New York-i Románc

17. Rész

Mivel a csengetés nem maradt abba, így kimásztam a vízből, és felvettem a köntösömet, azzal a reménnyel, hogy csak kiosztok valakit az ajtóban, majd vissza is jövök, és végre élvezhetem tovább a fürdést. 

Az ajtó felé menet átfutottak a lehetséges zaklatóim nevei az agyamban, de a legalapvetőbbre nem gondoltam. Ugyanis miután kinyitottam az ajtót, egy ismerős szempár nézett vissza rám, majd már be is trappolt a nappaliba. 

- Jack meg a legújabb barátnője otthon vannak - vágta le magát a kanapéra Kimberly. 

- És te attól még mit keresel itt? - csuktam vissza az ajtót, és felé fordultam. Feldúltnak látszott, mint aki épphogy csak annyit volt otthon, hogy lásson, összepakoljon, és már jöjjön is ide. 

- Te vagy az utolsó lehetőségem estig - sóhajtott fel, és otthonérezve magát, bekapcsolta a tévét. - Este hat körül fognak hazaérni anyáék, addigra eltűnik a csaj, de az még több óra! és idegesít! Te pedig itthon vagy, nem? 

- De, és nyugodtan maradhatsz is - legyintettem, majd az órámra néztem - Kb. 20 perc múlva itt lesz Nicholas, hogy fesse a hajam. Beengeded majd? 

- Miért, te hol leszel? - szakította el tekintetét a televíziótól. 

- Fürdök - léptem be újra a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót. 

~~~

- Bella, drágám - köszöntött Nick, amikor meglátott. Egy percet sem késett, szokásához híven, pont időben volt itt. És nekem is volt időm előtte végre rendesen megfürödnöm, így már csak a hajam lógott nedvesen a vállamra, miközben otthoni ruhában készítettem egy teát magamnak. 

- Szia - intettem neki - Bocsi a késői időpontért, meg hogy nem szóltam hamarabb - húztam be a nyakamat, mert tudtam, hogy tele van táblázva, főleg ilyenkor, hogy jövő héttől neki is szabadsága van. - Kérsz teát? 

- Milyen? - vonta fel a szemöldökét, miközben lecuccolt a nappaliban lévő kisasztalra. 

- Almás-fahéjas - vigyorogtam. Nálunk már karácsony volt, ezzel együtt pedig megjöttek a karácsonyi izű ételek és italok is a lakásba.

- Én kérek - kiáltott Kim, aki még mindig itt volt, és esze ágában sem volt hazamenni. Valahogy itt mindig jobban érezte magát. 

- Én is - bólintott Nicholas, mire másik két poharat is elővettem. - És milyenre szeretné a drága írónő, hogy befessem a haját? 

- A szokásos lilára - sóhajtottam fel. Igazából imádtam ezt a színt, ezért is választottam ezt, amikor megegyeztünk apával, hogy azért, hogy normálisan tudjak majd tanulni, de azt is csinálhassam amit szeretek, parókát fogok hordani. Így lettem Bella Winter. De ha levettem a parókát, újra csak az átlagos, barna tincsekkel rendelkező Arabella voltam. 

- Biztos, hogy nem akarsz kipróbálni valami újat? 

- Biztos - bólintottam és átnyújtottam a teáját, majd Kim-hez sétálva (aki még mindig a kanapén tehenkedett és valami műsort nézett) az ő kezébe is odaadtam a poharát. 

- Köszi - nézett rám egy pillanatra, és láttam rajta, hogy egy kicsit még fájlalja, hogy nem mondtam el neki ezt az egész Bella Winter dolgot. Pedig megérdemelte volna. 

- Illetve, Nick - szólaltam meg - Fesd egy kicsit sötétebbre. Úgyis ki fogja szedni belőle a színt a víz... 

- Majd küldj képeket, jó? - hallottam Kimberly hangját, mire mosolyogva fordultam hozzá.

- Esküszöm, hogy fogok. Olyanokat, hogy azzal akár zsarolhatnád is őket - vigyorogtam. 

- Csak nincs már most is? - csillant remény a szemeiben, mire bólinottam, és odaadtam a telefonomat neki. Így míg én Nicholas keze alatt lilultam, ő olvadozott a srácokról készült képeimen. Volt pár, amiket csak úgy titokban csináltam miközben videojátékoztunk, vagy vacsoráztunk.