New York-i Románc

2. Rész

- Ezt meg mégis honnan veszed? - forgattam meg a szememet, miközben hátrafordultam.

- Tényleg nem tűnik fel? - nevetett keserűen, és kilépett az oszlop takarásából. - Mióta...?

- Azt akarod kérdezni, hogy mióta vagyunk együtt? - sóhajtottam fel. Tettem egy lépést felé. - Majdnem két éve.

- Akkor neki vagy nem hazudsz, vagy még nem jött rá!

- Tudtam, hogy erre fogsz kilyuladni, hogyha értelmes beszélgetésbe kezdünk - tűrtem a fülem mögé az egyik tincsemet.

- Nem ez az igazság?

- Nem - ráztam meg a fejem - Tudom, hogy kettőnk közül én rontottam el, ez nem kérdés. Ezért nem értem, hogy most miért beszélgetsz velem, amikor haragszol rám, és arra kértél, hogy kerüljelek el...

- Én nem beszélgetek, csak egy egyszerű tényt közöltem, miszerint a barátod megcsal téged - vonta meg a vállát Andrew, majd hátat is fordított.

- Nem csal meg - erősködtem, mire vigyorogva megfordult.

- Tényleg nem tűnik fel? Akkor most miért nincs itt melletted?

- Mert dolga van. Elfoglalt ember, tudod nincs kinyalva a segge, mint egyeseknek - vágtam vissza, mire elkomorodott.

- Hát ha nem hiszed el hogy megcsal, az a te hibád - vonta meg a vállát.

- Te nem gondolod úgy, hogy nem mások magánéletével kellene foglalkoznod? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Idegesített. Hogy jön ő ahhoz, hogy azt állítsa, hogy Matthew megcsal engem?

- Csak szóltam - tette fel a kezét védekezően, pimasz mosollyal az arcán. Van ami nem változik... - De ha élvezed, hogy beszélgetünk, akkor jobb lenne, hogyha innánk mellé valamit a hotel bárjában... 

- Nem bírom a piát - forgattam meg a szemem.

- Tudom - csillant fel valami a szemeiben - Pont ezért ajánlottam föl ezt! - ragadta meg a karomat, és elkezdett húzni a lift felé.

Az eszem talán már sejtette, hogy ez nem jó ötlet, de nem rántottam ki a kezem a szorításából. Közel volt hozzám. És ez egy ismerősen kellemes érzést keltett bennem, amelyet évek óta nem tapasztaltam. De nem engedhettem neki. Mert ha nekünk lenne közös jövőnk, akkor az élet nem ennyi szenvedéssel teli év után közölné. 

A liftajtó kinyílt, mi pedig a második emeleti bárban találtuk magunkat. Leültetett a pulthoz, majd mellettem foglalt helyet. Dezodorjának az illata megcsapta az orromat, és mintha vonzzott volna magához. Hajába túrva rendelt két pohár valamit, aminek még a nevét sem hallottam sosem. 

- Az első kört én állom - tette ki a pultra a pénztárcáját, mellette pedig az esküvő meghívót is. És erre nem csak én figyeltem fel.

- A hotelben tartott esküvők résztvevőinek a fogyasztása benne van az ifjú pár által fizetett összegben - közölte a pultos, mire Andrew vissza is csúsztatta a zsebébe a dolgait. 

- Mondtam, hogy nem bírom jól a piát - borzongtam meg az első korty után, ami égette a torkomat. A pohár maradék tartalmát egy húzásra megittam, de így sem volt sokkal jobb.  - Pontosan miért is jobb, hogy itt "beszélgetünk"?

- Mert így őszinte leszel - rendelte ki a következő kört. 

- Szóval - nyeltem nagyot - azért hoztál ide, hogy információt szedj ki belőlem. Tessék! Kérdezz! Nem kell nekem ahhoz pia, hogy őszintén válaszoljak neked... 

- Már ne haragudj, de az őszinteség nem az erősséged - nézett a szemembe megvetően, miközben a kezembe adta a következő poharat, aminek a tartalmát az előzőnél is gyorsabban húztam le, és már éreztem, hogy kezd beütni.