New York-i Románc

6. Rész

Éreztem ahogyan a könnycseppek lefolynak az arcomon, nagyeséllyel elmosva a sminkemet, de nem érdekelt. A háttérből a zene hallatszódott, és egy hang is társult mellé. Egy számomra nagyon-nagyon kedves hang. 

A képekmég mindig váltakoztak, ott voltam a nyaralóban, miközben a srácok valahogy összeszerelték a videójátékukat a tévével, és azon játszottak, miközben én a gépen írtam. Majd felvillant a kép, ami talán az egyetlen volt, amit nem kellett volna. Csak a laptopom képernyője látszódott, és csak egy felirat. New York fényei. A könyv, amit nem akartam, hogy kiadják. 

Mikor a vetítésnek vége lett, a lámpák felkapcsolódtak, és mindenki a teremben mozgolódni kezdett. Megtöröltem a szememet, de szerintem továbbra is látszott, hogy meghatódtam. Elsőként a főszereplő színésznő jött oda, fiatalabbnak tűnt, mint én, és kedves mosollyal az arcán köszöntött fel, illetve elmondta, hogy olvasta a könyvemet, és nagyon tetszett neki.

Az emberek folyamatosan jöttek oda hozzám, másodpercnyi pihenőt sem hagyva, majd amikor éppen nem volt ott senki, akkor Katie, a sminkesem rángatott el egy félreeső helyre, hogy próbálja menteni a menthetőt. 

- Oké, így már készülhetnek rólad elfogadható képek - húzta büszke mosolyra a száját.

- Már jönnek, ugye? - kérdeztem összeszorított ajkakkal, érezve, hogyha megfordulok, akkor valaki lesz ott. 

- Nem ők - rázta meg a fejét mögém pillantva - Más. Én szerintem megyek is - tűnt el egy pillanat alatt, én pedig nagyot sóhajtva megfordultam. Nem sejtettem ki áll mögöttem, így egy várt, de hamarabb jött helyzet keletkezett. 

Elegáns volt, ez nem vitás, de van ami nem változik. Mint a mindig rendezetlen, göndör haja, ami szerintem mára már egyfajta ismertetőjele lett. Mellette egy fiatal lány állt, az aki Jules mellett volt a dedikálásomon még egy fél éve. Így, hogy egymás mellett álltak Andrew-val, tényleg látszódott a hasonlóság. 

- Örömkönny, vagy nem tetszett? - kérdezte mosollyal az arcán a göndör hajú, mire hitetlenkedve megráztam a fejem.

- A te kezed van benne, ugye? - vontam fel a szemöldökömet. 

- Attól függ, hogy örülnél-e neki - vágta rá frappánsan. - A kisasszony szeretett volna beszélni veled - tolta közelebb a vörösödő fejű lányt Andrew. - Nem akarta elhinni, hogy ismered...

- Sokat változott - húztam mosolyra az arcomat. 

- Ismer engem? - jelent meg hitetlen kifejezés az arcán.

- Nyugodtan tegezhetsz, talán tíz év van köztünk. És igen, ismerlek. Még régről...

- Ő látta előre - tette a keresztlánya vállára a kezét Andrew. 

- Mit? - fordult felé Olívia érdeklődve. 

- Lényegtelen - vágta rá a keresztapja.

- Évekkel ezelőtt amikor először találkoztunk, te kérdezted meg őt, hogy járunk-e. - vettem át a szót vigyorogva. 

- Komolyan? - sikított fel a lány, mire a maradék ember aki a teremben tartózkodott érdeklődve fordultak felénk. 

- Igen - próbálta meg lenyugtatni Andrew, de nem sikerült neki. 

- Azt hiszem majd beszélnünk kéne - néztem a szemébe, mire bólintott egy aprót. 

~~~

- Feljössz? - kérdezte kérlelő tekintettel, mikor végeztem az interjúkkal. Mellette Olívia is ugyanúgy nézett rám, bennem pedig újra tudatosult, hogy mennyire hasonlítanak.

- Szívesen, hogyha nem jelent gondot - húztam mosolyra a számat, és beléptem az előttem magasodó hotel ajtaján. Bent mindenféle csillogó dísz és drága bútorok voltak, akkor is, hogyha csak a hotel előtere volt ez. - Meddig maradtok Los Angeles-ben?

- Nem sokáig terveztük - vonta meg a vállát Andrew amikor beléptünk a liftbe. - Te?

- Még minimum egy hétig - kezdtem el kiszedni a hajamból a hullámcsattokat, hogy minél hamarabb megszabaduljak a viszkető érzéstől. - Tegnap érkeztem, és szeretném kihasználni hogy itt vagyok. Bejárni a helyet... 

- Andy kérlek mi is maradjunk még - vette könyörgőre Olívia, hatalmas bociszemekkel pásztázva a keresztapját. - Kérlek, kérlek, kérlek! Anya is megértené, hogy miért maradunk - biccentett felém, mire fölvontam a szemöldököm. Liz mégis miért értené meg, hogy maradnak? Miattam?

- A nővérem bír téged - legyintett Andrew, mintha ez teljesen normális lenne. - És minden egyes alkalommal a te pártodon állt. - forgatta meg a szemét. 

- Mindenki az ő pártján állt - veregette meg a vállát Olívia, mire csak egy gúnyos vigyort kapott. 

A lift ajtaja kinyílt, mi pedig egymás után kiszálltunk. Nem tudom miért döntöttem úgy, hogy feljövök, de valami húzott erre. Vagy inkább valaki...

Még az interjúra átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, de ez sem volt a legjobb. Egy két helyen talán túlságosan is feszült rajtam, és ez nem biztos hogy jó volt...

- Kérsz valamit? - kérdezte Andrew ahogyan beljebb vezetett a lakosztályban. Mert miért is nem tud kivenni egy egyszerű szobát? Közben még láttam ahogyan a lábával egy-egy ruhadarabot berugdos a szekrény alá, de nem szóltam neki. Majd azt megnézném, ahogyan megpróbálja kikotorni onnan. 

- Esetleg egy kényelmesebb ruhát - feszengtem, és tényleg csak poénnak szántam, de ő egy pillanat alatt kerített nekem egy macinacit meg egy fölsőt. 

- Liv, neked takarodó van! - szólt rá a lányra, aki a konyhapultnál egy szelet pitét lapátolt be, amit az előbb vett ki a hűtőböl. - A fürdő pedig arra van - mutatott az egyik ajtó felé. 

- Köszönöm - néztem a szemébe - Tényleg csak meg kéne beszélnünk pár dolgot. Semmi több. 

Ahogyan bezártam az ajtót a fürdőben és megfordultam rögtön szembetaláltam magam a káddal. A hívogató káddal, aminek nem tudtam ellenállni. Így öt perccel később már kellemesen áztattam magam a meleg vízben, amikor kopogást hallottam. 

- Minden rendben? - hallottam kintről. 

- Aha - rémültem meg egy pillanatra - Miért?

- Bent hagytam valamit - nyomódott le a kilincs, én pedig nagyot sóhajtva hajtottam hátra a fejemet. A habok eltakartak, és csak bejön, elviszi ami kell neki, és kimegy. Majd utána beszélünk... 

Az ajtó kissé nyikorogva kinyílt, és először csak bedugta rajta a fejét. Göndör haja össze-vissza állt, tekintete pedig megállapodott rajtam, ahogyan a kádban kényelmesedtem el. Belépett, és felkapta a polcon lévő pólót, ami akkor is itt volt, amikor bejöttem. 

Vártam, hogy kimegy, de nem tette, hanem inkább csak megtámaszkodott a mosdókagylón, és engem nézett. Tekintete szinte lyukat égetett a nyakamba és az arcomba. 

- Nem mész?

- Ha kimegyek, akkor ma már nem beszélünk - vágta rá vigyorogva. Visszatért az igazi énje... - Mindketten tudjuk hogy legalább egy óráig bent fogsz ülni a kádban - forgatta meg a szemét Andrew. 

- És itt tervezel maradni, amíg ki nem élveztem a hosszú fürdést? - nevettem fel hitetlenül, tudva hogy képes rá. 

- Pontosan. - bólintott - Szóval, a beszélgetés...

- Mondd, miről szeretnél beszélgetni? - sóhajtottam fel, és felkötött hajamat a kád széléhez nyomtam. 

- Mondjuk elmondhatnád, hogy miért hatódtál meg annyira a videón, amikor nem akarod hogy akármi is legyen köztünk. És hogy miért mondtad azt, hogy nagyon-nagyon szeretsz, mikor meghallottad a dalt, amit mindenki tud, hogy neked írtam...