New York-i Románc

21. Rész

Hitetlenkedő mosollyal az arcomon néztem az égre. Ez egyszerűen fantasztikus volt. A csillagok látszottak, és egy felhő sem takarta el őket. Olyan volt, mint egy varázslat. Egy nagyon-nagyon csodálatos varázslat. 

- Hány éve jársz ide, hogy ennyire ismered az idevezető utat? - fordultam felé, és tekintetünk találkozott. Ugyanúgy csillogott a szeme, mint az égen a csillagok, én pedig éreztem, hogy ez nem egy egyszerű sztori lesz...

- Minden évben ide jövünk a srácokkal karácsonyozni - rántotta meg a vállát - Mi már egy család vagyunk, olyanok mintha a testvéreim lennének. Amikor először a tehetségkutató után ki akartunk mozdulni, akkor jöttünk ide, és itt kaptuk meg a hírt az első turnénkról. 

- Ez volt három éve, ugye? - néztem a szemébe, és reménykedtem, hogy jól mondtam a dátumot. Nem lenne a legjobb, ha még ezt sem tudnám. Csak bólinott, jelezve, hogy jól tudom. 

- Igen, pont három éve. Neked pedig akkor jelent meg az első könyved - lépett közelebb hozzám, mélykék tekintetét az enyémbe fúrta. 

- Igen - sóhajtottam fel - Talán túl fiatal voltam ehhez az egészhez. De imádtam írni... 

- Mi is fiatalok voltunk, főleg Lucas, mégis egyszer sem bántuk meg, hogy ez történt!

- Egyszer sem? Soha? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Soha. Én legalábbis nem. Rengeteg lehetőség nyílt meg előttünk, amiről előtte nem is álmodtunk... Megkaptuk a lemezlehetőséget, koncertekre voltunk hivatalosak, és egy csapásra lett egy csomó rajongónk... De gondolom ezeket te is tudod...

- Igen - mosolyodtam el. - Szinte mindent tudok, de egy-két új információ sosem árt.

- Viszont én nem tudok eleget rólad - kapta el a csuklómat, és magához húzott. 

- Akkor kérdezz! - néztem a szemébe kihívóan.

- Ha ragaszkodsz hozzá - vigyorodott el - Milyen színű eredetileg a hajad? 

- Barna. Sötétbarna - vágtam rá kapásból, majd átgondoltam a dolgokat - De évek óta lila, és ezt jobban szeretem. 

- Illik hozzád - simított ki egy tincset az arcomból, nekem pedig kedvem lett volna kislányosan sikítani, amiért ennyire aranyos. És nem is tud róla, hogy nekem ez már mennyit jelent, hogyha csak úgy piszkálja a hajam, vagy épphogy hozzáér az arcomhoz. - Hány helyen laktál eddig? 

- Kettő. Londonban és New York-ban. - válaszoltam a szemébe nézve - De ha idősebb leszek szeretnék visszaköltözni Londonba. Oda is arra a részre, amelyik a történelmi hangulatot tükrözi. Imádom Londont, egyszerűen varázslatos. Olyan mintha egy nagy titok lenne az egész, és kissé borús időben is nagyon hangulatos... 

- Január elején megyek Londonba - simított végig a karomon, majd valami felcsillant a szemében - Nem akarsz velem jönni? 

- Nem lehet - folytottam vissza a mosolyomat az ötletén. El akar menni velem, úgy hogy ketten lennénk. El akar menni valahova! Londonba! - Már programom van...

- Még nem is mondtam, hogy napra pontosan mikor mennék...

- Lehet, de nekem a január szinte tömve van - magyaráztam hadarva. Azt mégsem mondhattam, hogy suliba kell mennem!

- Értem, és egy-egy videojáték se férne bele velem meg a srácokkal? 

- De - jelent meg halvány mosoly az arcomon - És annak is örülnék, ha néha kettesben is lehetnénk, mint most... 

- Örülök, hogy végre beláttad nem rossz dolgok ezek a titkos randik - adott egy apró csókot az ajkaimra, majd összeráncolta a szemöldökét - Szeretnél még maradni bámulni a csillagokat, vagy visszamenjünk? Lucas már biztosan hiányolja a beszélgetőpartnerét....