Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

33. Fejezet

Percekig álltunk tehetetlenül, míg a szőke hajú férfi gondolkodott.

  - Egész napos program? - gondolkodott el.

  - Hát..Valami olyasmi - válaszolt Ochaco.

  - Jó, akkor - csapta össze a kezét, majd felállt a padról - Menjünk vissza kicsit a régi időkbe - mosolygott ránk.

  - És ezalatt mit is ért pontosan? - vontam fel a szemöldökömet. 

  - Tudjátok, amikor mi voltunk gyerekek, nem volt számítógép, meg ilyen okos telefon. A szabadban találtuk fel magunkat, és ez a hely tökéletes az ilyen programokhoz. 

   - Ugye nem fogócskázni fogunk? - rezzent össze Kirishima.

  - Jaj, dehogy - legyintett Fat Gum - Gondoltam a te helyzetedre is, így sor versenyezni se fogunk. 

  - Nem rosszból, de akkor mit fogunk csinálni? Mert túrázni nem igen van kedvem - húztam el a  számat.

  - Mennyire vagytok oda számháborúért, vagy esetleg a társasokért? - mosolygott ránk a tanárunk.

  - Társas? - szóltunk egyszerre Ochacoval.

  - Milyen társas? Ugye nem Gazdálkodj Okosan? Mert az órákig is eltarthat, és kicsit unalmas is lesz - szólt Kirishima.

  - Erre az esetre hoztunk Vladdal, és Aizawaval néhány társasjátékot. 

  - Például? - kérdeztem.

  - Twister, Activity, Monopoly - sorolta őket Fat Gum.

  - Monopoly! - Ochaco.

  - Monopoly! - Kirishima.

  - Twister! - én.

Mind a hárman egyszerre mondtuk ki, de mégis a többieké hangzott hangosabban. 

  - A Twister csak neked megy, [Név] - sóhajtott Ochaco - Te sportoltál általánosban, és hajlékony vagy.

  - Igen! - bólogatott Kirishima is.

  - Pont te beszélsz - néztem fel rá - Az egyik legsportosabb alkat vagy az osztályban.

  - Jó, de azért egyet kell értenem Urarakaval - vigyorgott.

  - Azt is lehet, hogy mind a hármat hozzuk, és mindenki játszik valamivel. Elvégre sokan vagytok - ajánlotta fel Fat Gum.

  - Nekem jó - mosolyogtam és a barátaim is bólogattak.

  - Jó, akkor hozom őket - nyújtózott ki Fat Gum - Addig szedjétek össze a többieket. 

  - Segítek magának - léptem mellé.

Így  hát ketten indultunk el Fat Gummal a tanári faházakba, hogy a társasjátékokat elhozzuk.

  - Örülök, hogy megtudtátok beszélni ezt az egészet - szólalt meg amikor már elindultunk.

  - Én is. Nagyon!

  - Rossz volt, hogy nem mondhattam el neked - szólt zavartan.

  - Maga hogy reagált arra, amikor megtudta? - kérdeztem kíváncsian.

  - Nagyon lesokkoltam, és ki is könnyeztem. Ilyen fiatalon ilyet átélni..Volt egy ismerősöm, aki beteg volt, és fiatalon diagnosztizálták nála a betegséget. Őt megműtötték, és sikerült a műtét.

  - És azóta jobban van?

  - Nem tudom - nézett az égre - Nem beszélek vele, így nem tudhatom ezt.