New York-i Románc

23. Rész

- Na jó, te mégis hol találtál ilyet ezen az átkozott szigeten? - kérdeztem levakarhatatlan vigyorral a fejemen, miközben folyamatosan a medált szorongattam, amit az előbb segített rendesen bekapcsolni a nyakamban. Nem tudtam elképzelni, hol találhatott ilyen szép nyakláncot ezen az isten háta mögötti szigeten, ahol talán még egy normális bolt sincs. 

- A reptértől a másik irányba modern város van - mosolyodott el, és látszott a szemében, hogy büszke arra, hogy olyat talált aminek örülök. Óvatosan visszaengedtem az apró, virág alakú medált a nyakamba, és a szemébe néztem. 

- Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönöm! - öleltem át a nyakát, és egy hatalmas, cuppanós puszit adtam az arcára, amit nemigazán díjazott.

- Azt hittem legalább ez után az ajándék után rendesen megcsókolsz - játszotta a sértődöttet, mire felnevettem.

- Én csókollak meg rendesen? Te szoktál mindig hangyaszarnyi puszikat adni - kértem ki magamnak, és láttam rajta, hogy ezen most elgondolkodik. - Úgyhogy ha nem tetszik az őszinte puszim, akkor csak tessék! Bizonyítsd be, hogy milyen az, ha igazából megcsókolják az embert! 

Több sem kellett neki, máris lecsapott az ajkaimra. Azonban most nem az a lágy csók volt, sokkal inkább már egy követelőzős fajta. Karjait a derekamra fonta, és szinte az ölébe húzott. Újra és újra elvesztem csókjaiban, és csak akkor eszméltem fel, amikor valaki telibe spriccelt minket vízzel. 

- Vagy maradjatok nyugton, vagy menjetek szobára - nézett ránk Mason a vizipisztoly mögül - De véletelnül se essetek egymásnak itt, mindenki szeme előtt... 

Vörös fejjel másztam ki a göndör hajú öléből, és kémleltem a már felkelő napot. Édes istenem, egész éjszaka kint voltunk...

- Halljátok, ma délelőtt lehet kedvezményesen kocsit bérelni - jött oda hozzánk Eric egy szórólappal a kezében. - Ha kilencig kibéreljük, akkor egész napra csak feleannyi az ár!

- És mégis hova menjünk? - vontam fel a szemöldökömet. Mert az oké, hogy ki lehet bérelni, meg mennyire jó, de itt vagyunk a parton. Ide meg nem kell kocsi...

- Menjünk be a városba valami rendes kajáért - pattant fel Lucas rögtön, és úgy tűnt a többiek is támogatták az ötletét. - Már unom ezt a borzalmat, amit itt adnak...

- És meg is vehetem neked azt a tortát, ugye? - fejeztem be a mondatát mosolyogva, mire elégedetten bólinott. - Rendben, menjünk! - álltam fel, és felkapva a maradék pillecukrot elindultam visszafelé a házakhoz. 

~~~

- Ugye tudod, hogy ez az én pulcsim? - mutatott a fehér alapon fekete mintás fölsőre. Ami rajtam volt. 

- Tudom - bólinottam, mintha ez megszokott lenne - Egész éjszaka ez volt rajtam, mert a sajátomat nem találtam.

- És mikor szándékozod visszaadni? - vonta fel a szemöldökét kérdőn, miközben végre felvett egy pólót. Én már hamarabb átöltöztem, de ő nem volt hajlandó becuccolni a fürdőbe, így csak úgy, ott előttem vette át a fölsőjét. Szerencsére minden mást addig átvett, amíg én befoglalva a fürdőt átöltöztem. 

- Majd valamikor visszakapod - rántottam meg a vállam, miközben mind a ketten tudtuk, hogy a büdös életben sem fogja visszakapni. Ez már az enyém. És igaz elég furán állt, tekintve, hog több mérettel nagyobb volt rám, de azért jól éreztem benne magam. És előtört belőlem a barátnő, akinek az tűnik fel először, hogy milyen illata van a pulcsinak. Ennek pedig Andrew Carter illata volt...

- Készen vagytok? - nyitott be az ajtón Lucas, majd amikor észrevette rajtam a pulcsit elég érdekes képet vágott. - Ugye tudod, hogy baromi meleg van kint? Meg fogsz sülni...