Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

17. Fejezet

  - Mondd - szólaltam meg, ahogy haladtunk a járdán - Akkor ez most az a randi amit tesi órán emlegettél?

  - Miért, szerinted mi más lenne?

  - És hova is megyünk pontosan? Mert hazaszólok akkor, hogy később érek haza - kaptam elő a telefonomat.

  - Megiszunk valamit, utána majd sétálgatunk. Ha így jó neked. Nem vittem még lányt randizni, így nem igen tudom, hogy ilyenkor mit szokás - vallotta be őszintén.

  - Rendben - bólintottam, majd megírtam a nagymamámnak, hogy kicsit később leszek, mert elmentem az egyik osztálytársammal sétálni, és meginni valamit. 

Ahogy megírtam az smst, eltettem a telefonomat. Az égre pillantva a csodálatos eget kémleltem. Gyönyörű volt a színek játéka. Piros, citrom, valamint narancssárga is megtalálható volt az égen. 

  - Milyen napod volt? - kérdezett hirtelen a fiú, valószínűleg azért, hogy felhozzon egy témát. 

  - Nem is tudom, hogy miképp tudnám leírni - szóltam zavartan.

  - Miért?

  - Volt egy kisebb balhé az osztályban, utána pedig egy kellemetlen 10 perces beszélgetés Kirishimaval, és Fat Gummal. 

  - Tesi óra közben volt ez a balhé? Amikor a terembe voltatok? 

  - Igen. Miért?

  - Hallottunk egy nagyobb csattanást, és hogy valaki megemeli a hangját - magyarázta - Bakugo volt?

  - Igen. És az a csattanás az a pofon volt, amit neki adtam - sóhajtottam.

  - Mi? - molyosodott el hirtelen - Most komolyan lekevertél egyet neki? - nevette el magát hirtelen. 

  - Le. Velem ne ebszéljen így.. - suttogtam magam elé.

  - Szeretnél róla beszélni? - pillantott el rám.

  - Ha lehet, inkább nem - néztem oldalra.

  - Jó, akkor nem nyaggatlak - halkult el.

Csöndben mentünk tovább egészen addig, amíg egy piros lámpához ne értünk. Ott megálltam, mire én csak  nézelődtem.

  - Hétvégén mit csinálsz? - kíváncsiskodott.

  - Elméletileg Ochacoékkal csinálunk valamit, de nem tudom még mit. Te? - néztem fel rá.

  - Csak leszek, aztán majd csinálok valamit. Még nem tudom - válaszolt egyből, mire csak kedvesen bólintottam és tovább nézelődtem.

Áthaladtunk a zebrán, míg a másik oldalra nem értünk.

  - Nem akarsz itt lenni, igaz? 

  - Hm? - emeltem rá a tekintetem. 

  - Látom rajtad, hogy nem igen akarsz beszélgetni. Elmehetsz, ha szeretnél - állt meg hirtelen - Nem kötelező velem lenned. 

  - Sajnálom, csak kicsit frásztó napom volt. De tényleg itt szeretnék lenni - néztem rá őszintén - Csak a mai nap kicsit megviselt..

  - Menjünk sétálni csak akkor. Vagy mit szeretnél? - kérdezte kedvesen. 

  - Nekem az is jó, ha veszünk valami innivalót, és leülünk valahova.

  - Biztos? - kérdezte kételkedve.

  - Igen. Nekem valahogy ez többet ér, mint az, hogy beülünk egy kávézóba. Olyan jó idő van. Legyünk inkább kint a szabadban - ajánlottam fel.