Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

19. Fejezet

Az eddig időszakom egyik legrosszabb, és egyben legjobb hétvégéje. A dolgok nem úgy történtek ahogy elterveztem, sőt, a közelükben sem volt. Mégis úgy éreztem, hogy ezáltal az elkövetkező időszakom jobb lesz, mint a mostani. Bíztam benne, és nem csak ebben a dologban. De a barátaimban is, és abban a bizonyos fiúban is..

Ahogy az iskolába haladtam egyedül, folyamatosan a hétvégi képek lebegtek a szemem előtt. Minden perce, minden órája. A fájdalmas részek, és azok, amikor mosolyogni tudtam. Mert volt olyan. 

Ahogy azokra a mosolygós percekre gondoltam, a szívem hevesen kezdett el verni, és apró boldogságot éreztem a mellkasomban. Nagyon apró mosoly szökött az arcomra, ahogy beléptem az iskola épületébe. A kellemes tavaszi idő miatt, egy térd fölé érő, fekete trapézszoknyát vettem fel, felülre pedig egy spagettipántos, fehér pólót. Lábamon fekete lakcipő virított. Hajamat lófarokba kötöttem, és elmondhattam magamról, hogy jó kedvem van már kora reggel. Ez a dolog ritka volt mostanában. Nagyon ritka. 

A folyosón a diákok ide-oda mászkáltak, és mindenki a maga dolgát végezte. Végül befordultam arra a folyosóra, ahol a mi osztályunk volt, valamint évfolyamunk. A B-sek terme a mi termükkel szemben volt megtalálható. Az ajtóban Monoma és Kendo álltak, és Kaminarival beszélgettek. Nem adtam nagyobb figyelmet nekik, csak mentem tovább. Egészen  addig, amíg pár méterre nem voltam a saját osztálytermemtől, ahonnan a szürke hajú fiú lépett ki.
  Csőszárú, fehér nadrág volt rajta, felül egy fekete (valószínűleg rövid ujjú, mivel a pulcsi miatt nem láthattam) pólóban, amin egy fekete kapucni pulcsit viselt, kicipzározva. Haja be volt állítva, mosolya pedig rajta volt az arcán, ahogy meglátott. 

Amint teljesen felfogtam, hogy ő az, sietősebbre vettem a lépteimet, és amikor elé értem, csak hosszasan megöleltem őt. Fejemet a mellkasába fúrtam, illata pedig egyből az orromba szökött.

  - Kerestelek a teremben, de nem találtalak - ölelt magához, közben pedig egy puszit adott a fejemre.

  - Picit elaludtam - vallottam be őszintén.

  - Sokáig voltál fent? - simogatta meg a hátamat.

  - Picit igen..Uraraka nálam volt, viszont kora reggel elkellet mennie. Ma mennek a szüleivel egy pár napos kirándulásra. Nem kaptak időpontot a hétvégére, így most mennek. 

  - Ja, Midroiya mondta, amikor bementem, és utánatok kérdeztem, hogy hol vagytok - húzódott el.

  - Ő bent van már? - kérdeztem halkabban.

  - Nincs. És Bakugo szerint ma nem is jön iskolába.

  - Ezt így megmondta neked? - pislogtam Tetsutetsura.

  - Nem, dehogy - nevette el magát - Momo akart beszélni Kirishimaval, Bakugo pedig mondta neki, hogy ne keresse egész nap, mert nem lesz itt.

  - Értem... - szóltam halkabban.

  - Szünetben majd beszélünk? Még gyorsan lekéne másolnom Kendoról a matek házit - hadarta el.

  - Nem írtad meg? - vontam fel a szemöldököm.

  - Nem volt rá időm a hétvégén - mosolygott rám édesen - Valaki elterelte a figyelmem.

  - Ne haragudj..

  - Nem azért mondtam, te buta - nevette el magát, majd egyik kezével átkarolt, és megfordulva velem megindult a termek felé - Különben is, sokkal jobban éreztem magam, mint egy matek házival. Igaz, nem volt felhőtlen a hangulat, de örültem, hogy ott lehetek veled, és segíthetek - állt meg a termem előtt.

  - Köszönöm a hétvégét - suttogtam úgy, hogy csak ő hallassa.

  - Nem kell megköszönnöd - nézett rám kedvesen - Akkor szünetben majd beszélünk - puszilta meg a homlokomat, majd belépett a terembe, ahol már nem állt senki az ajtóban.

Végül beléptem a terembe ahol konkrétan a fél társaság hiányzott.

  - Sziasztok, a többiek? - pislogtam meglepve a fél osztályra.

  - Jó reggelt - sétált hozzám Midoriya, majd megsimogatta a vállamat - Hirtelen mindenkinek most jutott eszébe, hogy holnapra van egy beadandó, és az is, hogy lehet meg kéne írni.

  - Most komolyan? - tettem le a táskám a helyemre - Ezért nem jöttek?

  - Uraraka-san a szüleivel van, de azt tudod. Na mindegy - sóhajtott - Mi újság? Jobban vagy?

  - Hát úgy ahogy. De jelenleg jó kedvem van.

  - Akkor jó - sóhajtott megkönnyebbülten legjobb barátom.

  - Jó reggelt osztály - jött be hirtelen a terembe, egy olyan tanár, aki minket nem tanít - Aizawa-sensei ma hiányzik, szóval helyettesítés lesz. Foglaljátok el magatokat csendben.

Legjobb hétfő reggel.

  - [Név] - húzott egy székét Izuku a padomhoz - Uraraka-san csak pár szóban említette reggel a telefonba, szóval elmondanád, hogy mi volt hétvégén, mikor én nem voltam ott? - feküdt rá zöld hajú barátom a padomra.

  - Igen - bólintottam - El.

S ekkor, elkezdtem mesélni Izukunak, a kicsit se átlagos hétvégémet.