New York-i Románc

7. Rész

- Csak szimplán szép emlékeket idézett el a videó! - vágtam rá talán túlságosan gyorsan, ami fel is tűnt neki, miközben egy sámlit húzott a kád széléhez, és leült rá.  

- Szép emlékeket? - vonta fel a szemöldökét, és egyik kezével göndör fürtjeibe túrt. 

A mozdulat szinte vozotta a tekintetemet, felidézve bennem azt, hogy mennyire is szerettem a haját. A tincseit, és hogy olyan puha volt. Megráztam a fejem, és igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy mit mond, mielőtt valami hülyeséget reagálok rá. 

- Igen, szép emlékeket - bólintottam.

- És a mondatod, hogy szeretsz? - fúrta tekintetét az egyémbe, és akármennyire sokszor láttam már mélykék szemeit, még mindig elvarázsolt. Éreztem, ahogyan elkezd vörösödni a fejem. 

- Nem neked mondtam - ráztam meg a fejem kelletlenül. 

- És a nem hazudunk többet megállapodás?

- Az akkor vesztette érvényét, amikor elmondtad a dolgokat - piszkáltam a víz felszínén a habot, elkerülve a szemkontaktust. 

- De elmondtam - vonta meg a vállát - Nem titkoltam sokáig...

- Szerinted melyik volt rosszabb? Neked megismerni a személyiségemet, de nem tudni, hogy van egy másik nevem, vagy nekem, azzal a tudattal lenni, hogy részegen lefeküdtem veled, ami miatt a barátom dobott engem, majd kiderült, hogy az egész egy nagy hazugság volt? - nevettem fel keserűen. 

- De legalább én elmondtam, és nem tartogattam addig, amíg a másik rájött!

- Mostmár soha többet nem fogunk tudni rendesen beszélgetni anélkül, hogy valamelyikünk előbb vagy utóbb fel nem hozza ezt a témát? - sóhajtottam fel, és nyakig elmerültem a kellemes fürdőben. 

- Követtünk el hibákat - piszkálta ujjaival az állát - Ahogyan mindenki más is a világon. És ezen nem tudunk továbblépni. Illetve eddig nem sikerült. 

- Tényleg hallottad, ahogyan azt mondom, hogy szeretlek? - haraptam be az ajkaimat, és ahogyan még lejjebb csúsztam a vízben, a kád másik végén kilátszottak a lábujjaim. 

- Hogyne, szerinted blöfföltem? - húzta vigyorra a száját. 

- Miért, nem szokásod?

- Nem - rázta meg a fejét - Jóideje nem blöfföltem...

- És valami más, amiről beszélgetni akartál? - próbáltam terelni a témát, és vagy nem vette észre, vagy csak ő is jobbnak gondolta így, és továbblépett.

- Szép voltál ma este. Nagyon szép - túrt a hajába - Jól áll a vörös.

- Köszönöm - haraptam rá a nyelvemre, tudva, hogy szinte az egész fejem vörös. - Neked sem áll olyan rosszul a szmoking...

- Igazán kedves - mosolyodott el. - És a nyakláncod sem volt átlagos - fúrta tekintetét az enyémbe. 

- Ohh, az... az csak... az csak... nem is tudom. Megtaláltam otthon, és eszembe jutott az a szülinapom - ráztam meg a fejem - Az, ahogyan felköszöntöttetek. És jó volt felidézni...

- Elolvastam a könyveidet - szaladt ki a száján, és úgy tűnt rögtön meg is bánta. 

- Tényleg? - vontam fel a szemöldököm - És?

- Mi és?

- Megtaláltad benne amit mondtam?

- Igen - sütötte le a szemét - És megértem a dolgokat a te szemszögedből is, csak akkor és ott az túl sok volt!