New York-i Románc

7. Rész

Pár pillanattal később már Lucas rohant lefelé, mögötte Eric röhögve, szinte félrelökte, hogy ne ő legyen hátrébb. Mikor leértek a lépcsőn, ketten két irányba indultak, és míg Eric a konyhaasztal mögé kuporodott be, Lucas a folyosón végigszaladva benyitott az egyik szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót.

- Hol van az az idióta? - morgott Andrew hangosan a lépcső tetején, mire Mason-nal mindketten felé kaptuk a tekintetünket. Egy szál alsógatyában állt, vizes felsőtesttel, és teljesen elázott hajjal. Egyáltalán nem tűnt álmosnak, éber volt, hála a reggeli ébresztésének. Tekintetéből annyit lehetett csak kiolvasni, hogy amint megtalálja Lucast azonnal meg is fogja ölni. Vizes haja a szemébe lógott, amit egy egyszerű mozdulattal kisöpört onnan. Lejjebb vezettem a tekintetemet, nem állt szándékomban észrevetetni, hogy gyorsabban veszem a levegőt. Azonban az a tervem, hogy úgy jobb lesz, hogyha nem az arcát nézem, a legkevésbé sem jött be. Nem volt kigyúrt, de látszott rajta, hogy foglalkozik a kinézetével. Azt hiszem ezért mondják rá, hogyha a zene nem jött volna be, akkor modellkedni is elmehetett volna. Éreztem, hogy vörösödik a fejem, így inkább elfordultam.

- Hol az az átkozott idióta? - kérdezte idegesen, miközben letrappolt a lépcsőn.

- Én az erkély felé láttam futni - hazudta Mason fel sem nézve a kávéjából. Andrew megindult a nappali halamas erkélyre nyíló ajtajához, majd úgy ahogy volt, kilépett rajta. Ericnek csak ez a perc kellett, annyit láttunk, ahogyan egy barna hajú paca felsüvít a lépcsőn. Lucassal nem tudom mi van, ő maradt a szobában, zárt ajtók mögött.

- Nincsenek az erkélyen - jött vissza egy fokkal nyugodtabban Andrew, de még mindig nem volt jó kedve. Hátratúrta vizes haját, így már nem lógott a szemébe. A konyhapulthoz lépve felkapott egy almát, majd visszament a nappaliba, és úgy ahogy volt, levágta magát a fotelbe.

- Most mit csinálsz? - kérdeztem igyekezve nem elvezetni a tekintetemet arcáról.

- Megvárom amíg az idióták valamelyike idetolja a képet. - válaszolta arcomat fürkészve.

- És nem szeretnél esetleg felöltözni? - tettem fel a szerintem teljesen logikus kérdést, bár nem volt rossz látvány.

- Zavar, hogy majdnem meztelen vagyok? - vonta fel a szemöldökét, majd idegesítő vigyorra húzta a száját - Akkor nem neked való lesz ez a mai fotózás...

- Miért? Ha jól tudom, akkor zenészek vagytok, nem pornósztárok - álltam fel a székből, és a mosogatóba tettem a poharamat.

- Az igaz, de ott fogják odaadni a ruháinkat, ott kell majd átöltöznünk...

- És?

- És ha a főnököd kívánságát akarod teljesíteni, akkor minden pillanatban velünk leszel. És mi nem vagyunk szégyenlősek.

- Azt hiszed végig fogom nézni, ahogyan átöltöztök? - szaladt fel a szemöldököm kb. a homlokom tetejére. - Persze, mert nekem tinilányként el kellene olvadnom attól, hogy előttem fogtok öltözni? Azt hiszed, hogy csorgatni fogom a nyálam? Mert akkor nagyon tévedsz. - fejtettem ki a véleményem, mikoris Lucas ezt az időpontot választotta arra, hogy visszasettenkedjen az emeletre. Halkan lépkedett, majd amikor meglátta Andrewt, egyszerűen felsprintelt az emeletre. A majdnem meztelen nagyképű pedig utána futott.

~~~

- Bella, hát te hogy kerülsz ide? - hallottam meg egy ismerős hangot, mire mindenki Nicholas felé fordult. Kreol színű arcán mosoly látszott, ahogyan megismert. Haját szokásához híven egy kontyba kötötte a feje tetején. Ő volt az a férfi, akinek még a hosszú haj is elképesztően jól állt. És ő volt az, aki ezt pontosan tudta, ugyanis fodrász.

- Szia Nick - léptem oda hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára. Ő is ugyanígy tett, hiszen nem az egyszerű fodrász-„páciens” viszonyunk volt. A bátyja ott dolgozik, ahol apa, így mióta New Yorkba költöztünk, azóta ő az én fodrászom is. Illetve egy nagyon megbízható bizalmasom. - Csak a srácokat kísértem a fotózásra. - mutattam a meglepett fiúk felé, akik értetlen arccal néztek minket.

- Ti ismeritek egymást? - ocsúdott fel először Mason.

- Aha, - rántottam meg a vállamat - Nick a fodrászom. Már évek óta ismerem.

- A lány különleges lila hajjal - túrta össze a parókámat, tudva, hogy csak álca. Ő volt apán, és a főnökömön kívül az egyetlen, aki tudta, hogy nem ez az igazi hajam, és nem is Bella Winter az igazi nevem. - És, te is résztveszel a fotózáson?

- Nem, nem. - ráztam meg a fejem, és próbáltam elrendezni a lila tincseket.

- Miért is nem? Egészen jó ötlet - karolta át a vállam Lucas. - Hiszen velünk dolgozol együtt. Nick, te egy zseni vagy! - kiáltott fel boldogan.

- Nem, nem és nem. Soha, semmi pénzért, nem fogok fotózáson résztvenni. - dobtam le a kezét magamról és a szemébe néztem. - Nem. Akkor sem ha beveted a bociszemeidet. Nem veszel rá. Nem. Csukd már be a szemed! Fordulj el! Nem. Akkor sem. Jó, oké, de csak egy kép - egyeztem bele végül, mire győztes vigyor terült szét az ajkain.

- Ez az! Megyünk beszélünk a fotóssal - szedte a lábát egyenesen a fényképezőgéppel álló negyvenes fickó felé.

- Addig én kezelésbe veszem a hajad - ragadta meg a vállam Nicholas, és a külön fodrászfülkéje felé kezdett tolni. Még egy pillanatra visszafordult az ajtóból - Nyugi, nem teszek semmit a barátnőddel, túl fiatal hozzám. Olyan mintha a húgom lenne - mondta valakinek, akit már én nem láttam.

- Hékás, senkinek sem vagyok a barátnője! - mondtam mikor becsukódött mögötte az ajtó.

- Pedig az a magas srác eléggé úgy nézett rád - vigyorgott rám, majd lekapta a fejemről a lila parókát. - Hogy néz ez ki? Nem megmondtam, hogy hetente mosni kell? Hogy vagy képes ezt felvenni? - dobta el a raktárra hasonlító helység sarkába. - Újat kell neked keresni - nyitotta ki a szekrényt, ami tele volt különböző színű parókával. - Nem, nem, nem. Nincs egy lila sem, ami hasonlítana az előzőhöz.

- Akkor vissza veszem azt - indultam érte, de megállított.

- Biztos, hogy nem veszed fel azt, amíg ki nincs mosva rendesen. - állta el az utat - Lássuk, hogy a hajad milyen állapotban van - szedte ki a hajgumit a hajamból, mire az a vállamra omlott. Már legalább a derekam közepéig ért, és az alja egy kicsit töredezett is.

- Haho, nem rémlik, hogy nem tudják, hogy nem lila a hajam? - integettem a szeme előtt, mire valami felcsillant a tekintetében. - Biztos hogy nem fested be. Apa kinyír. Nem engedem.

- Na, pár hajmosással kijön, ha ma este és holnap is alaposan megmosod, akkor hétfőre már nem is fog látszani. Talán csak egy kicsit.

- Jól van, fesdd, nekem mindegy - huppantam le a székbe, amivel szemben egy tükör volt felhelyezve, hogy lássam mit csinál Nick a hajammal.

- Csodás - tette le a hajsütővasat amikor végzett. És tényleg lila volt a hajam. Egy kicsivel sötétebb árnyalatú, mint eddig, de tetszett. Nicholas újból jó munkát végzett.

A lila tincseknek egy része a kusza kontyba csücsült a fejem tetején, és egy-egy tincs keretezte az arcomat oldalt, amelyeket Nick kicsit behullámosított. Tényleg nagyon jó lett.

- Tessék, a stylist beküldette a ruhádat amíg a hajadat szárítottam. - adta a kezembe a fogast.

- Meg egy nagy büdös vödörnyi lószart!