Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

46. Fejezet

Khm...jó olvasást mindenkinek a részhez.

-----------------------------------------------

Június 21. Apák napja. Az a nap, ami ugyanannyira fontos, mint az Anyák napja. Már akinek van apukája...
  Mivel a nagyszüleim ezen a napon nem tartózkodtak otthon, ezért a papámnak szombaton adtam oda az ajándékomat. Tudtam nagyon jól, hogy mennyire szeret horgászni, így vetem neki egy horgászsapkát, amiről tudtam, hogy régóta szerette volna már. Ez mellé a kedvenc csokiját is megvettem neki, valamint csináltam neki reggelit. Örült neki. Látszott rajta, hogy tényleg örül neki. Én pedig boldog voltam, hogy mosolyt tudtam csalni az arcára. 
Mivel Apák napján a nagyszüleim elmentek a szomszéd városba, ahol a fiúk élt, ott maradtak éjszakára, hogy vasárnap a temetőbe is eltudjanak menni. Így egyedül maradtam szombat estére, de Ochaco megmentett. Megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyek vele a plázába, és segítek neki ajándékot választani az apukájának.

S így is történt. Barátnőm nálam aludt szombat este. Jó volt vele lenni, hiszen nála jobb barátnőt nem tudtam elképzelni magam mellé. Azon az este olyan történt, ami egy jó ideje nem. nem beszéltünk negatív dolgokról, csak a jókról. Hiszen ott akkor, nem volt negatív tényező az életünkben. Mindössze a boldogság, és a pozitív pillanatok.
  Ochaco délután jött át, és közösen sütöttünk sütit, majd kidíszítettük. Mikor kész lettünk, leültünk a TV elé, és kerestünk egy jó műsort, miközben az általunk készített sütit fogyasztottuk el. Finomra sikeredett, akármennyire is küzdöttünk meg vele.
A műsor után kitaláltuk, hogy csinálunk pár jóga gyakorlatot, amiből az lett, hogy a nappali szőnyegén nevettünk megállás nélkül. Hector pedig nem igen hagyta ezt, és előszeretettel ugrált rajtunk, kihasználva az alkalmat.
Ezt követően leragadtunk a kiskutyámnál, akivel lég sokáig játszottunk kint a kertben. Mindezek után elmentünk fürdeni, majd hamar az ágyba bújtunk, hiszen fáradtak voltunk, és korán is szerettünk volna kelni.

Így hát vasárnap reggel 8 órakor már fent is voltunk. Míg Ochaco a mosdóban volt, addig én visszaírtam Eijirounak a jó reggelt üzenetére, valamint leírtam neki, hogy ma nem igen leszek elérhető, mert Ochacoval most megyünk a plázába.
  Ezt követően nem sokkal felöltöztem, és barátnőm is. Megreggeliztünk, és 9 óra után elhagytuk a házamat. A helyi járatra kellett várni pár percet, de amint megjött, felszálltunk rá, és fél óra elteltével már a plázánál is voltunk. Mivel vasárnap volt, nem igen voltak a plázában.

  - Hova menjünk először? - néztem barna hajú barátnőmre.

  - Hm..Van egy ajándékbolt a gyorskajáldák mellett. Ott láttam egy nagyon szép szemüvegtartót. Szóval kezdhetnénk ott! - mosolygott rám, én pedig viszonoztam a mosolyát.

Ochaco amilyen vidám természetű lány, neki is van egy rossz háttere. Pár éve a szülei üzlete kicsit meghanyatlott, ami miatt elveszítették a bevételük egy részét. Ochaco teljesen kétségbeesett, és próbálta rábeszélni a szüleit, hogy had menjen el dolgozni így hétvégente, mert segíteni szeretné a szüleit. Természetesen nem akarták ezt, és mondták neki, hogy ezt ők megoldják, és ő ne ezzel foglalkozzon, csak tegye azt, amit szeretne. Ochaco szülei kedves, tiszta szívű emberek, akik iszonyatosan törődnek egy szem lányukkal, és mindennél jobban szeretik. Lehet, hogy van a családnak a mai napig anyagi gondja olykor, viszont annál nagyobb a szeretet abban a házban. Ochaco semmiben sem szenved hiányt, hiszen amire tényleg szüksége van, megvan neki. És azok a szülei. Meg természetesen ha esetleg lenne valami, amit nélkülözne, én segítenék neki. Legyen szó bármiről, neki a csillagokat is lehoznám, ahogy Izuku is.
  Amikor beavatott minket ebbe a titokba, segíteni akartunk neki, mind a négyen. Ő viszont ezt nem akarta, mert szégyellte, hogy ennyire meghanyatlottak pénz ügyileg. De nekünk ez nem számított. Kitartottunk mellette, vele voltunk, és támogattuk. Nem azért voltunk a barátai, mert xy pénzük volt. Ez nekünk nem számított. Tudtuk jól, hogy nem mindenki birtokol sok pénzt. És volt akinek úgy hozta az élet, hogy megszorult kicsit anyagilag. És annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt Ochacoék kicsit megszorulva élnek néhanapján, ő mindig gondol ránk. Amikor születésnapunk van, csodaszép ajándékokat kapunk tőle. Vagy olyat amit saját kezűleg készített, vagy olyat, amit vett. Mindegy volt, nekünk nem az ára számított, hanem az, hogy tőle kaptuk. Hiába volt megszorulva, ugyanúgy gondolt ránk, és soha nem volt önző. Soha nem kért tőlünk pénzt, és ha segíteni akartunk neki, akkor nem fogadta el, mert rosszul érezte magát. Pedig nem kellett volna, mert mi ugyanúgy szerettük. Számunkra ugyanúgy az a csupa szív lány volt, aki tele volt szeretettel, és törődéssel. Az a lány, aki mindig itt volt nekünk, így mi is ott voltunk mellett a nehéz időkben. És ez az a kulcs, ami összeköti a mi barátságunkat.