Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

13. Fejezet

Az agyam jelenleg nem működött. Szinte kikapcsolt.
  Alig bírtam felfogni azt, hogy Tetsutetsu itt van velem. Ő van egyedül itt, míg a barátaim isten se tudja hol vannak.
És ez a fiú, ez a szürke hajú fiú itt ül előttem, és az akit az enyémre préseli. Mit tegyek? Nem tudom mit tegyek. Mit lehet ilyenkor tenni?
  Erőtlen vagyok, és jelenleg semmi erőm elhúzódni. Sőt, nem is érdekel ez az egész. Nem tud. A jelenlegi helyzethez mérve, nem tud.

Amikor Tetsutetsu realizálta, hogy ezzel nem fogja elterelni a figyelmemet, elhajolt.
  Kipirult arccal nézett rám. Arra a lányra, aki csak a válaszra várt, hogy megadja neki.

  - Ne haragudj - kezdett bele - Tudom, nem vagyunk annyira jóban. Viszont amikor láttalak Kirishimaval, vagy ő maga beszélt rólad, egyszerűen érdeklődni kezdtem irántad. Akaratomon kívül..

  - Ne..Nem is ismersz.. - szóltam halkabban - Így hogy érdeklődhetnél irántam?

  - De megakarlak! Megakarlak téged ismerni.. Tudom, egy nagyon rossz alkalmat fogtam ehhez ki - nézett oldalra, majd vissza rám - Ő volt itt, igaz?

Aprót bólintottam.

  - Könyörögtem neki, hogy beszéljük meg. Hogy ne menjen el, ne csinálj ezt. De nem..Én..Én csak tudni akarom.. - kezdtem el könnyezni - Tudni akarom, hogy miért mondott le rólam. Miért mondott le az elmúlt évekről. Mit tettem ellene, amiért ezt kapom. Mindig megtudtunk mindent beszélni. Semmi baj nem volt. És egyik pillanatról a másikra megváltozott. Lehet, hogy mást szeret..De akkor is. Mondja legalább meg. Én nem elégszem meg azzal a válasszal, amit mondott. Mert tudom, hogy nem igaz. Túl jól ismerem őt, és tudom, hogy ő nem ilyen.. - Suttogtam rekedt hangon.

  - Nem vagyok férfias, mi? Épp összetörsz, én pedig bevallottam, hogy tetszel nekem. Eléggé patkány vagyok - nevette el magát kínosan - Mondd..

  - Hm?

  - Miért nem Midoriyat hívtad? Vagy Urarakat?

  - Hívtam őket, de nem vették fel - suttogtam magam elé, miközben kifújtam az orromat, egy zsebkendő segítségével.

  - Szóval csak ezért hívtál. Tudod - húzódott el némileg - Bunkó dolog, csak azért idehívni, mert nincs más.

Nem szóltam semmit. Csöndben maradtam. És hogy miért? Mert Tetsutetsunak igaza volt. Teljesen.

  - Bár mindegy - sóhajtott - Én nem bánom. Elérem, hogy ez változzon, és majd engem hívj elsőnek, ha van valami.

  - Mi? - emeltem rá a tekintetem, mire ő csak mosolygott.

Pillanatok teltek el, és az ajtó csapódására figyeltem fel. Egyből odakaptam a fejemet, és két legjobb barátomat fedeztem fel.

  - Ne haragudj, [Név]! - kezdett bele Ochaco - Épp neked készítettük a hétvégi programot, és nem figyeltünk a telefonra! - lihegte barátnőm, és  térdeire támaszkodott meg. 

  - Hétvégi..programot? - lepődtem meg.

  - Tudjuk, hogy milyen nap a szombat. Épp ezért nem akarjuk, hogy szomorú legyél. Uraraka-sannal összeállítottunk egy olyan programot a hétvége mindkét napjára, ami garantáltan eltereli a figyelmed - lihegte Izuku - Amint megláttuk a hívásokat, rohanni kezdtünk. Kérlek.. - vett mély levegőt nehezen - Ne haragudj ránk! Bocsánat..

Végignéztem a két legjobb barátomon, és majdnem újra rám tört a sírás. Ők azon fáradoztak, hogy nekem jól teljen a hétvégén, és én már árulónak hitte őket. Közben nem. Rám gondolnak. Még otthon is. Még szabadidejükben is. 

  - Köszönöm.. - szóltam alig hallatóan - Annyira..köszönöm..

  - Hé, te.. - mérte végig Ochaco az előttem ülő fiút - Tetsutetsu-kun? - lepődött meg.

  - Tetsutetsu-kun? Mit keresel itt? - lépett közelebb Izuku.

  - Én? - gondolkodott el, hogy a megfelelő választ adhassa - Hazakísértem suli után őt, aztán visszajöttem, mert írt nekem. Sírt egy picikét - mutatta az ujjaival a picike jelét - Oh, és még valami - illetődött meg magától, hiszen elfelejtett valamit, ami aztán eszébe jutott - Elmondtam [Név]-nek, hogy tetszik nekem. 

  - Sírt? - szólalt fel Izuku.

  - Bevallottad? - mondta egy időben Ochaco Izukuval. 

  - Igen, és igen - sóhajtott Tetsutetsu.

  - [Név], mi történt? - szólt aggódva Izuku, és Ochaco is felvette ezt az arcot.

  - Kirishima miatt - reagálta le gyorsan a szürke haj fiú - A másik pedig már inkább az én dolgom - vont vállat.

  - Mit csinált Kirishima-kun? - rontott oda hozzám Ochaco, és majdnem átesett Tetsutetsu lábán emiatt. 

  - Amit eddig is..Bunkó volt és lekezelő. Átjött, s visszaadta a születésnapi ajándékát..

  - Mekkora tapló! - szólt barátnőm idegesen - Figyelj, mi lenne ha itt aludnék? Csajos este, tudod! Hazamegyek a cuccaimért, és vissz..

  - Nem lenne baj? - szakítottam őt félbe, hiszen nagyon jó lett volna, ha átjön.

  - Dehogy lenne baj! - nézett rám kedvesen - Így átbeszéljük a hétvégét is.

  - Engem persze ignorálni kell - állt fel Tetsutetsu.

  - Hé - néztem fel rá - Köszönöm, hogy eljöttél - mosolyogtam rá őszintén. 

Jelenleg eltekintettem a csóktól. Nem volt az eszemben. Csak az, hogy itt voltak a barátaim, valamint az a fiú, akit csak most kezdtem el megismerni. 

  - Asszem én hazamegyek akkor. Majd holnap tesin találkozunk - intett a szürke hajú.

  - Várj, megyünk mi is! - pattant fel Ochaco - Elmegyek haza a cuccomért - ragadta meg barátja kezét.

  - Izuku is? - sóhajtott a kis zöld hajú.

  - Izuku is - mosolygott a lány.

  - Akkor szia [Név]. Majd holnap - intett nekem.

  - 1 óra múlva jövők - mosolygott rám barátnőm, majd mind a hárman elhagyták a házamat.

Így egyedül voltam. Ismét. Egyedül, a gondolataimmal.