Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

29. Fejezet

Erősödő hangokra ébredtem fel, de látóimat még nem nyitottam ki. A hangok erősödtek, én pedig végül kinyitottam a szememet. Körülöttem sötét volt, és egyedül voltam a kis faházban. A telefonomat hamar megtaláltam, és megnéztem rajta az időt. Este 7 óra volt. Konkrétan átaludtam az egész napot, de szerintem a többiek közül is van pá személy, aki aludt egész nap szinte. Mivel mindenki aludt egész nap szinte, ezért az éjszaka eljövetelével, mindenki fellelkesült. Kintről mindenféle nevetést, és hangoskodást hallottam. 

Nehezen, de kikoszálódtam az ágyból, majd felhúztam a cipőmet. Melegem volt, így levettem magamról mind a két pulcsit, és Kirishima pulcsiját a kezembe vettem, azzal a szándékkal, hogy visszaadom neki. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd ezt követően kiléptem a faházból. A nap már kezdett lemenni, és a kinti asztalok felől hangos nevetést hallottam. Elindultam a házak között a hangos társaság felé, ám ahogy bekanyarodtam az egyik háznál, valaki hirtelen nekem szaladt. Nem vesztettem el az egyensúlyomat, hála istennek, viszont a fedetlen mellkasnak ütközve úgy is maradtam, mozdulatlanul. Éreztem ahogy erősen kapkodja a levegőt, és vizes a felsőteste. Lassan vezettem fel a tekintetem a felsőtest tulajdonosának arcához, és amikor realizálódott bennem, hogy ki is az, a szívem hevesen kezdett el kalapálni. 

  - Jajj, ne haragudj! - lépett el tőlem hirtelen a vörös hajú - Jól vagy?

Nem bírtam megszólalni. Mindössze a fedetlen mellkasát bámultam, izmos karjait, és azt, ahogy a levegőt kapkodva fel és le emelkedik a mellkasa. Belém ragadt a szó a látvány miatt. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? De most komolyan? 

  - A..Aha.. - böktem ki nehezen, ő pedig csak bámult rám.

  - Megvaaaagy! - kiabálta Kaminari, miközben Kirishima mögött megjelent, tőlünk 2 méterre.

Kirishimanak gyorsabb volt a reakcióideje, mint Kaminari, így időben guggolt le hirtelen, a szőke hajú fiú pedig egyenest az arcomra lőtte a vizet, a vízipisztolyának segítségével. 

  - Mi? - lepődött meg Kaminari - Basszus, ne haragudj! - szabadkozott. 

  - Kaminari! - szólt bosszúsan Kirishima, miközben felegyenesedett, és könnyű mozdulattal lőtte arcon a szőke hajú fiút a saját vízipisztolyával. 

  - Asszem ezt megérdemeltem - nevetett Kaminari, majd visszaigyekezett onnan ahonnan jött. 

Amint Kaminari elment, nem bírtam tovább. Egyszerűen kitört belőlem a nevetés. 

  - Olyan rég játszottunk vízipisztollyal! - szóltam nevetve.

  - Kaminarival hoztunk párat, szóval van elég - nézett le rám Kirishima - Az ott.. - nézett le a kezemre.

  - Visszahoztam neked - tartottam felé - Köszönöm, hogy odaadtad - suttogtam alig hallhatóan.

  - Ugyan - mosolygott, majd elvette tőlem a pulcsit - Szeretnél jönni? - mutatta fel a vízipisztolyt.

  - Én.. - kezdtem bele, azonban ő félbeszakított.

  - Nem muszáj velem lenned egy csapatban. Ha szeretnéd, akkor nem is egymás ellen játszunk majd - szólt kedvesen.

  - Jó - bólintottam rá.

Nem kezdett el vitatkozni, és meg se kérdőjelezte, hogy belementem abba, hogy nem vele játszom együtt. Normális volt, és megértette, hogy nehéz most nekem. De ettől függetlenül játszani szeretnék velük. Nem szeretnék kimaradni az osztálykirándulásból.

  - Akkor menj, öltözz át. Megvárlak itt - szólt kedvesen, majd nekidőlt annak a faháznak, mely mellett álltunk. 

Bólintottam, majd visszasiettem a faházba. A nadrágomat áthúztam egy rövidnadrágra, hiszen elég meleg volt hozzá. Valamint egy bikini felsőt vettem még fel hozzá. A hajamat lófarokba kötöttem. Ahogy ezzel megvoltam, sietve mentem vissza Kirishimahoz. 
  Amint odaértem, Kirishima rám nézett, majd aprót nyelt, és arca némileg megtelt pírral. Ahogy ott álltunk, a szituáció miatt a közös strandolások jutottak eszembe. De nem szabad most ezekkel foglalkoznom.