Broken |Kirishima × Reader - Befejezett|

32. Fejezet

Kirishima Eijirou. Az a fiú, akit mindenki csak mosolyogni szokott látni, és vidámnak. Ám Kirishima se mindig mosolyog, vagy boldog. És ezt azok tudják a legeslegjobban, akik ismerik őt. Nagyon is ismerik...

Kirishimaval általános iskola hatodik osztályában kezdtünk el jóban lenni. Akkor mutatott be engem és Ochacot, Izuku Bakugonak és már akkor Bakugohoz tartozott Kirishima. Így lett az, hogy mi öten barátok lettünk. Nem azt mondom, hogy Bakugoval nagyon jóban voltunk már a kezdetektől fogva, de barátok lettünk. Mivel Ochaco másik osztálya járt, ezért vele nem tudtunk lenni órákon, de a többiekkel igen.

Akkor történt az, hogy tényleg jól kezdtem magam érezni. A többiek elfeledtették velem azt a fájdalmat, amit a szülő nélküli élet adott nekem. Velem voltak, még Bakugo is, és segítettek nekem. És én is ott voltam nekik. Ott voltunk egymásnak. És ott volt ő. Ott volt Kirishima, akivel egyre jóban összekovácsolódtunk. Egyre többet beszéltünk, nevettünk, lelkiztünk, és mentünk el valahova kettesben. Akkor még gyerekek voltunk, és nem is akartunk egymástól ennél többet. Elég volt az, hogy kint játszhattunk együtt a többiekkel. 
  Sokat voltunk nálunk, és ennek meg is volt az oka. Egyrészt a nagyszüleim imádták Kirishimat, és ő is szerette őket.  Másrészt Kirishima őszintén megmondta nekem, hogy nem szeretné, ha nála lennénk. Kétszer volt rá példa, hogy nála voltunk, és azután ő megkért arra, hogy ne menjünk hozzájuk, csak akkor ha az egyik szülő nincs otthon. Hetedikesek voltunk amikor Kirishiam elmondta nekünk, hogy a szülei nagyon csúnyán veszekednek, és folyamatosan sértegetik egymást. Ezt persze megértettük, és tiszteletben tartottuk. Mindig megbeszéltük, hogy kinél legyünk, és ah esetleg Kirishima csak az egyikünkkel volt, akkor nyilván nem a vörös hajú finál voltunk. Viszont amikor Kirishimanak születésnapja volt, akkor nem lehetett mit tenni. Ott volt mindenki, az apukája mégis jelenetet rendezett. Nem tetszett neki a díszlet, a torna, az ajándékok. Nem tetszett neki semmi, holott nem róla szólt ez a nap. Kirishimaról szólt, akiről elfeledkezett, és ajándékot se vett neki. Az anyukájánál ott szakadt el a cérna, és összevesztek. Nagyon durva volt az a veszekedés. A tárgyak is röpültek folyamatosan. Míg Izuku Ochaco fülét fogta be, hogy ne hallja a veszekedést, addig Kirishima az enyémet. Viszont Bakugo nem hagyta, hogy Kirishima továb szenvedjen. Hiába szokta már meg ezt a sok vitát, nem akarta, hogy jobban szenvedjen miatta. Ő befogta Kirishima fülét, így csak Izuku és Bakugo hallották a durvábbnál durvább szavakat, amik hallatán még Bakugo is összerezzent.

Ezt követően hónapban Kirishima szülei elváltak, az apukája pedig másik városba költözött. Újra béke volt a családban, azonban egyvalami nem jött helyre. Kirishima gyerekkora abból állt ki, hogy a szülei veszekedtek, és ebben nőtt fel. A fiú lelkivilága nem jött vissza a felszínre, hiába próbáltunk rajta segíteni. Az anyukájának bűntudata volt emiatt, így mindent megtett, hogy helyrehozza ezt a hibát. De akkor már mindegy volt. Kirishimanak másfajta segítség kellett. Olyan,a mihez én is folyamodtam régen, amikor kisebb voltam.

Az anyukája elvitte pszichológushoz. Pont ahhoz, akinél én is voltam 8 éves koromtól kezdve 10 éves koromig. Némileg tudott segíteni, és az is, hogy a nagyiék valamint Ochacoék ott voltak nekem. Ochaco és Izuku anyukája mindig rendesek voltak velem, és sok szeretet adtak. Bakugo anyukájáról is ellehetett ezt mondani. Ochaco és Bakugo apukájával nem kerültünk közeli kapcsolatba, de mindig kedvesek voltak velem, és megértőek. És ott volt ő...Kirishima anyukája. Miután elváltak többször voltunk Kirishimanál. olt, hogy csak én és Kirishima. És volt alkalmam jobban megismerni az anyukáját. Egy tündés, de komolyan. Mindig kedves volt velem, és olyan volt, mint Kirishima, csak női verzióban. Egyszerűen annyira szerettem náluk lenni amikor hetedikes voltam, hogy sokszor hazakellet rángatni, hogy elmenjek. Ekkor történt az, hogy szépen lassan beleszerettem Kirishimaba. Beleszerettem az illatába, a kedves szavaiba, a  törődésébe, a vicceibe, az édes arcába, ahogyan viselkedett, ahogyan beszélt, ahogyan aludt, ahogyan le volt lapulva a haja, ahogyan kócosan állt neki..Mindenbe, ami ő.