt kedvem - vontam vállat kedvtelenül.

Tetsutetsu kérdően nézett rám, majd Kaminariékra, akik nem igen figyeltek ránk, hiszen Kaminari épp azt magyarázta, hogy milyen nehéz, és veszélyes (?) az, hogyha az ember zsákol.