Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

4. Fejezet

- Kinyithatom a szememet? - kérdeztem teljes kíváncsisággal a hangomban.

- Nem, még nem. Ne legyél ennyire kíváncsi - sóhajtott a vörös hajú fiú - Egy nagyon picit várj még.

Hallottam, ahogy Kirishima valamivel csörömpöl, s emiatt egyre inkább kíváncsivá tett.

- Jó, most már kinyithatod - mosolygott, amit hallottam a hangjában.

Szemeimet ekkor kinyitottam, és szinte a levegő is megállt bennem. Kirishima ott ült a szőnyegén törökülésben, kezeiben pedig egy nagyon pici, fekete kiskutya pihent, aki épp abban a pillanatban ásított egy nagyot. Egy Golden Retriever volt az. A kedvenc kutyafajtám.
Kirishima egy édes mosolyt küldött felém, majd felemelte a kutyakölyköt, és a mancsával felém integetett. A szemeim erősen könnyben áztak, és kezemet a szám elé kaptam.

- Tudom, hogy tegnap volt a születésnapod, de csak ma tudtam őt elhozni a volt gazdáitól - beszélt kedvesen hozzám a barátom, majd a kiskutyára nézett - Köszönj szépen az új gazdidnak - integetett továbbra is a mancsával.

- De, tegnap..Tegnap már megkaptam.. - beszéltem akadozva, hiszen alig tudtam elhinni ezt az egészet.

- Tegnap elmentünk vacsorázni, utána elmentünk hozzád. Eltöltöttünk egy csodálatos éjszakát, ami neked, és nekem is az első volt, de bíztál bennem, és elmondásod szerintem nagyon élvezted, ahogy én is - jelent meg némi pír az arcán - Hidd el, ez bőven kevés születésnapi ajándék, egy olyan lánynak, mint te. Szóval ő mostantól a kisfiúnk. Neve még nincs, mert szeretném, ha te adnál neki. De mostantól én vagyok a papa, - ölelte magához a kiskutyát, majd rám mutatott a kis kölyök mancsával - ő pedig a mama.

Remegve guggoltam le hozzájuk, mire Kirishima a kezembe adta a kutyakölyköt. Olyan picurka volt, hogy teljesen elfért a kezeim között.

- Köszönöm - engedtem ki magamból a boldogság okozta könnyeket - Annyira köszönöm..

- Ne sírj már - ölelt magához, azonban a kiskutyára vigyázott közben, hogy össze ne nyomja - Szeretlek [Név] - puszilta meg a nyakamat.

- Én is szeretlek téged - hajoltam el tőle könnyezve.

A kiskutyának megvakartam a hasát, mire elterült a szőnyegen.

- Asszem párszor majd féltékeny leszek, és figyelnem kell, nehogy elvegyen tőlem. Nagy nőcsábász a srác - simogatta meg a vörös hajú a kiskutyát, közben pedig a mancsával kezdett el játszani.

Olyan aranyos volt ez a jelenet, hogy a szívem megtöltődött boldogsággal. Soha nem akartam, hogy ezek a percek véget érjenek. Soha.

Az ágyamon feküdtem, miközben visszagondoltam egy 4 hónappal ezelőtti emlékre. Egy olyanra, amikor a születésnapom volt, és Kirishimaval még együtt voltunk. Akkor kaptam tőle a kiskutyámat, Hectort. A piciny állatka jelenleg mellettem fekszik, és mély álmát alussza. Olyan kis nyugodt.

- Neked nem hiányzik? - kérdeztem halkan, ám mégis tudtam, hogy nem fog válaszolni nekem, hiszen ez lehetetlen.

Ujjaimmal fekete szőrét simogattam, közben gondolkodtam a dolgokon. Kiszeretném deríteni, hogy miért szakított velem. Mert jogom van tudni. Nagyon is.

- Mit szólsz hozzá? - emeltem a kezem köz az álmos Hectort, aki egy nagyot ásított, és álmos tekintettel nézett rám - Anyu kideríti, hogy apu miért hagyott el minket. És majd ha egyszer átjön, jól megharapod - adtam puszit a pici buksijára.

A kiskutya csak pislogott rám, fekete szemeivel, hisz nem értette, hogy miről magyarázok neki. Hogy is érthette volna?
Óvatosan tettem vissza őt magam mellé, ő pedig hozzábújt az oldalamhoz.

Közben a telefonomat a kezembe vettem, majd írtam a közös csoportba, melyben rajtam kívül Izuku, és Ochaco voltak bent. Elmondtam nekik, hogy mit is szeretnék, ők pedig támogattak benne. Hiszen kell lennie egy oknak. Egy olyan oknak, mely véget vetett mindennek.

Ahogy a barátaimmal beszélgettem, beugrott egy újabb chat. Kirishima volt az..Egyből megnyitottam.

Életem❤🔐 törölte a hangulatjelet.
Életem❤🔐 törölte a chatszínt.
Életem❤🔐 törölte a becenevedet.
Kirishima Eijirou törölte a saját becenevét.

Ezt követően nem írt semmit. Lelépett. Én pedig ott maradtam könnyes szemekkel a chat előtt, melyen egykor beszélgettünk.