Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

23. Fejezet

Másnap reggel Ochacoval mentem a suliba. Mindent elmeséltem neki mindent. Tényleg mindent. Ő csak hallgatott engem, és a történetemet. 

  - Ez...Komoly? - döbbent le a barátnőm, és egy nagyon nagy mosoly lett az arcán.

  - Igen, ami azt illeti. Komolyan - szóltam kicsit zavartan.

  - És akkor Kirishima-kunt elfelejtetted? végleg?

  - Ne butáskodj - szóltam halkabban - Sose tudnám elfeledni őt..Ezt te is tudod - suttogtam magam elé.  

  - Várj, akkor most nem értelek. Szereted még Kirishima-kunt, de Tetsutetsu-kunt is?

  - Ezt nehéz elmondani - néztem fel az égre - Sose tudnám elfeledni őt..de most itt van Tetsu. Szeretnék rá figyelni, és elterelni a figyelmemet.

  - Tetszik? - kérdezte hirtelen Ochaco - Szereted?

  - Tetszik nekem, és szeretek vele lenni - vallottam be teljesen őszintén - Szeretnék beleszeretni, mert ő egy remek fiú. Nagyon aranyos, és kedves fiú..Nagyon szeretek vele. Nagyon..és azon vagyok, hogy beleszeressek.

  - Akkor jó. csak ne hülyítsd, kérlek.

  - Nem akarom. Ígérem neked, ha úgy érzem, hogy nem tudok beleszeretni, akkor megmondom neki. Őszinte leszek vele. Tényleg őszinte leszek vele. Hisz ez fontos egy kapcsolatban.

  - Ennek örülök, hogy ezt mondod, és semmit se változtál - karolt belém a legjobb barátnőm, és szorosan ment mellettem.

  - Nehezen változok meg, de ezt te is tudod - sóhajtottam mosolyogva, majd a suli bejárata felé néztem.

  - Hé, az ott.. - szólt halkabban Ochaco.

  - Ne, basszus.. - szóltam ijedten, majd elengedtem Ochacot, és a suli udvarára siettem.

A suli udvaron Kirishima és Tetsutetsu álltak egymás előtt dühösen, miközben a fél osztályunk ott állt körülöttünk, ahogy a B-sektől is volt pár ember.

  - Mi folyik itt, - kérdezte Ochaco, ahogy odaértünk.

  - Kicsit összekaptak - szólt Sero.

  - Fiúk, hé - álltam be közéjük, és Kirishima felé néztem - Mi ez az egész?

Kirishima mélyen a szemembe nézett, és láttam a szemeiben, hogy valami nincs rendben. Fájdalmat láttam, és valamiért emiatt rosszul éreztem magam. Nagyon rosszul. 

  - Együtt vagytok? - szólalt meg hirtelen Kirishima, és mindeközben rám nézett, fájó arccal.

A gyomrom összeszorult a látványtól. Olyan tekintete volt, amitől nem éreztem jól magam. Sajnáltam őt. Mintha az utóbbi hetek Kirishimaja eltűnt volna, és a régi visszatért volna.

  - Együtt - válaszolt helyettem Tetsutetsu. Én képtelen voltam válaszolni.

  - Értem - nyelt aprót Kirishima.

Arcán olyan tekintet futott át, amit csak akkor láttam utoljára, amikor együtt voltunk. Kezdtem úgy érezni, hogy Kirishima kezd a régi lenni.

  - Minden rendben? - néztem Kirishima szemébe.

  - Minden. Jól vagy? Megvagy vele? - kérdezte, a hangjában pedig ott volt az őszinteség.

Aprót bólintottam, hiszen nem tudtam máshogy reagálni. Kirishima egy apró mosolygott, majd ezt követően elment mellettem, és közben megsimogatta kedvesen a karomat. És elment. Ott hagyott minket.