New York-i Románc

28. Rész

Hátamat a mellkasának támasztottam, és kissé mintha elfeküdtem volna az ölében. Álla a vállamon volt, két kezével a melleim alatt karolt át, és szinte magához láncolt. Valami aktuális karácsonyi filmet néztünk a laptopon, a többiek már mind aludtak, de mi nem voltunk fáradtak. Mármint én nem, és őt sem hagytam aludni, azzal az indokkal, hogy úgyis felébresztené a hang, így ébren maradt és velem együtt nézett valami csöpögős hülyeséget. Vagyis inkább ő nézte és próbálta megérteni, hogy mi zajlik (ezáltal engem zaklatott a kérdéseivel) én pedig próbáltam megértetni vele.

Megmozdultam, hogy zsibbadt lábaimat ne érezzem úgy, hogy mindjárt leszakadnak, majd újra kényelmesen elhelyezkedtem az ölelésében. Éppen lila tincseimet piszkálta, mikor újabb és újabb idióta kérdésekkel bombázott a filmmel kapcsolatban.

- Akkor ők most milyen kapcsolatban vannak? Ez nem a bátyja? Nem ezzel szexeltek tíz perccel ezelőtt? - kérdezte hadarva, el sem szakítva tekintetét a képernyőtől. Nagyon sóhajtva leállítottam a filmet, és szembe fordultam Andrew-val.

- Ők éppen válófélben vannak, mert a pasi nem mondott el valamit a múltjáról a feleségének, ami szerinte fontos lett volna, és kihatna a jövőjükre. Plusz kiderült, hogy a fiúk drogozik, és ezért börtönbe fog kerülni. Nem, nem a bátyja, mert nincs is testvére - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve - És nem, akik előbb éppen benne voltak valamiben, azok mások voltak...

- És miért rakták akkor bele őket a filmbe, hogyha nem is kapcsolódnak hozzájuk? - vonta fel a szemöldökét értetlenkedve.

- Mert több szálon fut a cselekmény! - mosolyodtam el - Ők még csak most kerültek képbe, de majd a későbbiekben sokkal fontosabb szerepeik is lesznek... Gondolom...

- Okéééé - nyújtotta el, és közelebb hajolva lágy csókot lehelt a számra.

Mármint apró, lágy csóknak indult de azt hiszem egy kicsit több lett. De tényleg csak egy icipicit...

Mikor ajkai elváltak enyéimtől, azt hiszen már tudtam, hogy nem kapcsoljuk be újra a filmet. Lassan haladt lefelé, először csak az arcomra, majd a nyakamra nyomott egy-egy apróbb csókot, egészen különös érzéseket keltve bennem. Ujjaimmal közben puha hajába túrtam, és egyre szaporábban vettem a levegőt. Mikor elérte a pólóm (ami egyébként az övé volt, csak becsórtam) szegélyét mélykék szemeivel felnézett rám. Tudtam, hogy arra vár, hogy engedjem neki. Mert nem akarja, hogy elsiessük az egészet.

Tarkójánál fogva visszahúztam az ajkaimhoz, és egy számára elég egyértelmű választ adtam. Kezeivel azonnal a póló alját kereste, amelyet először csak kissé feltűrt, és benyúlt alá. Ujjai kellemesen perzselték a bőrömet, ahogyan egyre feljebb és feljebb haladtak a hátamon. Többször is érintették a hegemet, de túlságosan is felszababult voltam mellette ahhoz, hogy ez zavarjon.

- Az őrületbe kergetsz - suttogta halkan, amikor annyira megszakította a csókot, hogy kibújtasson a fölsőmből. Ugyanúgy nézett végig csak egy melltartóval fedett felsőtestemen, mint amikor először találkoztunk és véletlenül nekirohantam, majd mindketten elestünk.

- Andrew... - kezdtem halkan, és próbáltam úgy megfogalmazni a dolgokat, hogy ne hangzon túlságosan furának.

- Nyugi - simított végig az arcomon, és a fülem mögé tűrt egy kósza tincset - Ha nem szeretnéd, akkor szólj bármikor és leállok. Nem akarok fájdalmat okozni...

- Tudom - sóhajtottam fel, és inkább úgy döntöttem, hogy hagyom az egészet. Bíztam benne, és ez megnyugtatott.

Ujjai ezúttal a pizsmamanadrág felé kalandoztak, és talán ha akarom, akkor itt még megállíthattam volna. Olyan volt az egész, mintha nagyon-nagyon-nagyon rég óta várt már volna erre, mégsem merte megtenni az első lépést. És ezt valahogyan meg is értem...