New York-i Románc

6. Rész

- Ti idióta barmok - szólt bele egy ideges hang.

- Nyugi Will, emlékezz vendégünk van - próbálta visszafolytani a röhögését Eric. 

- Nem érdekel - üvöltött bele a telefonba a menedzserük, aki nem hiszem, hogy kapó volt egy-két viccre - Az egy dolog, hogy elmentek Ms. Winter-ért, de mi a jó életet kerestetek egy belvárosi kávézóban? Tudjátok hányan láttak titeket? Lesifotók halmaza jelent meg a neten, ahogyan rendeltek, majd valami rajongó szinte megtámad titeket! Normálisak vagytok? - kiabált, egyenlőre csak Lucasnak és Masonnek címezve a szavait - Megbeszéltük, hogy nem mentek nyílvános helyre az engedélyem, vagy legalábbis a tudtom nélkül! Erre bekapcsolom a gépet, és rögtön az ugrik fel, hogy valahol lencsevégre kaptak titeket. Azért van sötétített ablakú autótok, hogy még onnan se készítsenek képet...

- Nyugi, nem kell aggódni, lerendezzük - legyintett Mason - Nem történt semmi baj.

- Te csak ne nyugtass engem! - kiabált William továbbra is idegbetegen - És ha már az autónál járunk. Az ország legnagyobb könyvkiadójának a feje, aki személyes jóbarátom is, nemrég hívott, hogy a négy közül két drága menedzseltem kétszer(!) is végigkarcolta kocsiját, miközben beparkolt! Nem tanítottak meg titeket vezetni, vagy részegek voltatok? Hm? 

- Melyikőtök vezetett? - súgta halkan Andrew a két srác felé, akik értem jöttek. 

- Ő - mutatott Mason Lucasra, aki behúzta a nyakát. 

- Ne pusmogjatok, nem érdekel ki vezetett! - kiabált a telefonból a hang - Igaz, eddig csak két emberre vonatkozott minden, de most mindannyiótokhoz szólok! - emelte fel a hangját, ami még ijesztőbben hangzott, mint eddig - A húgom és a lánya éppen ittvannak nálam, és hogy adódik, Zoey bekapcsolta a televíziót... - felpillantottam a fiúkra, akik már mind sejtették, hogy mi lesz a vége, így lesütött szemmel várták a folytatást - Kapcsolgatott a csatornák között, majd megállt az egyiknél, amin a kedvenc énekesei készültek előadni az új számokat, és mit ad isten, én is leültem a kanapéra, hiszen nem voltam ott az adás felvételén. Az eleje jól ment, majd a középen álló szőke, babaarcú drága Mr. Davis egyszercsak beleröhög a mikrofonba. Ezt követően mindenki más is, és a szám végéből már semmi sem hallatszik. - hirtelen elhallgatott, mire a fiúk megkönnyebbültek, mintha csak itt lett volna vége. Én azonban hallottam, hogy mély levegőt vesz a menedzser, és halálra rémisztve a srácokat olyat ordított a telefonba, hogy szerintem az egész város hallhatta - Megmagyaráznátok, hogy mégis hogyan történhetett ez???

- Nem olyan nagy a baj, mint amilyennek hangzik - próbálta nyugodtan kezdeni Lucas, tekintve, hogy rá vonatkozott a legtöbb és legrosszabb dolog. 

- Tényleg? - vágott közbe a menedzserük - Akkor mégis mekkora? Mert én azt látom, hogy mindenki rólatok beszél, de nem a zenétekről, hanem a magatartásotokról. És akkor még volt is amiről nem számoltam be - vett megint mély levegőt - Mégis mi az, hogy kiszállunk a kocsiból a kereszteződés közepén, és elkezdjük ütögetni a haladni próbálókat? - a négy srácból három Mason felé fordult, aki csak megrántotta a vállát, mintha ez mindennapos lenne. - És esetleg kifejtenétek, hogy miért rendeltetek megint az én nevemre valami étteremből? 

- Az csak azért volt, hogy ne tudják, hogy nekünk hozzák a pizzát - próbálta menteni a menthetőt Andrew. 

- Én megértem, ha néha zavar, hogy híresek vagytok, és ezért másképpen viszonyulnak hozzátok, de az én nevem is szerepelt egy-két helyen - nem ismertem a fickót, de tuti, hogy most megforgatta a szemeit. 

- Ígérjük mostantól rendesek leszünk - mondta nyálas hangon Eric, miközben úgy tett, mintha szégyellné magát. 

- El is várom, elvégre ha jól tudom vendégetek van - váltott át normális hangsúlyra a férfi - Mutassatok pédát, elvégre rólatok fog szólni a könyv. És ha bármi panasz érkezik rátok a jövőévig, nagyon nagy pácban vagytok. 

- Értettük - felelték tökéletesen egyszerre. Szerintem sokat gyakorolták már...

- Mégegyszer a hetiterv! Szóval, holnap reggel korán keltek, és mentek a fotózásra. Nagyon örülnék ha Ms. Winter is veletek tartana, jó lehetőség lenne, hogy kijavítsátok a rólatok alkotott képét - volt egy olyan érzésem, hogy nem tudja, hogy én is hallom a beszélgetést, de szerintem nem is baj... - Aztán beugrotok a Lizához kései ebédre, már régóta vár titeket. Este pedig a mozimeghívás, Mr. Holden részéről, amit nem akartatok visszautasítani. Sikerült Ms. Winternek is szereznem egy jegyet, úgyhogy ő is veletek tart...

- Milyen film? - suttogtam Lucasnak, aki a fotel mellett állt. 

- Valami romantikus-akció, vagy hasonló - hadarta gyorsan. 

- Vasárnap nincs programotok, felőlem a városba is bemehettek, de csak valami álruhában, ami minimum napszemüveg, sapka/paróka és olyan ruha, amiről nem ismernek fel titeket. Érthető?

- Igen... 

- Hétfőn stúdiózás, ahogyan kedden is, akkor már csak négyen lesztek, hajnalban kelés, és irány a stúdió. Szerdán és csütörtökön szabadok vagytok, aztán pénteken megint el kell mennetek Ms. Winterért, azt a hétvégét is veletek tölti, majd a karácsonyt már nem tudom...

- Értettük - forgatta meg a szemét Mason - De ha jól hallom akkor a kis Zoey már keres, nem szeretnénk feltartani - mosolygott ördögien, majd Mr. Blye őrjöngése ellenére kinyomta a hívást. 

- Tudjuk, kicsit fura a menedzserünk, de azért nem mindig ilyen idegbeteg - állt fel a kanapéról Eric, és kikapcsolta a tv-t. 

- Megértem - nevettem fel - Volt ilyen osztálytársam, akit mindenki bírt, de néha annyira felhúzta magát, hogy a tanár fejét is leüvöltötte. De megértettem, hogy mit akart William. 

- Akkor holnap reggel nyolckor indulunk - kapott fel Lucas egy almát az asztalon lévő tálból. Feldobta, majd visszaesés közben elkapta és beleharapott. 

Fölkapva a füzetemet és a telefonomat elköszöntem a srácoktól, akik még nem tűntek annyira fáradtnak, majd fölmentem az emeletre, és bezártam magam mögött az ajtót. Levettem a fejemről a lila parókát, és a táskám tetejére raktam, majd kibontottam kontyba kötött hajamat, így újra sötétbarna, szinte már fekete hajam omlott a vállamra. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam a pizsamának használt hosszú leggingset, és egy bő pólót. Kényelmesen elhelyezkedtem a legkevésbé sem legpuhább ágyban, majd köszönhetően a kimerítően hosszú napnak, szinte azonnal elaludtam.

~~~

- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva az emeletről szinte leszédülő Mason-nek.

- Inkább hajnalt - morogta vissza, nyomában az egészen éber Lucas-sal.

- Történt valami? - kérdeztem újat kortyolva a nemrég készített kakaómból. Kb egy órája ébren voltam, és mivel senkit nem akartam felkelteni hajnal ötkor, így fél óra szenvedés után kikeltem az ágyból, és lejöttem reggelizni. Gondoltam találok valami értelmeset a hűtőben, de nem így történt. Ezért maradtam a jól bevált kakaónál.

- Ez az idióta - mutatott a szőkere - úgy keltett, hogy a fülembe ordított, hogy késésben vagyunk...

- Pedig még van egy kis időnk indulásig - néztem az órámra, ami 6:07-et mutatott.

- Pontosan. - szólt közbe Lucas - Nincs olyan közel az a hely, hogy elég legyen harminc perccel hamarabb elindulni. Úgyhogy most elmegyek és felkeltem a többieket is - mondta határozott mosollyal az arcán.

- Ez nem normális - rázta meg a fejét Mason, miközben elkezdett egy tripla adag kávét csinálni. Csak magának. Nem tudom milyen fárasztó ez a fotózás, de ha ennyi energia kell hozzá, akkor én ma fogok meghalni...

Pár percig csend volt, majd egy hirtelen ordítást hallottunk az emeletről:
-Én esküszöm hogy kiheréllek!