New York-i Románc

4. Rész

- Ne haragudj - tápászkodtam fel esetlenül, és éreztem, hogy az egész arcomat elönti a pír. - Nem láttam, hogy jössz, csak futottam, és ellenőrizni akartam, hogy nem üldöz-e...

- Mégis ki kergetne téged ebben a lakásban? - szólalt meg az idegen, miközben ő is felállt. Legalább másfél fejjel magasabb volt mint én, így lenézve rám végigmért. 

- A kutya. - vágtam rá talán túlságosan gyorsan, és túlságosan gyerekesen. Egy pillanatig hitetlenül figyelt, majd kitört belőle a nevetés. - Igenis komoly a dolog, egyáltalán nem vicces - kértem ki magamnak. 

- Te tényleg megijedtél Szmötyitől? - kérdezte még mindig nevetve, majd mikor nem válaszoltam nagy nehezen abbahagyta. - Most komolyan? Még soha nem bántott senkit, nem kell tőle félni...

- Aha, persze, nem kell tőle félni - forgattam meg a szemeimet - Mondogasd csak ezt, amíg hirtelen be nem jön a szobádba, és halálra nem ijeszt. 

- Bella! - hallottam egy hangot, valahonnan a folyosó végéről, ami Lucashoz tartozott, majd pár pillanattal később meg is jelent az egyik szobaajtóban. - Látom Andrewval már megismerkedtél - futott át egy vigyor az arcán, majd látva, hogy értetlen arccal állok ott, végigmért minket. - Nem. - jelentette ki. 

- Mit nem? - vonta fel a szemöldökét Andrew, de látszott az arcán, hogy pontosan tudja miről van szó, csak húzni akarja a szőkét. 

- Tudod mit mondott Will, úgyhogy nem ajánlom. Kicsit sok múlna rajta...

- Nem tudom miről van szó, de valaki megtenné nekem, hogy elviszi azt az átkozott kutyát a szobám közeléből? - szóltam bele, mire mindketten felém fordultak. 

- Hogyne Jules nemsokára itt lesz érte, addig pedig lehozzuk - indult felfelé Andrew, azzal a szándékkal, hogy majd ő megkeresi a kutyát.

- Ki az a Jules? - súgtam oda Lucasnak, aki jött mellettem.

- A húgom. Szmötyi az ő kutyája. Ne kérdezd miértígy nevezte el, egyszerűen csak ez a név tetszett neki. 

- Értem - bólintottam, és elraktároztam az információt. A következő pillanatban egy koppanást hallottunk, amit egy elég cifra káromkodás követett. Ez már az ideiglenes szobámból hallatszott, aminek az ajtajában pár pillanattal később megjelent Andrew, kezében a Bulldoggal. 

- Na jó, Szmötyi tényleg megveszett - jelentette ki és beletúrt kócos hajába. - Ez egy állat, és nem csak biológia értelemben. Rám ugrott, és szinte tépni kezdte a hajamat. 

Lucas már a átvette a kutyát, és felém indult, amikor Szmötyi, vagy ki, kiugrott a kezeiből és visszarohanva egyszerűen Andrew hátára ugrott. 

- Szedjétek már le rólam - mordult fel, amikor a kutya már akkor sem akart leszállni róla, amikor elkezdte rázni. 

- Vigyázz, tudod, hogy Jules mindannyiunkat kinyírja, ha valami baja lesz - kapta el újra a kutyát a szőke, és ezúttal erősebben fogta meg. Tekintettel arra, hogy ez mind az én szobám előtt történt, így még mindig nem tudtam bemenni felöltözni. Amikor azonban újabb kergetőzések közepette lerohantak mindannyian a lépcsőn, nekem lehetőségem nyílt egy nyugodt kipakolásra. - Bella, ha mindennel megvagy, akkor gyere le, rendelünk valamit és elkezdheted a megfigyelést.

- Szerinted eddig mégis mit csináltam? - néztem vissza az ajtóból vigyorogva, tudva, hogy nem lesz már sok dolgom, bemutatkozni már bemutatkoztak. 

- Ugye tudod, hogy jóvá kell hagyniuk amit írsz?

- Ugye tudjátok, hogy az hagyja jóvá, aki kocsijának ma nekimentetek? - kérdeztem vissza, majd választ nem várva becsuktam az ajtót, és előkotortam egy otthoni fölsőt, amit felvéve sokkal kényelmesebben éreztem magam.