New York-i Románc

24. Rész

- Hogy mondhatsz ilyet? - háborodtam fel, és egy hatalmas puszit nyomtam a macim orrára. Tényleg kezdtem úgy érezni magam, mint egy ötéves, de még húzni akartam Andrewt. - Ne sértegesd őt! Ő sem sérteget téged!

- Mert ez egy plüss - forgatta meg a szemét fáradtan. - És ráadásul őt puszilgatod!

- Mert neked nem tetszett - vágtam fancsalodott képet, és mégjobban öleltem magamhoz a hatalmas macit, ami mögöl nem láttam ki. 

- Az még nem azt jelenti, hogy rögtön válts le egy járékra - vágta rá, mire sértetten fordultam az ablak felé, és egészen a házakig meg sem szólaltam. 

Visszaérve a szobánkba, ledobtam plüsst az ágy közepére. És itt lett elege Andrew-nak. 

- Választhatsz! - fogta meg a derekamat, és maga felé fordított, egészen annyira, hogy egy centi se maradjon köztünk - Vagy a macival alszol, engem kitúrva, és visszaadod a pulcsim, vagy száműzve lesz a maci az ágyunkból. 

- Ez nem ér! - háborodtam fel - Nekem kell ez a pulcsi! - tettem csípőre a kezem, ami elég hülyén nézhetett ki. 

- Akkor búcsúzz el a macitól - nyúlt érte, de elé álltam. - Bella válassz!

- De nem megy - háborodtam fel. - Mit szólnál ahhoz, hogyha a pulcsi is maradna, és a maci is, de kérhetsz tőlem valamit? 

- Jó - bólinott - Tedd el az ágyból a macit!

- Nem! Nem kérheted ezt - ugrottam fel az ágyra, és a maci karjai közé vetettem magam. Szorosan öleltem magamhoz, miközben Andrew pulcsijából magamba szívtam az illatát. Egész nap nem vettem le, csak hogy közelebb érezzem őt magamhoz. 

- Akkor add ide a pulcsit - nyúlt értem, de elrúgtam a kezét a közelemből. - Bella nem fogunk elférni hárman ebben az ágyban...

- Akkor majd jobban ölelem magamhoz a macit - kértem ki magamnak - Megvettétek nekem, ezek után nem lehet kifogásod - vigyorogtam rá. 

- Nem maradhat a maci! Kiültetjük a nappaliba!

- De ott unatkozna - vágtam rá, és rádöbbentem, hogy ez mennyire de mennyire hangzott gyerekesen. - Jó, ez hülyén jött...

- Akkor? Pulcsi vagy Maci? - vonta fel a szemöldökét, mire szomorúan az új plüssömre pillantottam, majd a rajtam lévő pulcsira. 

- Tessék... - nyújtottam felé... a macit. - De vigyázz rá!

- Nyugi, csak ide teszem a sarokba - vigyorodott el, majd visszaérve mögém ült az ágyra, és átkarolta a derekamat. - Miért ilyen fontos ez a pulcsi? 

- Mert a tiéd volt - döntöttem hátamat a mellkasának, és éreztem, ahogyan a nyakamhoz hajol. Tincsei csikizték a bőrömet, majd egy lágy csókot nyomott a nyakamra. Alig tudtam visszafolytani a vigyoromat, ahogyan derekamnál fogva megfordított, és gondolkodási időt sem hagyva lecsapott az ajkaimra. Édes ajkai lágyan mozogtak az enyéimen, és egyenesen a felhők között éreztem magam. Ujjaim göndör fürtjeibe szántottak, és mégközelebb húztam magamhoz. Lábaimat körbefontam a derekán, és éreztem ahogyan egyik keze följebb kúszik a lapockámhoz, míg másik a csípőm tájékán pihent.

~~~

- Én jövök - kiáltott fel Lucas, akinek nagyon betett az a két pohár alkohol is, amit eddig megivott. Szerintem nem igazá van hozzászokva... Vele ellentétben Mason már nagyjából a hetedik pohárnál tartott, és még mindig teljesen józannak látszott. Eric egyáltalán nem ivott, Andrew viszont lehúzott pár pohárral, és nem úgy tűnt, mint aki annyira hozzá lenne szokva, hogy bírja ezt a mennyiséget. Az én poharamból csak pár korty fogyott, de nem is akartam, hogy foggyon több. Elég volt ez! Bőven elég...